... az új változat letölthető a link oldalról – három formátumban is (!). Közérthetőbben: az olvasható a megadott helyen, hogy mennyi bélyeget is kell nyalnunk a levélre. S hogy miért ilyen bikkfanyelven fogalmaznak? – Mert a szakmai igényesség megköveteli. Más kérdés, hogy az átlaghasználó nemigen érti, és csak hosszas keresés után találja meg, ha ezt keresi. Éppen úgy, mint ahogyan könyvtári honlapok előtt eltűnődik: mi lehet a különbség a tárgyszó és a kulcsszó között. S ha egynél több sikertelensége támad ilyen "barátságos" -- de szakmailag feddhetetlen -- honlapon, akkor gyorsan otthagyja azt az oldalt, s átkapcsol pl. a barátságosabb Google-ra. A posta volt az utolsó, amelyik annó a távbeszélőközpont helyett telefonközpontot kezdett mondani. Hogy milyen az intézmény imázsa, azon máig is sokat fáj a postai pr-esek feje. És meddig riogatjuk mi, könyvtárosok szakszavainkkal használóinkat -- akár már az ártatlan óvodásokat, kisiskolásokat is? De a felnőttek is megilletődnek például az "annotált bibliográfiától" vagy a "faktografikus adatbázistól", és könnyen minősíthetnek bennünket (magukban!) fennhéjázónak. Véleményüket nemigen mondják ki, mert ezzel elárulnák tudatlanságukat. A mostani NKÖM- felmérés azoknak az olvasóknak a véleményét méri, akiknek sikerült túltenni magukat az említett küszöbökön (is). Akiknek ez nem sikerült -- mármint a túlnyomó többségnek(!) -- azoknak a véleményét e felmérés nem kutatja. Talán majd egy következő. (MG)