A Könyvfesztivál szakmai rendezvényei mellett rám a legnagyobb benyomást Pléh Csaba keltette könyvtári szempontból. Az emberi viselkedést a különféle főemlősökével összevetve tárgyaló, illetve az ennek szabályozását részben végző hormonális rendszerről holland szerzők által írt kötetek ismertetésének végén szóba került, hogy
mit tehetünk mi itthon az együttműködés kultúrájának fejlesztésére, főleg a közoktatás területén?

Az előadó kifejtette: az északi országok olvasáskultúrát, oktatási kultúrát, társadalmi együttélést segítő protestáns etikai alapú több százéves modelljét nem tudjuk lemásolni sem mi, sem a déli katolikus más kulturális értékrendszerhez kötődő országok. Amit azonban tanulhatunk tőlük, hogy miképpen formálják a közkönyvtárakat népszerű közösségi terekké, ahol a fiatalok is kulturált körülmények között ismerkedni tudnak egymással, s a helyi lakosok rengeteg információs szolgáltatáshoz jutnak hozzá, s szabadon eszmét cserélhetnek egymással, úgy hogy bármiféle kereskedelmi, fogyasztói nyomás hárulna rájuk.

Ha továbbgondolom... Partnereink lennének a fentiekhez, több is, mint elsőre gondolnánk. Ha hozzá tudjuk tenni az együttműködési készséget és céljaink megfogalmazását, azaz hogy vonzó helyi közösségi terek legyenek a közkönyvtárak. Ahová szívesen járnak az emberek, beszélgetni, udvarolni, informálódni, közösségi életet élni, mindjárt nehezebben lehetne bezárni intézményeket ha nagyobb a helyi támogatottság.