A magyar könyvtárosok közössége - a témában elérhető tájékoztató jellegű adatok link alapján - letargikus közösségnek tűnik. Ami azt is jelenti, hogy ilyen feltételekkel nehéz perspektivikus, minőségi könyvtári szolgáltatást nyújtani. A helyzet egyik eleme az elidegenedés, mely fogalmat annak kitalálója, azaz Karl Marx felől közelítjük most, egy most megjelent kötet - Marcello Musto: Egy "másik" Marx - kapcsán. (MG)

Marx olvasatában az elidegenedés az ember életének négy területén jelenik meg:
1. önmagától, mert az árutermelés tőkés rendszerének személytelensége megfosztja az egyént kreativitásától. Így a termelés egyetlen fogaskerekévé minősítve le a munkavállalót
2. a munkájától, hiszen munkája nem a kreativitást, az alkotást, hanem az érték- és profitteremtést szolgálja valaki más(ok) számára
3. a természettől, hiszen az pusztán nyersanyagként, felhasználható erőforrásként jelenik meg
4. másoktól, hiszen társai a legtöbb érintkezése során egymás vetélytársaiként értelmeződnek - ezzel megnehezítve, ha nem ellehetetlenítve az együttműködést.
Mindez nem jelenti, hogy egy munkavállaló ne lehetne jóban a főnökével, vagy ne szerethetné könyvtári munkáját. A látlelet sokkal inkább rendszerszintű következtetés, amely a tőkés termelési módú társadalomban erősödik fel. Annak is például a mai, nemzetközileg az 1970-es évektől erősödő, neoliberális gazdaságpolitika következményeként.