A veszprémi püspöki palota 1765-1776 között épült a hazai késő barokk és copf építészet jeles képviselője, Fellner Jakab tervei alapján. Az építtető főpásztor, Nagymányai Koller Ignác (1762-1773) habitusát és műveltségét tükrözi, hogy az épület első emeletének északi szárnyában, közvetlenül lakosztálya és a püspöki magánkápolna között rendezte be a könyvtárának otthont adó helyiséget.
Az olvasószoba enteriőrje: a 18. századi beépített polcrendszer, az ahhoz kapcsolódó intarziás faburkolat és a tudatosan, méret szerint csoportosított gyűjtemény a püspök gondoskodásáról, a barokk pompa szeretetéről és különleges esztétikai érzékről tanúskodnak.
Az alapító könyvszeretetét mutatja a Franz Anton Palko által készített, a teremben elhelyezett festmény, amely egy kötettel a kezében ábrázolja a főpásztort. A korabeli leltárkönyvek és feljegyzések egyértelművé teszik, hogy a helyiséget a Biró Márton és Koller Ignác által gyűjtött könyvanyag befogadására tervezték, létrehozva ezzel Veszprém egyik első, tudatosan felépített magángyűjteményét.
A gyűjtemény első szakmai alapú rendezésére az 1930-as években került sor, az akkor még Püspöki Könyvtár nevű intézmény katalogizálásakor. Ekkor egy reprezentatív fogadóhelyiséget igyekeztek kialakítani a teremben, ezért az ennek a célnak esztétikailag nem megfelelő köteteket a Püspöki Könyvtárban helyezték el, és más, szebb kötésű munkákkal pótolták azokat. Az így létrejött könyvanyag összesen 2225 kötetet tartalmaz.