Még ront is a helyzeten a könyvtári informatikai rendszer és annak oktatása, ha nem hiteles, nehézkes és nem használóbarát a rendszer. A használóknak max. 10%-a használja ki az elektronikus katalógust (vö.: link vagy link ). Ők ugyanis máshogyan akarnak információt keresni, mint azt mi a könyvtári szabványok alapján elvárnánk tőlük. (MG)
Iskolai analógia:
Prievara Tibor szerint valós veszély, hogy ha egy pedagógus belekezd egy ilyen innovációba, visszahőköl, mert onnan jön az ellenállás, ahonnan nem várta: a diákoktól. És akkor gyorsan visszatérhet a "régi jó" (csak nem működő) hagyományos oktatáshoz.
Ezért úgy vélik, a diákokat és a pedagógusokat is tréningezni kell, ha belevágnak a digitális pedagógiába. "Kinyílik a világ, ha napi szinten használják ezeket a módszereket, de ehhez valóban napi szinten, rendszeresen kell használni őket. Ha valaki hetente egyszer tart órát laptopokkal, az nem fogja azt az érzést adni, hogy ez egy munkaeszköz."
Egy digitális tanórát egyébként nem úgy kell elképzelni, hogy az elejétől a végéig a gyerekek billentyűket nyomkodnak és képernyőt bámulnak. Lehet, hogy az adott biológia, nyelv vagy történelem órán csak 10 percre veszik elő a kütyüt, mert csak akkor van rá szükség.
"Viszont, ha elkezdjük használni, az szétrobbantja az iskolát, a tantermet. A gyerekek elkezdenek dolgozni a feladataikon, szétspriccelnek az épületben, fotelekben, folyosón dolgoznak, ahol nekik kényelmes. Én, mint tanár, látom, hogy ki, min dolgozik. A digitális transzformáció, ha komolyan vesszük, elkezdi a lényegét érinteni annak, hogy mi is az iskola."