A véleménycikkben számos ilyen párhuzamot találhatunk. Itt csak néhányat emelünk ki. (MG)
A történetnek három szereplője van: az állam, a lakosság és a háziorvos - rövid távon mindhárom abban érdekelt, hogy ne változzon semmi.

1. Szakmai felügyeleti rendszer és képzés. Mint láttuk, a magyar egészségügyi alapellátásnak valójában nincs szakmai felügyelete, minden körzeti doki nagyjából azt csinál a saját praxisában, amit akar, úgysem látja senki. Továbbképzésekre kell ugyan járni, de ezek 100 százaléka elméletben teljesíthető, tehát kizárólag a praktizáló háziorvos lelkiismeretére van bízva, hogy húsz vagy negyven éves működése alatt mennyire halad a korral. Ez nyilván kényelmes, nekem is az, de a társadalomnak ez így rossz. A hal nem a fejétől bűzlik, feje ugyanis nincsen neki. Ki kell épülnie, mégpedig gyorsan, egy országos-megyei-járási szinteket tartalmazó, valódi jogosultságokkal rendelkező szakmai vezetői rendszernek. Ennek lehetősége papíron már megvan, valódi tartalommal még nem találkoztam. A szakmai irányítási rendszer feladata kell, hogy legyen a prevenciós, betegellátási és gondozási eljárási rendek, a betegút-protokollok, a lakosság-tájékoztatási protokollok kidolgozása, a helyettesítési rend kidolgozása és fenntartása, valamint a háziorvosi gárda valódi kompetenciákat, készségeket nyújtó továbbképzésének koordinálása.
2. Teljesítményfinanszírozás, mert jelenleg az alapellátási dolgozók bére 98 százalékban az életkoruktól és a praxis méretétől függ, tehát semmi nem ösztönöz a hatékony ellátásra. Valódi, nyilvános minőségi indikátorok alapján kell gondolkozni, melyek jelentős része az elvileg megelőzhető krónikus betegségek hatékony szűrését, gondozását kell, hogy mutassa.
3. A lakosság folyamatos, tömegkommunikációs tájékoztatása két dologról: melyek a sürgősségi ellátást igénylő állapotok, illetve melyek a népegészségügyi szempontból javasolt szűrővizsgálatok. Emellett a lakosságot érdekeltté kell tenni a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvételben, erre számos megoldás van, én például ehhez kötném a munkaalkalmasságot meg a gépjárművezetői alkalmasságot a jelenlegi semmitmondó pecsételgetős alkalmasítási vizsgálatok helyett. (...)