A digitális technika -- főként az arra fogékonyabb fiatalok, diákok számára -- gyakran láthatatlanná teszik a könyvtárat. Másszor pedig éppen fordítva. Nézzünk példákat erre és arra is. Láthatatlan könyvtár:
1. Keresés: sokszor mérjük webes megjelenésünk hatékonyságát; hányan, mennyi időt töltenek ott. Nem célunk, hogy használóink sok időt töltsenek ott. Hanem, mielőbb találják meg a számukra fontos infót, és álljanak tovább.
2. Az API-k és a mashup-ok a fenti esetet tovább élezik: a használó nem is válik láthatóvá a könyvtár szempontjából.
3. A könyvtár által közösségi médiára (pl. Flickr) kitett dokumentumok szintén ahhoz segítik a használót, hogy elkerülje a könyvtár fizikai és virtuális felületeit.
Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyek éppen a fordítottját hozzák. Ilyenek például, hogy az egyetemi könyvtárak adatbázisokra épülő digitális humán központokat hoznak létre, mely találkozási pontja a vonatkozó témák iránt érdeklődőknek. A szerző rámutat:
1. A speciális gyűjteményekre összpontosítás, mely többet nyújt, mint a Google Books, JSTOR stb. Az ilyen gyűjtemények nem csak megkülönböztetik a könyvtárat, hanem a téma kutatóit is odavonzzák.
2. Támogassuk az adatalapú kutatást a hagyományos irodalomkutatás mellett. Ide tartozik az adatbázis-készítés, közösségihálózat-elemzés, vagy az egyszerű szövegbányászat oktatása.
3. A felsőoktatáson belüli kommunikáció szintén lehetőség: érdemes anyagilag, technikailag és szervezetileg is támogatni; pl. a nyílt publikálás, oktatási és hallgatói blogok, alternatív oktatási menedzsment eszközök alkalmazása, (ref.: MG)