Szakmai önképünk szerint a könyvtárosok informálják az embereket. Mivel az információ nálunk van, legalábbis mi profi módon férünk hozzá, általunk mennek előbbre. Hitelesek - eszerint - akkor lehetünk, ha az előbbre jutást saját példánkkal is mutathatjuk. Tehát van még mit tennünk.
A hálózathutató szociológus, Mark Granovetter 40 évvel ezelőtti megállapításai az információ keresés és szolgáltatás szempontjából is megfontolandók.

Ha "a központi egységek újító készségét megbéklyózzák az áthagyományozott szellemi érdekek (vagy perspektívák), akkor az új eszméknek a hálózat peremeiből kell származniuk. Továbbá, miként a gyenge kötések erejében az igen kockázatos újításokra vonatkozóan felvetettem, hogy a tudományokban a peremhelyzetűek könnyebben újíthatnak, s az újításokat, ha hasznosak, a központ megszerzi. Az események e láncolata viszonylag láthatatlan, mivel "az átvétel biztosan hat az újító szakmabeli pozíciójára is. A gyenge kötéseket átalakítják; a korábban peremhelyzetű egyén a csoport magjává válhat".

Ha tehát a könyvtárszakmai megújulást hiába keresed a szakmai vezetői grémiumok környékén, nem kell meglepődnöd. Sokkal inkább érdemes a szakma perifériáján lévő - hivatalból nem, vagy esetlegesen támogatott - köröket, gyenge jeleket, kissé elhasznált fogalommal, jó gyakorlatokat megfigyelni és azokból inspirálódni. (MG)