Vörös és barna - Adalékok az európai diktatúrák könyvtárainak történetéhez (Szovjetunió, Német Birodalom, Magyar Népköztársaság) - A kötet írásai a kezdeti bolsevik-szovjet (1917-1941), a nemzetiszocialista (náci) időszak (1933-1945), valamint a Rákosiról elnevezett korszak (1945-1956) könyvtári világát elemzik.

A totalitárius rendszerekben a nyílt erőszak mellett a propaganda volt meghatározó: a sajtó és film elsőbbségét nem veszélyeztetve a könyvtáraknak is komoly szerepet szántak. A könyvtárak a kirekesztés klasszikus példáit mutatják: ez kiterjedt a könyvtárosokra, az állományra és az olvasókra egyaránt. Mindkét országban fontos impulzust kínált a XIX. század végétől a sikeres amerikai public library (ld. a kötet egy-egy írása az orosz és német előtörténetetről; mikor az 1830-as évtizedtől, szakmánk modernizációjától).

- A kezdeti bolsevik időszak elején, a húszas években viszonylag szabadabb útkeresés érvényesülhetett (még kaliforniai tanácsadót is meghívtak), az évtized végétől, Sztálin végleges hatalomátvételétől kezdődően a merev ideológia-vezérelt, mindenre kiterjedő durva cenzúra időszaka kezdődött el. Ez a megmerevedett modell lesz azután mintakép hazánkban is.
- A náci "modell" is lényegi elfordulást jelentett az angolszász public library demokratikus jellegétől, s a könyvtár is egyszerű szolgáló szerepre lett kárhoztatva. Az első években ugyanakkor még valamilyen felemás építkezés (hálózatfejlesztés, néhány új könyvtárépület) is folyt, de a háborús években már csak a tiszta agymosás (és alárendelten a szórakoztatás) funkciója érvényesülhetett.

A szerző sok eredeti szöveggel dolgozott, közülük különösen kiemelhető a Krasznij Bibliotyekar (1923-1941) és a Die Bücherei (1934-1944) című folyóiratok, de korabeli lexikonok is górcső alá kerültek.
- Sonnevend Péter Gondolat Kiadónál megjelent kötetét Kovács Katalin (aki Könyvtári Figyelőben megjelent írások gondozója is volt) és Rácz Ágnes szerkesztette egységes kötetté (Rácz Ágnes a névmutatót is gondozta).