Nagy vihart kavart a szakmában Fekete Péter megjegyzése (vö.: link ) a nem teljesítő könyvtárosokról. Ha lehántjuk egyrészt az indulatokat, másrészt legalábbis megkérdőjelezhető eljárásmódot, időzítést, a logikai bukfenceket és a megjegyzés sommásan érzelmezhető mivoltát (tudom, nagyon nehéz dolog), érdemes elgondolkodni ismét néhány - remény szerint a könyvtárosképzésből már ismert - kommunikációs alapfogalmon:
1. valóság: ezt teljesen senki sem ismeri, de többet-kevesebbet mindannyian látunk belőle
2. önimázs: az a kép, amelyet magunkról gondolunk
3. arculat: az a kép, amelyet magunkról sugallunk
4. imázs: az a kép, amelyet egy-egy befogadó, vagy közösség alkot rólunk.
A kifejezések tehát de facto nem azonos jelentésűek. Ugyanakkor jó, ha tartalmuk nem áll túlságosan távol egymástól.

Az államtitkár kijelentésében imázsról beszélt, nem a valóságról. Saját teljesítményünk kapcsán mi sem a valóságról beszélünk, hanem az arculatunkról. Így amellett, hogy a felek elbeszélnek egymás mellett, a valóság megismerésére törekvés - ilyen-olyan szándékok mentén - kölcsönösen és fájóan elmarad. (A gondolatmenet kedvéért most tegyük ideiglenesen zárójelbe azt, hogy az aktuális döntéshozót - vagy bennünket - mennyire befolyásol a valóság.) És maradjunk annyiban, hogy a tárgyilagos diskurzus alapját a tények jelentik, melyekhez a könyvtár - küldetése értelmében - bensőségesen igyekszik ragaszkodni. Ugyanis hitelessége áll vagy bukik rajta. Ismerjük meg tehát a tényeket! Mérjük meg teljeskörűen, és kommunikáljuk a teljesítményünket. Ööö - nemde 25 éve ismerős törekvés-e ez?! Hogy elmaradtunk benne! - Nem? Ezzel nem azt mondom, hogy semmit nem mértünk, de pl. hatékonyságunkra nem ismerek felmérést. (Megköszönöm, ha valaki mutat ilyet!)

A reagálással kapcsolatban szintén érdemes elgondolkodnunk. Ha egy kijelentést abszurdnak érzékelünk, akkor jellemzően legyintünk, vagy nevetünk. Ha látunk benne igazságot, akkor elgondolkodunk. Ha nem várt kellemes igazságot fedezünk fel benne, akkor meglepődünk. Ha viszont kellemetlen igazságot látunk benne, akkor jó eséllyel háborodunk fel, vagy sértődünk meg. A legjobb esetben persze magunkba nézünk, és tanulunk az esetből.

Persze, ha visszatérünk a zárójelbe tett kifejezéshez, akkor még megjegyezhetjük, hogy a fentiektől teljesen függetlenül a kormányzat azt tehet, akit csak akar. Meg annak fordítottját is. - Viszont legalább emelt fővel viselhetjük (-nénk). (MG)