A Google ugyan sok találatot ad, ám mivel nem a felhasználó fejével gondolkodik, gyakran nem a megfelelőeket. A cikk szerzőjének, aki egykori könyvtáros, aki bántónak találja a mai sajtó és filmek könyvtárosképét, a Desk set c. romantikus film jut eszébe, melyben a Katharine Hepburn alakította tájékoztatási osztályvezető géppel akarja helyettesíteni kollégáját -- ám kudarcot vall. A Google azért vacak -- mondja -- mert alkotói mindent jobban tudni vélő fiatalok, és nem hallgatnak a könyvtárosokra. Ehhez egyszerűen túl arrogáns, és előítéletes a könyvtárosokkal szemben -- mint mondja. A könyvtárosok túl pontosak a Google-hoz képest: míg az előbbiek ellenőrzött tárgyszólistát használnak, az utóbbi a szövegből szed kifejezéseket (KWAC). Nem a Google spiderével van gond, hanem a találati halmazt bemutató interfésszel.
Úgy kellene a webet keresni, ahogyan azt Roger Summit, az információs rendszerek atyja tette: keresőszavakkal és algebrai jelekkel (idézőjelek, negálás, közelségi operátorok stb.) a kívánt tételig volt lehetséges szűkíteni a halmazt. A Dialog -- beszédes név -- ismeri a szavak szintaxisát. A Google viszont csak a mennyiségre és az üzletre megy, melyről a cikkírónak trágya-hasonlat jut eszébe. De ennél sokkal többre lenne szükség a weben. (ref.: MG)
-- A cikkíró könyvtáros a témában alultájékozott. A Google számos olyan operátorral bír, amelyet a cikkben hiányol tőle -- ha nem is mindegyikkel. Ezek megtalálhatók egyebek mellett pl. egy magyar hallgató, Ambrus Adrienn középfokú oktatás céljára szánt dolgozatának mellékletében:
link (MG)