Ennek a városi legendának is több változata ismert, de mindegyik a holttestektől, illetve az azok közelségétől való félelmünkre vezethető vissza. A gondolat, hogy valakit a halála után nem szállítanak azonnal el a megfelelő helyre, hanem közöttünk, élők között marad, és a megszokott élet eseményei zajlanak tovább körülötte, számos történetmesélő fantáziáját indította már el. Van olyan verzió, amelyben a munkamániás kolléga lesz rosszul az asztala mellett, de napokig senki nem veszi észre a halálát, mert azt gondolják, csak a munkájába mélyedt bele, egy másik verzió szerint egy könyvtári haláleset marad sokáig észrevétlenül, mert mindenki azt gondolja, hogy a halott csendesen olvasgat - ez utóbbi pedig sajnálatos módon tényleg megtörtént.
1969. november 28-án a 22 éves egyetemista, Betsy Aardsma a Pennsylvania State University könyvtárában link dolgozott egy szemináriumi dolgozatán, amikor valaki egyetlen késszúrással végzett vele. A szúrás a lány szívét találta el, főleg belső vérzést okozott, ráadásul Betsy egy piros ruhát viselt, így még nehezebb volt észrevenni a viszonylag kis mennyiségű vért, még a később kihívott mentők is arra gyanakodtak, hogy a lány talán csak rohamot kapott - a szúrt sebet már csak a kórházban, a boncoláskor vették észre. 48 évvel később Betsy Aardsma gyilkosa még mindig ismeretlen, de a Pennsylvania State Police nyitva tartja a szomorú ügy aktáját.