Már az 1980-as végén megjelent egy módszer, az ún. LBD (Literature-Based Discovery), amely az információkeresés folyamatát a tudományos adatbázisok szövegeiben való implicit kapcsolódások felfedezésére irányította. Ez a mai lehetőségek mellett újabb kutatási kihívásokhoz vezet. Az információk sokszor számos tudományos folyóiratban szóródnak szét, összekapcsolásuk nehézkes.

A chicagói egyetem könyvtárosképző intézetének dékánja, Don R. Swanson a kérdéssel foglalkozva 1986-ban fedezte fel, hogy egy ritka betegség, a Raynaud-szindróma esetén a tünetek változásai összefügghetnek a halolaj fogyasztásával. Információs szakemberként mielőtt továbbadta volna az információt, ellenőrizte orvosbiológiai adatbázisok cikkeiben. Rájött azonban, hogy a szindrómáról és a halolajról szóló cikkek egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz: nem talált olyan tudományos cikket, amely a két dolgot összekötötte volna. A két témakör még a hivatkozásokban sem volt összekapcsolható, azaz két, diszjunktív halmazt alkotott. Ha a különböző szakirodalmi halmazokban a halolaj és a Raynaud-szindróma kifejezésekre keresett, nem jutott eredményre, nem volt találat. Ha azonban közbeiktatta a vérlemezkék vagy vérsűrűség kérdését, akkor a köztes elem segítségével eljutott a következtetéshez. Az "A okozza B-t" és "B okozza C-t" állítások alapján megfogalmazható a hipotézis: "A okozza C-t" (ún. ABC-modell). Az orvosi cikkek a hipotézist később kísérletileg igazolták. Két év múlva Swanson azzal a feltevéssel állt elő, hogy a magnézium gyógyíthatja a migrénes tüneteket. Az első esethez hasonlóan diszjunktív információs halmazokat azonosított a szakirodalomban, amelyek között logikai "közvetítőket" keresett (pl. stressz, érrendszeri tónus, kalciumcsatorna-blokkoló). Publikációja nyomán hipotézisét ebben az esetben is megerősítették a kísérletek. (Az LBD mint az információs szakemberek új kompetenciája a tudástársadalomban; ref.: Prókai M.)