Február elsejétől tölti be a kulturális államtitkári pozíciót. Závogyán Magdolna története a népművelők legkisebb királylányának meséje, akinek erős pártfogók egyengették pályáját. A szálak Lakitelekre vezetnek. - Írja a Magyar Narancs

Mostani megbízását többen azzal magyarázzák, hogy az elődje által hagyott előadóművészeti káoszt kell felszámolnia, s érkezése előszele lehet a nagy kulturális intézményrendszerek (könyvtárak, levéltárak) átalakításának, sőt kiszervezésének is. Már helyettes államtitkári időszakában megpróbálkozott egyszer az 5000 fő alatti települések könyvtárainak NMI-be integrálásával, de e törekvését akkor nem koronázta siker. Meglehet, Závogyánnak - ha mint szakmát máig nem feltétlen tanulta is ki - mindenképpen több köze van a kultúrához, mint a korábbi államtitkároknak, Feketének és Hoppálnak. Az ő érkezésükkor csak annyit lehetett tudni, hogy épp egy újabb Vidnyányszky-korszak köszönt be, vagy a Demeter-érának hajnalodik. (Ma épp olyan a csillagzat, hogy előbbi nem remélhet erős támogatást, utóbbi ötleteit viszont nem egyszer karolta már föl Závogyán.)

Závogyán mindig is megosztó személyiség volt - de minél közelebbi munkatársa volt egy-egy forrásunk, teljesítményét annál kevésbé jellemezte elismerő szavakkal. Kritikájukat elsősorban a barátságtalan stíluson is jóval túlmenő, egészen a kegyetlenségig fokozódó kommunikációval indokolták. Mindez össze is vág krédójával: az ügy fontos, az ember kevésbé. Még úgy is, ha az ügy - a közművelődés közösségiesítése - addig volt fontos, amíg ő megtalálta a helyét benne.

Kapcsolódó: Kosárfonás és tisztogatások - mit intézett az új kulturális államtitkár korábban a közművelődés terén? link