A kapott válaszok megoszlása:
5 - Nem erőltetem a dolgot
9 - Kivárom a megfelelő pillanatot az átadáshoz
0 - Elterelem a szót
1 - Megőrzöm inkább a barátságot
1 - Megírom: kit@kithirlevel.hu
Ezek alapján a válaszadók a kevésbé direkt megoldást tartják jónak. Lehetőség szerint kerülik a konfrontációt. A megoszlást ld.: link .

Egy magánba érkezett kommentár: - A "feltehető használói elképzelés" homályos, sokértelmű dolog. Van persze némi ember- illetve olvasóismeretünk, de értelmes dolog annak alapján előszűrnünk (=cenzúráznunk) a szolgáltatott információkat?
Főleg gazdasági vonatkozású tájékoztatást végzek, de nem igazítom olvasóm "világnézetéhez", ízléséhez a szolgáltatott tartalmakat. Sőt! Tájékozódási erényként tanítjuk a következőket:
- sokoldalú forráshasználat (a "nem kedvelt" vagy szokatlan megközelítésű források használata is)
- számos forrás ismerete (ne érd be a Google első öt találatával - a többiek ezt csinálják!)
- kritikus hozzáállás (Jól gondolják? Pontosak? Hitelesek? Igazat mondanak? Tényekre építettek vagy vélekedtek?)
- ellentmondások azonosítása, elemzése (pl. logikai analízis révén) = önálló gondolkodás és ítéletalkotás
Az olvasó majd véleményt alkot. Lehet, hogy rólam is (pl. szabadelvűnek tart, de nem is téved nagyot), viszont ez nem zavar. Nekem tájékoztatóként nem az a dolgom, hogy "kipárnázzam" számára az információk értékelését, elkerüljem, hogy kognitív disszonanciát okozzak a számára. Nyújtanom kell mindazt, amit használhatónak, tényszerűnek, mintába illeszkedőnek vagy épp attól eltérőnek látok. Az elképzeléséhez történő illesztéssel küzdjön meg az olvasó. Nem akarom ettől megfosztani...
Persze nem szépirodalomról kell tájékoztatnom - ott lehet, hogy nem ajánlanék pl. kefélős könyvet egy erősen konzervatívnak vagy prűdnek ismert olvasónak. Bár komoly tapasztalat volt pályám elején, hogy terpesz lehet aközött, amit az olvasó mutat magából, kommunikál és amire vágyik. A néni szép szerelmes műveket keresett, én pedig romantikusakat kínáltam sok érzelemmel, de semmi "akcióval". Nem tetszett neki. Aztán jobb olvasóismerettel rendelkező könyvtáros anyám felvilágosított, hogy bizony "az" kell a néninek, csak nem mond(hat)ja ki. Az újabb ajánlatokkal (izzadós lektűrök) már roppant elégedett volt...