A Könyvtárosok Facebook-csoport "Miért lettél könyvtáros? Csak "rossz" válaszokat kérnek" felszólítására komolyabb észrevétel is érkezett, Lehoczki Pétertől:
"Nekiindultunk [...-ben a ..... intézményben] 70-en, de 35 se volt, aki el is végezte, csak az utóbbiakról tudok beszélni. Ebben a létszámesésben benne volt az időközi elvándorlás más szakokra, a kibukás, de olyan is, akit a szülei fogtak vissza az őszi szünetben, hogy "Anglicisztikára akartál menni, arra is fogsz járni!" A megmaradtak motivációja közt szerepelt az alacsony ponthatár, "hogy legalább felvegyenek valahova", vagy az, hogy "ez gyakorlatilag ugródeszka másik irányba" (pl. levéltár, szerkesztői-lektori, esetleg tanári), és talán ha volt 10 ember, aki tényleg komolyan is gondolta, miszerint "megpróbál kihozni ebből is valamit", már sokat mondok.

Az illúzió meg fenn fog maradni, azt nem lehet eloszlatni, de ennek két okát látom:
1. A hallgató nem fog feltétlen egyenes választ adni, mert sokszor még ő sem teljesen tudja, hogy miért csinálja. Amennyiben igen, annak vagy háttérben van az oka (pl. hátulról a család/szülő pressziózik vagy szabadulni akar tőlük - ezeket szinte soha nem vallja be, legfeljebb a közelebbi szaktársainak mondja el), vagy már úgy vágott bele, hogy tudja a kilátásait, de nem fogja bevallani/kiteregetni, mert tart attól, hogy beazonosítható lesz vele és nem tetszik a válasz annak, aki összegzi. (Amiről többnyire valamelyik oktatót feltételezi.)
2. A kérdőív mivolta sokszor nem korrelál a kitöltői igénnyel. Mi anno erre kaptunk egy olyan kérdőívet, ami konkrétan kizárta a kifejtést és a feleletválasztós megoldás szövegezése is inkább hajlott arra, hogy "amit hallani szeretnénk". (Ergo, sok múlik azon, hogy ki a kérdőíveztető és milyen a kérdőív, de még a legjobb párosítás esetén is ott marad az első pont.)

Hogy ezen mint lehetne változtatni? A legegyszerűbb válasz a kommunikáció lenne, de a legidealistább is, mert nincs összhangban a lélektannal, másfelől meg a hallgatók is rendkívül változatosak, és meghallgatásukra lenne szükség. Nem az idősebb szaktársak által, akik segítenek egy tanszéki bejárást felvételkor vagy programszervezést, hanem az oktató részéről, de mire erre sor kerülhetne az időbeosztás miatt, az oktató már gyakorlatilag a hallgató szakdolgozati konzulense, és akkor a hallgató már gyakorlatilag valamilyen célhoz közel van, ezzel pedig a felvettek (vagyis akiket szondázni kívánunk) nagyon kis töredékét képezik. Azok az esetleges háttérdolgok, amiket példaként említettem, meg nem fognak megjelenni az elején - kinél a bizalmatlanság, kinél a bizonytalanság, kinél meg azért, mert nem teregeti ki a szennyesét ily módon.
Ez csak egy eset, annak is a töredéke alapján levont következtetés, de már oly szinten van jelen ebben az ablakban is azon problémák sorozata, ami miatt az eredményt nem lehet tényszerűen kezelni, csakis nagy fenntartásokkal, és nem a derűlátó irányból nézve."