(SDG 4., 10., Minőségi oktatás, Egyenlőtlenségek csökkentése) Veiszer Alindának adott interjú (könyvtári adatbázisban, katalógusban nincs meg!): "A politikai része az csak a felszín, mindig arról beszélünk, hogy mi van a kötelező olvasmányokban. Ennél sokkal mélyebben van a probléma."
Ilyen probléma például a kronologikus oktatás. "Aki otthonról hoz olvasáskultúrát, az meg tud küzdeni Homérosszal, Szigeti veszedelemmel, Dantéval, ami rögtön az elején van. De aki nem, az rögtön kisodródik, kiesik, azt elvesztette az irodalom örökre".
Vagy van Magyarországon egy jó hagyomány, az énekelt versnek a hagyománya, folytatta a felsorolást. Szerinte ez óvodában, alsóban működik, de felsőben megszűnik, és - ez már a harmadik problémára vezet át - elfogadjuk, hogy az irodalom egy fehér lapra kinyomtatott fekete szöveg, ami eltávolít attól, hogy ez egy szerethető valami. "Hogy ez egy örömforrás. Ez megvan óvodában, kisiskolában, aztán elvész".
Nyáry szerint ezek a dolgok nem attól függenek, hogy ki a kulturális miniszter, és pénz sem kellene hozzá.

Az irodalmár arról is beszélt, hogy 2020-ban készített a Tárki egy nagy olvasáskutatást, és a korábbi évekhez képest kicsit nőtt ugyan azoknak a száma, akik nem olvasnak, de akik olvasnak, azok többet olvasnak, és van 800 ezer felnőtt, akik egyfolytában olvasnak, ami nemzetközileg is jó aránynak számít.

Szerinte egyébként az olvasás azért nagyon fontos, mert természettudományos kutatások, neurológusok is bizonyították, hogy fontos képességeket bont ki az olvasás - a kreativitást és az empátiát, továbbá segít abban, hogy hogyan használjuk ki a velünk született intelligenciát. "Ha ezt elvesszük, kárt okozunk a nemzetgazdaságnak", mondta. Megemlítette egy startupot vezető ismerősét, aki nem vesz fel olyan informatikust, aki nem olvas, mert statisztikailag kimutathatóan is kreatívabbak a szakmában azok, akik könyvet olvasnak.