Folytatva Olav Kapperud könyvtári tanácsadóval a Björvika könyvtárban link készült interjúnkat link ...

MG: Hogyan azonosítják a használói kifejezett és ki nem fejezett igényeket?
OK: Természetesen készítünk használói felméréseket, folyamatosan párbeszédben vagyunk. Feljegyezzük dokumentumigényeket és igyekszünk megérteni a tágabb lakossági igényeket.

MG: Van-e igényeket előrejelző rendszerük? Hogyan lehet például csökkenteni a fiatalok lemorzsolódását?
OK: Ez a könyvtár a város különböző részein élő közönség igényeihez igazodik. Szóval érdemes ellátogatni Fubiakra, Furuset városrészben [vö.: link - szerk. ]. Nagyon-nagyon jól tudnak együttműködni a többnyire bevándorlókból álló közösség igényeivel. Sok tapasztalatuk van az ilyen jellegű szolgáltatásokban, több, mint nekünk. Nagyon jól kezelik a kisebb deviáns helyzeteket is a közösségben. A felhasználók száma is kisebb, akikkel nagyon jó kapcsolataik vannak, sokat tudnak róluk.

MG: Ha jól értem, nem használnak automatikus elemzőeszközt.
OK: De; látjuk a használati adatokat természetesen, de ez egy másik dolog. Elérhető a kölcsönzésekből kinyerhető összes adat. Férfiak, nők, gyerekek, használt könyvek... És persze látjuk a hatalmas várólistákat az új könyveknél. Elég jó ismereteink vannak a használat módjáról; mit kölcsönöznek, és hogyan kellene kielégítenünk az igényeiket.

MG: Egy telekomos cég gyakorlatában láttam, hogy a lemorzsolódott ügyfelek tevékenységi mintáját rávetítik az aktuális ügyfélbázisra. Ezzel azonosítani tudják lényegében azokat, akik rövidesen lemondják a szolgáltatást. Őket megkeresik és új megoldást kínálnak nekik.
OK: Ez Norvégiában nem lenne megengedett. Jogszabály tiltja az ilyen adathasználatot, kifejezett hozzájárulás hiányában. Bár sokkal többet megtudhatnánk a felhasználóinkról, de az adatvédelmi törvény miatt nem megengedett. Azt hiszem, ugyanez vonatkozik a többi skandináv országra is. Ezért személyesen kell megkérdeznünk őket, amikor fizikailag jelen vannak. Emellett maximálisan ki kell használnunk a kölcsönzési adatokat. (MG)