Pléh Csaba: Mi úgy gondoljuk, hogy az emberek alapvető tanulási folyamata, a természetes pedagógia alapja a szemtől szembeni figyelemirányítás, a hús-vér emberi kapcsolatok. A virtuális ismeretátadás, az internet épp ezt vonja ki a tanítási folyamatból. Nem lehet tudni, hogy ennek mi lesz a vége, de serdülőkortól ennek már lehetnek súlyosak a következményei. Ugyanakkor nem véletlen például a TED-előadások átütő sikere. Noha technikai értelemben virtuálisak és a képernyőn keresztül jutnak el a hallgatókhoz, az ismeretanyagot közben egy ember adja elő. A képernyőn keresztül is vissza lehet csempészni a tanításba a természetes pedagógiát.
Q: Ez akár a közoktatásban is működhet?
P.Cs.: A kulturális tanuláselméletek szerint elengedhetetlen, hogy a gyerekeket gazdag tárgyi világ vegye körül. Bölcsődei és óvodai nevelésnél különösen fontos az aktivitás lehetősége. Az anyagokkal, gyurmával, festékkel való kapcsolatot nem lehet multimédiával kiváltani, elengedhetetlen, hogy a gyerekek gyurmázzanak, maguk firkálhassák össze a papírt. Digitális táblát legalább 3-4. osztályig nem használnék. Tengernyi szó esik az általános iskolákban bevezetendő digitális tananyagról, miközben az egyetemi matematika kurzusokon a tanár a táblára írja a levezetéseket. Miért nem vetíti ki? Szándékosan lassítja a folyamatot, mert azt akarja, hogy a diák elsajátítsa az egyes lépéseket. Az eszköz nagyon csábító lehet a leegyszerűsítésre, a tempósabb haladásra, pedig az együtt gondolkodás fontosabb ennél. A figyelem természetes irányítása már 30 diáknál is problémás, olyankor fontos a hús-vér emberekkel való személyes kapcsolat.