A könyvtárak többet jelentenek nyomtatott dokumentumok repozitóriumánál az ausztrál The Conversation cikke szerint is. A látogatók többre használják, mint kölcsönzésre. Az alapvető digitális írástudást tanítják meg. Akár egy iPad használatát vagy az e-kormányzati fiók hozzáférését. Mások pedig programozó és robotikai kurzusokat tartanak az erre épített műhelyekben, mint például a Queensland közkönyvtár (link
A 2000-es évek elején a könyvtárak halálát jósolták, ám a könyvtárak megtanulták, hogyan maradjanak relevánsak a digitális világban. Hogyan fordítsák le szolgáltatásaikat új formátumokra. Digitalizálják a könyveket, így e-könyveket és e-könyv olvasókat kölcsönöznek. Képernyőket építettek be a filmnézéshez és játékokhoz. Számítógépeket nyújtanak a népesség 14%-ának (akik egyébként nem férnek internethez). Ingyenes Wi-Fi-t és dugaljakat kínálnak az eszközeiket magukkal hozóknak. Az eszközök és szolgáltatások mellett pedig biztonságos, befogadó közeget teremtenek. Aktív szerepet vállalnak a digitális jövő kialakításában is. Helyet adnak például induló cégeknek, innovátoroknak. Például a Geelong Könyvtár és Kulturális örökségi központ digitális stratégiája is mutatja (PDF: link
Mindemellett viszont az ausztrál könyvtárak is forráshiánnyal küzdenek. A könyvtári rendszert nem ágyazták be a várostervezés és törvényhozás magas szintjei közé. Nincs egységesen elfogadott nemzeti modell az állami és helyi önkormányzatok közt a forráselosztásra. Továbbá nincs egységesen elfogadott keret az ausztrál könyvtárak teljesítményének értékelésére. Rendszerint a hagyományos mérőszámok alapján értékelik az intézményeket, mint a tagság és kölcsönzések száma. Ez viszont elavult hozzáállás a könyvtárakhoz. Csak a töredékét mutatja a valós hozzáadott értéknek. Így nem látszik hogyan alakíthatják át a könyvtárak Ausztrália jövőjét. (ref.: Habók Lilla)