Az, hogy eddig nem újult meg az egyesület, saját felelősségem is, hiszen nyolc éven keresztül részt vettem a vezetésben. Az elnökségben talán túl gyakran hajlottam kompromisszumra a határozott kiállás helyett - mondja Horváth Sándor Domonkos, amikor a KIT az MKE lehetséges jövője felől érdeklődött. Jó pár éve elnökjelölt is volt, de az utolsó pillanatban visszalépett, főként akkori egészségi állapota miatt, de saját tevékenységének kritikai reakciója is benne volt a döntésében. A jövőben biztosan nem indul: "Jöjjenek a fiatalok!."
Olyan vezetők kellenének az egyesületbe, akiknek az energiáját nem vonja el saját intézményük irányítása.

A feladat nagy. Eddig nem sikerült megújítani, tudástermelővé és -megosztóvá tenni még a vándorgyűlést sem, pedig az teljesen saját hatáskör, nem igazán okolhatók külső tényezők.

Gond, hogy a szavazásra jogosultak, nem valamiféle szakmai programra, hanem az ismertség alapján voksolnak a jelöltekre. Akik azonban elfoglaltak, leterheltek, néhányan közülük megszokták a kompromisszumos megoldásokat. Jó lenne, ha bővebb lehetősége lenne a fiatal szakembereknek az ismertté válásra, így a bekerülésre. - Horváth Sándor Domonkos tehát nem optimista a szervezet megújulását illetően. Némi remény - mondja a KIT-nek -, hogy az idősebbek apránként visszavonulnak. De az is igaz, hogy a tehetetlenségi erő továbbviszi a rendszert. Megegyezéspárti vagyok, azonban sem az olvasás helyzetét, sem a könyvtárosok, könyvtárak kilátásait nem látom olyannak, ami radikális szemléletváltás, stratégiaváltás nélkül pozitív jövőképre számíthatna.