Amit most látunk, ahogy belegyalogolnak a kortárs irodalomba, a retorika, amely nemzeti és nemzetietlen (liberális és konzervatív) oldalakra ossza az irodalmat, nem a 30-as - 40-es éveket idézi?
Nyáry Krisztián: - Dehogynem, persze! Hát az egész logika az, és ezt nyilvánvalóan nem nézem jó szemmel... Dehát az irodalom önmagában, élő szövetként működik. És nagy irodalmi teljesítmények jelennek meg. Persze, nem jó, hogyha egy írót nem hívnak meg politikai okokból egy rendezvényre; vagy fél meghívni egy könyvtáros, mert mit fog hozzá szólni a polgármester... Van ilyen. Ez egy mindennapos kellemetlenség, de azért nem az történik, mint egy diktatúrában, hogy elnémítanak írókat. Nem tudnak igazából belenyúlni abba, hogy az olvasóhoz mi jut el és mi nem.
Annak viszont jobban örülnék, ha azt a rengeteg pénzt, amit irodalmi kánonépítésre vagy klientúraépítésre szánnak, azt átlátható formában, pályázati rendszerben szánnák az irodalmi életre. De én piacbarát liberálisként annak örülök a legjobban, hogyha az állam nem csinál semmit ott, ahol nincs dolga. Ezzel a véleményemmel nagyon egyedül vagyok: sem baloldali, sem jobboldali barátaim nem szoktak ezzel egyetérteni. Tulajdonképpen az irodalom és a könyvkiadás az a része a kulturális intézményrendszernek, ami azért alapvetően a piacra van bízva: a könyvet meg kell venni. Lehet bármit csinálni, a végén a könyvesboltban dől el a kérdés, szerencsére. Persze értem, hogy vannak műfajok, amik nem mennek állami pénz nélkül. A tudományos könyvkiadás, bizonyos művészeti könyvek egy ilyen kis kultúrában nem maradnának fenn állami segítség nélkül. Az írókat is lehet ösztöndíjakkal támogatni, ez fontos dolog, de elsősorban az olvasókat érdemes. - a Transindex.ro portálról