2014-ben mind a svéd, mind a norvég könyvtári törvényt módosították, olyan új kiegészítéseket illesztettek be, amelyek szerint a közkönyvtárak legyenek különböző viták és eszmecserék helyszínei, ezzel segítsék elő a demokrácia érvényesülését. A svéd törvény kulcsszavai az ismeretek terjesztése és a véleményszabadság, a norvég törvényéi pedig a független találkozási hely és a nyilvános párbeszéd. A norvég kulturális miniszter egyenesen egyfajta szerkesztői, moderátori szerepet szánt a rendezvényeken a könyvtárvezetőknek.
A települések vezetői elismerték a könyvtárosok új szerepkörét. A nemzeti könyvtár, amely az egész könyvtárügy fejlesztéséért felel, jelentős támogatást ad a helyi és regionális kezdeményezésekhez, amelyek az új funkció kipróbálására irányulnak. A viták, amelyeket szerveznek, helyi (várostervezés, útépítés, környezet) és országos (Norvégia jövője az olajkincs elapadása után, településfejlesztési tervek, klímaválság) kérdéseket tárgyalnak, gyakran egyesületekkel vagy más könyvtárakkal, esetenként a német mintára létesült irodalmi házakkal együttműködve.
A független jelző alkalmazása miatt a norvég törvény valószínűleg az egyetlen olyan könyvtári törvény, amely összhangban van az IFLA szellemi szabadságról szóló állásfoglalásával (ez kimondja, hogy a könyvtárosok a fenntartónak és a használóknak is felelősséggel tartoznak; és ha ez konfliktushoz vezet, akkor a használók igényeit kell elsődlegesnek tekinteni). A vitakönyvtáraknak alaposan fel kell készülniük a meghívottak személye, kényes témák, stb. miatt felmerülő konfliktusok kezelésére. (ref.: Hegyközi I.)