A könyvtárosok az álhírek elleni harc frontvonalában vannak. Próbálják hatékonyan átadni ismereteiket a felhasználóknak. Például Melbourne közkönyvtárosa, Glenn Harper a kurzusán gyakorlatot alkalmaz: 10 aktuális közösségimédia-bejegyzésre a résztvevőknek kell reagálni. Lájk az igaz hírekre, diszlájk az álhírekre, és megosztás, ha az igazságtartalma mellett arra is érdemesnek találják. Harper a végén összegzi az eredményt és tippeket ad. Sokan rádöbbennek, hogy elfogultságuk, impulzivitás vagy tévedés hibájába estek. Legközelebb jobban átgondolják ezeket lájkolás vagy megosztás előtt.
- Együtt könnyebb. A munkát a partnerségek is segíthetik. Pl. a megyei jegyzővel közös beszélgetés az e-mailes szavazás menetéről. Újságíróval beszélgetés a hírek készítéséről, mit, hogyan dolgoznak fel. Orvosokkal beszélgetés az oltásokról. A könyvtár irányában eleve van bizalom. Akit a könyvtár hitelesnek tart, az a felhasználók figyelmét is felkelti.
- Elfogultság és semlegesség. Az álhírek gyakran részigazságokat tartalmaznak. A könyvtári tanfolyamokon érdemes a felhasználókkal egy-egy hír kapcsán a történteknek pontosan utánajárni. Figyelni kell, hogy a könyvtáros ne közöljön véleményt, pl. politikai hír kapcsán. A véleménynek az emberekben kell kialakulni, csak a tényeket kell együtt feltárni. A példákat mindig nézzük át "az ördög ügyvédje" szemszögéből. A könyvtárosok és az újságírók sem mentesek elfogultságtól, úgyhogy nekik is át kell gondolni mindent más nézőpontból is. Meg kell találni a saját elfogultságainkat is.
- Hogyan érjük el azokat, akiknek szüksége van információs műveltségre, de nem vesznek részt a programokon? Építsük be a munkánk minden elemébe. Pl. kutatási szemszögből válaszoljunk tájékoztatás során is. A mindennapi beszélgetésekbe is beépíthetők a forráshivatkozások, pl. honnan hallottuk, hol olvastuk az információt. Emellett pedig legyünk nyitottak mindenki véleményének meghallgatására, fejlesszük az interperszonális készségeinket. (ref.: Habók Lilla)