A Könyvtári Figyelő most megjelent 2003/3-as számában Koltay Tibor szemléje -- Vitairatok a tudásmenedzsment lehetetlenségéről -- amely a tudásmenedzsmentről alkotott közkeletű vélekedések átgondolására késztet. Két provokatív írásról számol be, Tom Wilson és F. J. Miller cikkeiről. A szerzők óvnak a tudásmenedzsmenttől, mint divatjelenségtől, vagy mint az információmenedzsment szinonimájától. Megfogalmazzák kételyüket, hogy az információs folyamatok hatékonyan menedzselhetők-e. Ám nem azt vonják kétségbe, hogy az emberek nem tudnának hatékonyan hozzájárulni a szervezetek vezetéséhez, hanem úgy látják, nem célszerű túlságosan leegyszerűsítve kezelni a kérdést. Inkább az a fontos, hogy olyan feltételeket teremtsenek és kezeljenek, amelyek a tudás átvételét és használatát támogatják. "Az információ és a tudás jellemzőinek összevetése azt mutatja, hogy az információ -- a már említett statikus jelleg mellett – személyektől független, explicit, digitális, könnyen sokszorosítható, könnyen szétsugározható, nincsen belső lényegéből fakadó jelentése. A tudás ezzel szemben dinamikus, személyfüggő, rejtett (tacit), analóg, létre kell hozni (nem sokszorosítható), főként szemtől szemben terjeszthető (nem szétsugározható), jelentését személyesen kell meghatározni. Az információból az emberi interpretáció pillanatában lesz tudás" -- írja Miller.