Emberképünk eltorzítása nem a második világháború után kezdődött. Rutger Bregman e kérdést kutatva egyes fejezetekben visszanyúl az emberiség letelepedéséhez, a magántulajdon kialakulásához és a felvilágosodás korához is. Mindezek mellett a 21. századot érintő jelenségekről is beszél, például az emberképünk befolyásolásáról a média és a hírfüggőség által.
A médiában szívesen jelentetnek meg negatív, tragikus vagy szenzációhajhász híreket, mert több kattintást szereznek vele. Ez viszont oda vezet, hogy a magát tájékozottnak hitt embernek egyre irreálisabb képe lesz a világról és az emberiségről. Nem véletlen, hogy a kriminológia is foglalkozik e kérdéssel, hiszen a média torzítása miatt az emberekben kialakult veszélyérzet és a bűnözéstől való félelem teljes mértékben eltérhet attól, amit a statisztika mond, és ami a valószínűbb veszélyforrás.

"A Daily Mailhez hasonló napilapok egykor vérszomjas hunokról szóló rémhíreket terjesztettek, manapság enyveskezű idegenekről, rablógyilkos migránsokról és lányokat megerőszakoló menekültekről szólnak a híradásaik, akik - fölöttébb érdekes módon - egyszerre elveszik a munkánkat és túl lusták is ahhoz, hogy dolgozzanak, miközben a szabadidejükben azzal szórakoztatják magukat, hogy brutálisan lerombolják évszázados hagyományainkat és értékeinket."

Bregman említ egy kutatást, amelyben a tudósok arra az eredményre jutottak, hogy akik rendszeresen hírfolyamokat görgetnek, cinikusabbak és pesszimistábbak lesznek, mint azok, akik nem bújják a híreket napi többször, és nem figyelik a hírportálok értesítéseit.

Erre természetesen a média radikális megreformálása is lehetne a válasz, viszont Bregman azt tanácsolja, hogy a folyamatos hírfigyelés helyett olvassunk kevesebb, de mélyebben elemző cikket. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy az "emberek közti távolság kialakulásának napjainkban az egyik legerőteljesebb forrása a média".