Az, hogy valaki író vagy költő valójában, a szubjektív megítélés mellett (végül is a könyvtárban is mindenki könyvtáros az olvasó szemében, akivel találkozik), azért akadnak objektív mércék:
- viszonylag komoly múlttal rendelkező, olyan kiadó adja ki,
- akinek nem az a profilja, hogy levegye a magánkiadás terheit a szerző válláról, de jól megkérje az árát,
- a kritikai fogadtatás,
- a rangosabb irodalmi lapokban megjelenik-e az illető,
- elismert irodalmi szervezetek felvették-e tagjaik sorába (Magyar Írószövetség, Szépírók Társasága) - mondja sorozatunk második résében Horváth Sándor Domonkos link .

KIT: A könyvtárosság és az írói tevékenység között milyen logikai, szemantika kapcsolatot találtok?
HSD: A közkönyvtárak szépirodalmat is kölcsönöznek. Szépíróként e tekintetben elmélyültebb lehet az állományismeretem, hiszen olvasom a kortárs szerzőket is, nem csupán könyvben megjelent műveket, hanem a különféle irodalmi lapokban való megjelenésük sem kerüli el a figyelmemet. Sok íróval személyes ismeretségben is állok, értesülök az irodalmi élet híreiről, olvasom a Magyar Írószövetség hírlevelét, stb.
Másfelől: mivel az írás maga is szakma, tehát a tehetség nem elég, érteni kell az írástechnikához, stilisztikához, stb. Ez azt jelenti számomra, hogy az irodalmi művön történő "átrobogás" helyett vagy mellett az adott mű "szakmai megoldásaira" is figyelek, így elmondhatom, hogy íróként messze jobb olvasó lettem, mint annak előtte. (Vö. amikor nem zenész, vagy amikor zenész hallgatja a zeneművet.)

KIT: A könyvtáros attitűd mennyiben segíti az olvasókkal való kapcsolatteremtést? Segít-e a könyvtároslét abban, hogy könyveitek - pl. könyvtárakban - terjedjenek?
HSD: Az olvasókkal való kapcsolatteremtés egy nehéz kérdés. A könyvtáros lét akár segíthetné is. Mondjuk egy bestseller író epigonként való követése, vagy a közérdeklődésnek megfelelő szövegek előállítása. Ez akár egy sikeres út is lehetne, ha valaki a sikerért, és csak önmagában a sikerért ír.
A magam részéről megértem az ilyesmit, de nem ez az én utam. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy pontosan tudom, hogy vannak címek, amelyekkel kicsi az esély arra, hogy elolvassák az írást. Ismerem az első bekezdések kiemelt jelentőségét az érdeklődés felkeltésében. És az olvasóközönség összetételéről és igényeiről is vannak benyomásaim, amelyeket nyilvánvalóan nem hagyhatok figyelmen kívül.
Terjesztés: lehetne. Azonban megyei hatókörű könyvtár igazgatójaként nem tartanám etikusnak, ha a szakmai kapcsolataimat a saját irodalmi promotálásomra használnám fel. Az irodalomnépszerűsítés viszont tagadhatatlanul az utóbbi évek legújabb szerelme számomra. De nem magamat ajánlom, hanem a nálam jobbakat. :-)

Korábbi megkérdezettünk Schmöltz Margit link volt.