HVG: Mennyire mosódnak el manapság a határok olvasás és tartalomfogyasztás között? És létezik-e még mélyolvasás?
Gombos Péter (alelnök, Magyar Olvasástársaság): A digitális generáció nagyon ügyesen olvas vázlatosan, miközben elveszíti a mélyolvasás készségét. Az interneten eleve más szemmozgásra van szükség, vázlatosan, egy F betű szárait követve be-befut a szem a szövegbe, és nem elvárás, hogy eleje, közepe, vége legyen egy írásnak, hiszen megszokták, hogy kapkodva, képernyőn, az oldalak között ugrálva olvasnak. Szépirodalmat így lehetetlen befogadni, az a lassú olvasás művészete, csak figyelmesen lehet, különben kiszorul belőle az élmény. Aki irodalmat vesz a kezébe, annak muszáj rákapnia ennek az ízére. Sajnos, ha egy gyerek úgy nő fel, hogy csak külső képeket lát, és nem indul el szöveg alapján a belső képalkotás, akkor nehezen rázódik bele. Manapság ezért sokszor már hároméves korig eldől, hogy valakiből olvasó lesz-e vagy sem.

HVG: Mennyire befolyásolja a gondolkodási, információszerzési szokásainkat az olvasás megváltozása?
GP: Fordítva működik a dolog: a gondolkodás és az információszerzés megváltozása alakítja át az olvasási szokásainkat. De aztán ez a folyamat visszafelé is hat. A mélyolvasási készség elvesztésének például gazdasági hatásai is vannak.
A PISA-felmérések kapcsán mutatták ki, hogy ha a magyar társadalom szövegértési képessége egy csapásra elérné a finnországit, akkor nagyon komoly mértékben emelkedne a GDP-nk. De ehhez sokaknak kellene rendszeresen, sokat olvasniuk.