Könyvtárak, múzeumok, színházak vannak zárva ma, Magyarországon, de az infláció és a szegényedés közepette már fel sem tűnik. A kulturális miniszter azonban optimista: minden rendben lesz! Csak az államra ne nagyon számítson senki. Csák János nagyinterjút adott a Petőfi Kulturális Ügynökség lapjának. (vö.: link )
Virtigli neoliberális agendát prezentált nemrég, a kultura.hu oldalon megjelent interjújában Csák János, kulturális és innovációs miniszter (?Vége azoknak az időknek, amikor majd az állam megoldja?, 2023.02.01).
"Eddig, ha a kulturális intézmények szorult helyzetbe kerültek, hívták állam bácsit, aki ? ha tehette ? segített. Eljött az idő, hogy igyekezzenek megtalálni a potenciális fogyasztóikat."

Szólhatna ez a két mondat arról is, hogy az improduktív intézmények ezentúl kénytelenek lesznek lemondani az állam nyújtotta háttérről, és a fő kérdés az, van-e igény arra, amit csinálnak. Csakhogy Magyarországon az improduktivitásról, a pazarló kulturális támogatásról ma leginkább az MMA juthat eszünkbe, amelynek egyéb dolga nincs, mint hogy a NER kulturális alátámasztását szolgálja, vagy azok az intézetek, amelyek a rendszer történelemszemléletét hivatottak képviselni, azok a műhelyek, ahol a jövő NER-értelmiségét képzik, meg mondjuk azok a filmek, amelyek a magyar múlt NER-olvasatát rágják a szánkba.

A hatalom a saját kegyeltjeitől vonná meg a pénzt? Nem valószínű. Azt a mostanra csontig soványodott intézményrendszert viszont, amely még releváns társadalmi igényekre reagál, kritikusan gondolkodik, az esélyegyenlőségen, a hozzáférés lehetőségein dolgozik, tudást termel, autonómiáját értéknek tekinti, azt mindig is alulfinanszírozta. Ide kellene behozni magánpénzt? A magántámogatás elsősorban a látványosat és könnyen fogyaszthatót keresi, jóval kevésbé azt a kulturális aprómunkát, amelynek az eredménye tényleg a jövőben mutatkozik meg.