Vizsgáltuk Vineet Nayar-t a HCL Technologies-től - ez egy feladat-kiszervező indiai cég. Amikor találkoztunk vele, cége - bevallása szerint - csak csúszott lefelé. Megfigyelhettük, hogyan váltak világcéggé az információtechnikai innovációban. Korábban a HCL-nél, csakúgy mint másoknál, a vezetők szerepüket úgy értelmezték, hogy ők kijelölik az irányt, és biztosítják, hogy senki ne térjen le a helyes útról. Vineet közölte a vezetőkkel, hogy ideje újragondolniuk a szerepüket. Mert a cégnél mindenki fölfelé figyelt, és nem volt alulról fölfelé építkező innováció, melyet a Pixarnál és a Google-nál láttunk. Így hát elkezdtek ezen dolgozni.
Felhagytak a kész válaszok és megoldások adásával. Helyette úgy kezdtek a piramis alján lévő munkatársakra - az ifjú titánokra - nézni, mint akik a legközelebb állnak az ügyfelekhez: ők az innováció kútforrásai. A szervezet növekedését kezdték erre a szintre áttolni. Vineet úgy fogalmazott, hogy megfordították a piramist, meglazították a kevesek szorongatását a sokak energiájának felszabadítása érdekében, s így minden nappal javították az innováció minőségét és gyorsaságát.
Vineet és az általunk tanulmányozott többi vezető valójában látnok volt. Egyértelmű, hogy megértették, hogy a cégben nem ez az ő szerepük. Úgy hiszem, nem véletlenül önök közül sokan nem ismerték föl Edet. Mert Ed, akárcsak Vineet érti, hogy vezetőként a szerepünk abban áll, hogy megépítsük a színpadot, nem pedig, hogy játsszunk rajta. Ha egy jobb jövőt akarunk föltalálni, s gyanítom, sokan azért jöttek el ide, akkor át kell gondolnunk a dolgunkat. Az a dolgunk, hogy teret nyissunk, ahol mindenki morzsányi lángelméje szabadjára lehet eresztve és hasznosulhat, és a közös lángelmévé válhat.