Nyáry Krisztián: - Amikor üzletembereknek tartok előadást, mindig megkérdezem, szerintük mire való az irodalom. Többségük ilyenkor az általános műveltség vagy a kikapcsolódás környékén keresi a magyarázatot. Ezek is fontosak, de közelébe sem jönnek az irodalom olyan társadalmi funkcióinak, amelyek hatását ők is minden nap megtapasztalják, legfeljebb nem gondolnak rá. Most csak a négy legfontosabbat sorolom fel: érzelmi tapasztalatok feldolgozása, empátia, kritikus gondolkodás és kreativitás.

Amióta az emberi civilizáció létezik, nem találták fel hatékonyabb és olcsóbb eszközét az érzelmi tapasztalatok társadalmi szintű átadásának, mint az irodalom. Az olvasás képessége - szemben a beszéddel - nem genetikai adottságunk. Beszélni megtanulunk magunktól, ha mások is beszélnek a környezetünkben. Olvasni mindössze öt-hatezer éve kezdtünk el, az agyunkban még nincs olyan "kapcsolási kör", amely automatikusan végrehajtaná a feladatot. Ezért olvasás közben a kognitív, vizuális és nyelvi észlelésért felelős agyterületek egyszerre működnek - minden szövegnél más és más módon. Ha arról olvasunk, hogy valaki menekül, az az agyi területünk is dolgozik, amit meneküléskor is aktiválódik. Nem ugyanolyan intenzíven, de ugyanúgy. Születés, betegség, barátság, harag, szerelem, szakítás, halál, harc, közösségi konfliktusok: életünk legfontosabb érzelmi szituációi, többségükkel előbb vagy utóbb találkozunk. Ha viszont olvasás közben már megismertük őket, felkészültebben fogadjuk a legszélsőségesebb érzelmi szituációt is. Az irodalom a legnagyobb érzelmi stresszhelyzetben vakcinaként működik, a "legyengített érzelmi emlékek" segítenek, hogy minél előbb fel tudjuk dolgozni a sokkot, és képesek legyünk továbblépni. Ez pedig olyan képesség, amit egy pénzügyi tanácsadó vagy egy biztosítási alkusz is hasznosítani tud.