Az Európai Bizottság július 17-én tette közzé azt az átfogó jelentést, amely a közkönyvtárak 21. századi szerepét vizsgálja. A dokumentum link azért is különösen fontos, mert nem a könyvtári szakmának szól, hanem a döntéshozóknak. ... A jelentés szerint Európában mintegy 67 000 közkönyvtár működik, amelyek évente 757 millió látogatót fogadnak, és 75 millió beiratkozott használót szolgálnak ki. Ez önmagában is figyelemre méltó adat, de a szerzők szerint ennél sokkal fontosabb, hogy ezek az intézmények olyan társadalmi infrastruktúrát jelentenek, amelynek jelentőségét még mindig alábecsüljük.

A dokumentum tíz olyan nagy társadalmi területet azonosít, ahol a könyvtárak már ma is bizonyíthatóan értéket teremtenek:
- támogatják az egész életen át tartó tanulást
- biztosítják a kultúrához való hozzáférést
- közösségeket építenek és erősítik a társadalmi kohéziót
- csökkentik a digitális szakadékot
- hozzájárulnak a demokrácia működéséhez és az információs rezilienciához
- segítik a gazdasági fejlődést és a foglalkoztathatóságot
- szerepet vállalnak a fenntarthatóságban
- támogatják az egészséget és a jóllétet
- hozzájárulnak a városi és vidéki térségek fejlődéséhez
- válsághelyzetekben is megbízható közösségi infrastruktúrát biztosítanak.
A jelentés egyik legfontosabb gondolata, hogy a könyvtárakat nem kulturális költségként, hanem társadalmi befektetésként kell kezelni. (Koreny Ágnes referátumából)

Az "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; "Indulás")" c. dokumentum több ponton, gyakorlati felvetéssel is épít e szemléletre. A könyvtárfenntartó, de még gazdálkodó szervezetek is több kötelezettségüket a könyvtár által tudják leghatékonyabban ellátni - természetesen amennyiben a könyvtár is felkészül az ilyen együttműködésekre; kiterjedt társadalmi szerepvállalásra és a szolgáltatások többszempontú megtérülésére. (MG)

Na, álljunk meg egy kicsit! Mi az, hogy pozícionálás? És ezt a stratégia felülről mondja meg?! Jó, finomítsunk úgy, hogy lehetséges támogatandó szerep, inspiráció, mert a (könyvtáros)képző intézmény is szolgáltat, alapesetben a kibocsátott friss (vagy "felfrissített") munkaerő kínálatával. A "minőségellenőr" pedig a könyvtár(i rendszer). (Könyvtáros)képzőt írtunk, zárójelesen, mégpedig azért, mert jó esetben nem csak onnan jönnek képzett szakemberek a könyvtárba. Ugyanis hogyan lehetne a könyvtár holisztikus feladatát, társadalmi szerepvállalását csupa egyetlen szakterületre kiképzett szakembergárdával megvalósítani? A legjobb könyvtári szakemberek jellemzően könyvtáros és nem könyvtáros képzettséggel egyaránt rendelkeznek (ami nem a kényszerből felvett, könyvtáros ismeretekkel nem rendelkező munkatársat jelenti), azaz kisebb az esélyük a szakmai vakságra. De most maradjunk a könyvtárosképzésnél...

A könyvtárosképzők tehát a könyvtárak szolgáltatói. Amelyek számára a könyvtáros szakma képviselői - ügyfélként - rendszeresen kifejezett és implicit módon egyeztetve kommunikálnak a képző- és továbbképző intézmények felé (beleértve a feltámasztandó Könyvtártudományi és Módszertani Központot) a stratégiai és gyakorlati munkaerő kívánt minőségéről. Beleértve az újra bevezetett, legalább hétévenkénti kötelező továbbképzés tartalmát és minőségi paramétereit is. Így szűnhet meg a gyakorló könyvtárosok visszatérő boomer panaszának alapja: "ezek a most kikerültek a legalapvetőbb dolgokat sem ismerik".

Másrészt a hallgatók képzésük ideje alatt - hazai és nemzetközi képzésük, ösztöndíjas tapasztalataik által a kurrens trendeket megismerve - felkészülnek arra, hogy a szakmai belső kommunikációba bekapcsolódva, illetve munkába állva a legkorszerűbb ismereteket tudják majd alkalmazni. Ehhez a könyvtárosképző intézmények a könyvtárakkal együttműködve kidolgozzák a duális képzés módszerét. A képzőhely tehát ne csak oktatási intézményként, hanem egy mindenkor nyitott és kritikai közvetítő intézményként is működjön! Legyen a könyvtári felépítmény autonóm és dialogikus tudástermelő intézménye! Segítve ezzel is a könyvtárak szervezeti struktúrájának rugalmasabbá tételét, az innovációra nyitottságot, a kiégés megelőzését, illetve mérséklését, motivációt adva a duális képzést végző / gyakorlatát töltő hallgatóknak is - áll "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; "Indulás")" c. 85%-os készültségű dokumentumban. Így elkerülhető a korábbi tapasztalat, hogy kárba vész az ambiciózus könyvtároshallgatók képzés, külföldi tanulmányút, részképzés és ottani, valamint hazai gyakorlat közben szerzett ismerete. Sőt! (MG)

Finnországban a könyvtárak értékelésénél a kölcsönzött könyvek száma helyett sokkal inkább az számít, hogy hogyan segítik a társadalom működését. [Az angliai könyvtárakhoz hasonlóan, a könyvtár Finnországban is egyfajta "mentőöv", amely egy életen át segítséget nyújt.] Bővebben: link . Miközben más országokban a könyvtárak sorra zárnak be, addig Finnországban 700+ könyvtár működik 5,6 millió lakosra.

A könyvtárak közösségi szolgáltató központok, így pl. a helsinki Oodi könyvtár is az. A helsinki könyvtárakban link a könyvek után a leggyakrabban kölcsönzött tárgyak a terek: előre lefoglalható, ingyenes szobák, ahol találkozhatnak, tanulhatnak, politikai vitákat folytathatnak vagy zenélhetnek. A hordozható tárgyak között a társasjátékok és a konzoljátékok állnak az élen. A könyvtárakban kölcsönözhetők (használhatók) pl. podcast stúdiók, 3D nyomtatók, teniszütők, varrógépek, úszójegyek Maga a kölcsönzés kultúrája a finn vidéki múltból ered (link .) Régen az emberek megosztották a mezőgazdasági gépeket. A városi lakások kicsik, így sokan nem vesznek meg olyan eszközöket, amelyeket évente csak egyszer használnának.

Az Oulu városában található Saari könyvtárban link pl. egy nyugdíjas tanár kottát nyomtat a kórushoz és zenekarához; egy fiatal férfi farmerját rövidíti, miután lefoglalta a varrógépet; egy iskolás lány hőpréssel készít pólót. Van 3D nyomtató és lézervágó is a könyvtárban.

A finnek 55%-a havonta legalább egyszer könyvtárba megy. A finn lakosok évente átlagosan 9,1 alkalommal használják a könyvtárat. (Ugyanez az EU átlagában 3,5 alkalom/év; UK: 2,5 alkalom/év; USA: 2,4 alkalom/év)

A finn könyvtárak demokratikus szerepe kiemelt: professzorok, munkanélküliek és hajléktalanok ugyanazokat a tereket használják. A könyvtárak a Finn Könyvtári Törvény szerint link kötelesek előmozdítani a demokráciát, a szólásszabadságot és az aktív állampolgárságot. (Ref.: Copilot; Szabó Eszter)

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke a KIT felkérésére fejtette ki a könyvtárak új küldetését:
A KÖNYVTÁRAK ÚJ KÜLDETÉSE STRATÉGIAI JAVASLATOK MAGYARORSZÁG KÖNYVTÁRI RENDSZERÉNEK MEGÚJÍTÁSÁÉRT (2027-2031)

A XXI. század első évtizedei alapjaiban alakítják át a tudás létrehozásának, megőrzésének és közvetítésének módját. A digitális transzformáció, az új ipari és társadalmi forradalmak, a mesterséges intelligencia, a digitalizáció, az információrobbanás, a nyílt tudomány, a demográfiai változások, a munkahelyi piac átalakulása és az új kompetenciaelvárások, illetve a fenntarthatóság kihívásai új szerepet jelölnek ki a könyvtárak számára. A korszerű könyvtár egyszerre kulturális intézmény, tanulási környezet, digitális közszolgáltató, közösségi tér, a demokratikus részvétel támogatója, az innováció partnere és a társadalmi kohézió erősítője. Értékteremtése ezért messze túlmutat a kulturális ágazaton: hozzájárul az oktatás, a kutatás, a digitális átállás, a gazdasági versenyképesség, az egészség és jóllét, a társadalmi befogadás és a fenntartható fejlődés céljaihoz.

Ebben a környezetben a könyvtár többé nem tekinthető kizárólag kulturális intézménynek vagy dokumentumszolgáltatónak, illetve dokumentumőrzőnek. A könyvtár a nemzeti tudásinfrastruktúra része: olyan közintézmény, amely biztosítja a hiteles információhoz való hozzáférést, támogatja az oktatást, a kutatást, az innovációt, a digitális felzárkózást és az élethosszig tartó tanulást, miközben hozzájárul Magyarország társadalmi kohéziójához és versenyképességéhez.

A könyvtárak fejlesztésének elsődleges célja mérhető közérték létrehozása az egyének, a közösségek és a társadalom számára. A könyvtári szolgáltatások fejlesztésének célja nem önmagában az intézményi működés fejlesztése, hanem a legfontosabb társadalmi kihívások kezeléséhez való hozzájárulás. A könyvtárak fejlesztése ezért nem csupán kulturális vagy ágazati kérdés, hanem hosszú távú nemzetstratégiai beruházás és fejlesztés. A következő öt évben véleményem szerint az alábbi öt stratégiai vállalásra javasolt építenünk a magyar könyvtári rendszer megújítását.

I. A könyvtár mint nemzeti tudásinfrastruktúra
A könyvtári rendszert a magyar tudásgazdaság és a digitális állam stratégiai infrastruktúrájaként kell újra pozícionálni.
Ennek érdekében szükséges:
- a 2031-ig előre tekintő országos könyvtári stratégia előkészítése és megvalósítása széles szakmai és társadalmi diskurzusban;
- kiszámítható, többéves finanszírozási modell, keretrendszer kialakítása a közgyűjtemények, könyvtárak területén;
- adatokon és bizonyítékokon alapuló fejlesztéspolitika bevezetése;
- rendszeres monitoring és nyilvános értékelési rendszer kialakítása;
- a könyvtári fejlesztések összehangolása az oktatási, kutatási, kulturális és digitális fejlesztési programokkal és szakterületekkel.

A könyvtár fejlesztése nem költség, hanem a tudásba, az innovációba és a társadalmi fejlődésbe, jólétbe történő befektetés.

II. A könyvtáros mint a tudásalapú társadalom kulcsszereplője
Az új ipari forradalmak, a mesterséges intelligencia korszakában a könyvtáros szerepe nem csökken, hanem alapvetően átalakul és felértékelődik. A jövő könyvtárosa tudásközvetítő, digitális mentor, az adatok és a tudás felelős gondozója, a kutatás és a tanulás támogatója, az információs, digitális és mesterségesintelligencia-műveltség fejlesztője, közösségépítő, valamint a hiteles információkhoz való hozzáférés és az etikus technológiahasználat egyik legfontosabb szakmai garanciája.

A következő öt év javasolt feladatai:
- versenyképes, kiszámítható és értékteremtő könyvtárosi életpálya- és javadalmazási, teljesítményértékelési rendszer kialakítása;
- országos könyvtári kompetenciakeretrendszer kidolgozása a könyvtárosképző felsőoktatási intézmények szakmai vezetésével és koordinációjával, a könyvtári szakmai szervezetek, a munkáltatók és a fenntartók együttműködésében, összhangban a DigComp és más releváns nemzetközi kompetenciakeretrendszerekkel;
- a könyvtárosképzés, a szakmai utánpótlás és a továbbképzési rendszer megújítása a kompetenciakeretrendszerre építve, a jövő kompetenciaigényeihez igazodva;
- vezetői utánpótlási, mentorálási és tehetségfejlesztési programok országos rendszerének kialakítása;
- egész életen át tartó szakmai fejlődési rendszer kidolgozása és működtetése;
- a nemzetközi szakmai mobilitás, tudásmegosztás és partnerségek ösztönzése, különös tekintettel az IFLA, az EBLIDA, a LIBER és más releváns nemzetközi szakmai szervezetek és hálózatok munkájában való aktív részvételre, valamint a nemzetközi projektekben és együttműködésekben való szerepvállalás erősítésére.

Technológiát lehet vásárolni, azonban felkészült, elhivatott szakembereket csak hosszú távú befektetéssel lehet megtartani és bevonni.

III. Emberközpontú digitális és mesterséges intelligencia alapú könyvtári ökoszisztéma
A digitális transzformáció célja nem önmagában a technológiai fejlesztés, hanem az emberek életminőségének javítása, a tudáshoz és a kulturális örökséghez való egyenlő hozzáférés biztosítása, valamint a könyvtárak társadalmi értékteremtő szerepének erősítése. A technológiai innováció minden esetben az emberi szükségleteket, a szakmai értékeket és a közjót szolgálja.
Hazánk közgyűjteményi és könyvtárszakmai célkitűzéseivel, illetve a meghatározó nemzetközi könyvtári szakmai szervezetek (az IFLA, EBLIDA, LIBER, ALA, CILIP stb.) stratégiai irányaival, az ENSZ Fenntartható Fejlődési céljaival, valamint az Európai Unió Digitális Évtized (Digital Decade 2030) célkitűzéseivel összhangban a következő öt év kiemelt javasolt feladatai:
- országos interoperábilis könyvtári infrastruktúra és szolgáltatási ökoszisztéma kialakítása;
- közös digitális platformok, adatvagyon-kezelési és adatmegosztási rendszerek fejlesztése;
- a mesterséges intelligencia felelős, átlátható, emberközpontú és etikus alkalmazása;
- a digitális kulturális örökség hosszú távú megőrzése, integrált kezelése és nyílt hozzáférésének támogatása;
- a nyílt tudomány, a FAIR adatkezelési elvek és a kutatástámogató könyvtári szolgáltatások fejlesztése;
- a könyvtári rendszerek digitális rezilienciájának, adatbiztonságának és kiberbiztonságának megerősítése;
- innovatív digitális szolgáltatások fejlesztése a felhasználói élmény és a szolgáltatástervezés módszereinek alkalmazásával.

A könyvtárak digitális fejlődése csak akkor lehet fenntartható, ha azt világos szakmai, etikai és jogi keretek irányítják. A mesterséges intelligencia a könyvtárban az emberi szakértelmet támogatja, nem helyettesíti; a döntések felelőssége továbbra is a könyvtári szakembereké marad.

IV. Felhasználóközpontú, befogadó és társadalmi hatású könyvtári szolgáltatások
A 21. századi könyvtár fejlesztésének kiindulópontja nem az intézmény működése, hanem a közösségek és a felhasználók folyamatosan változó szükségleteinek megértése. A korszerű könyvtár egyszerre tanulási környezet, közösségi innovációs tér, kulturális központ, digitális állampolgársági kompetenciák fejlesztésének központja, jólléti és befogadó tér és a demokratikus részvétel, a kritikus gondolkodás, valamint az információs/média/MI műveltség meghatározó intézménye.

A következő évek kiemelt javasolt fejlesztési irányai:
- az olvasáskultúra és az olvasási motiváció erősítése minden generáció számára;
- az információs, digitális, média- és mesterséges intelligencia műveltség fejlesztése;
- az egész életen át tartó tanulás és a kompetenciafejlesztés támogatása;
- a digitális és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra;
- inkluzív, akadálymentes és univerzális tervezési elveket követő szolgáltatások kialakítása;
- személyre szabott, adatvezérelt, ugyanakkor adatvédelmi szempontból biztonságos szolgáltatások fejlesztése;
- a felhasználók bevonása a szolgáltatások közös tervezésébe és fejlesztésébe;
- a könyvtári szolgáltatások társadalmi, kulturális, oktatási és gazdasági hatásának rendszeres mérése és értékelése nemzetközi módszertanok alapján;
- a mentális jóllétet, a közösségi kapcsolódást és a társadalmi befogadást támogató biztonságos, nyitott és inkluzív könyvtári terek és szolgáltatások fejlesztése.

A jövő könyvtára nem azt kérdezi, hogy milyen szolgáltatásokat tud nyújtani, hanem azt, hogyan tud mérhető értéket teremteni az emberek, a közösségek és a társadalom számára.

V. Partnerség, fenntarthatóság és közös felelősség
A könyvtárak jövője az együttműködésre, a partnerségre és a hálózatos működésre épül. A következő évek stratégiai célja egy nyitott, innovatív, reziliens és összehangolt országos könyvtári ökoszisztéma kialakítása, amelyben a könyvtárak egymással is szoros szakmai együttműködésben működnek, feladataikat és kompetenciáikat összehangolják, megosztják egymás között a szakmai felelősségeket, elkerülik a párhuzamos fejlesztéseket és szolgáltatásokat, valamint közösen, egymás erősségeire építve teremtenek nagyobb társadalmi értéket. E rendszerben a könyvtárak aktív partnerei az oktatásnak, a tudománynak, a kulturális és közgyűjteményi intézményrendszernek, az önkormányzatoknak, a civil társadalomnak, a gazdaság szereplőinek és a nemzetközi szakmai közösségnek.

Ennek érdekében javasolt kiemelt feladatok:
- a stratégiai partnerségek és ágazatközi együttműködések erősítése;
- a tudásmegosztás, a közös szolgáltatásfejlesztés és az innováció ösztönzése;
- a pénzügyi, társadalmi, környezeti és intézményi fenntarthatóság együttes érvényesítése;
- a könyvtári rendszer rezilienciájának és alkalmazkodóképességének fejlesztése;
- a hazai és nemzetközi együttműködések, valamint a szakmai tudásáramlás erősítése;
- a közös digitális infrastruktúrák és tudásmegosztó hálózatok fejlesztése.

A fenntartható és reziliens könyvtári rendszer alapja a partnerség, a bizalom, a hálózatos együttműködés és a közös felelősségvállalás. A könyvtárak egy országos tudásökoszisztéma részeként, egymás kompetenciáira építve, feladataikat összehangolva és szakmai felelősségeiket megosztva működnek együtt. Célunk egy olyan könyvtári rendszer kialakítása, amelyben a tudásmegosztás, az erőforrások hatékony felhasználása és a párhuzamosságok csökkentése révén a könyvtárak közösen járulnak hozzá Magyarország társadalmi, kulturális, oktatási, tudományos és gazdasági fejlődéséhez, valamint a közszolgáltatások minőségének folyamatos erősítéséhez.

Záró gondolat
A következő öt év legfontosabb kérdése nem csak az, hogy milyen könyvtárakat szeretnénk működtetni, hanem az is, hogy milyen Magyarországot kívánunk építeni és milyen Magyarországon kívánunk élni. A könyvtárak a demokratikus társadalom, a tudásalapú gazdaság, az innováció és a kulturális fenntarthatóság nélkülözhetetlen intézményei. Hozzájárulnak a versenyképesség erősítéséhez, a közösségek megerősítéséhez, az egész életen át tartó tanuláshoz, a digitális felkészültség fejlesztéséhez, valamint ahhoz, hogy mindenki számára biztosított legyen a hiteles információhoz, a tudáshoz és a kulturális örökséghez való szabad és egyenlő hozzáférés. A következő évek feladata nem csupán az alkalmazkodás a változó világhoz, hanem annak alakítása. A magyar könyvtári rendszernek a tudás, a kultúra, a kutatás és az innováció stratégiai infrastruktúrájaként kell hozzájárulnia egy tudásalapú, digitálisan felkészült, versenyképes, fenntartható és emberközpontú Magyarország építéséhez.
Ehhez olyan könyvtári ökoszisztémára van szükség, amely az együttműködésre, a partnerségre, a bizalomra, a tudásmegosztásra és a közös felelősségvállalásra épül. Olyan rendszerre, amelyben a könyvtárak egymás erősségeire támaszkodva, feladataikat összehangolva, a párhuzamosságok csökkentésével és közös céljaik mentén szolgálják a társadalmat.

A könyvtárak jövője közös ügyünk, mert Magyarország jövője a tudásra, a kultúrára, az innovációra, a közösségekre, a fenntarthatóságra és az együttműködésre épül.
Ha a következő években képesek leszünk közösen megújítani könyvtári rendszerünket, akkor nem csupán korszerű könyvtárakat hozunk létre, hanem egy felkészültebb, versenyképesebb, befogadóbb és tudásalapú Magyarország építéséhez is hozzájárulunk.

A megvalósítás alapelvei
- Partnerség és együttműködés - a stratégia megvalósítása a könyvtárak, a szakmai szervezetek, a képzőhelyek, a fenntartók, az állami intézmények, a civil és gazdasági szereplők, valamint a felhasználók aktív együttműködésére épül.
- Nyitott szakmai párbeszéd - a fejlesztés és megújulás végrehajtása folyamatos szakmai diskurzuson, társadalmi egyeztetésen és a könyvtári közösség aktív bevonásán alapul.
- Hálózatos működés és feladatmegosztás - a könyvtári rendszer szereplői összehangoltan működnek együtt, erősítik egymás kompetenciáit, megosztják szakmai feladataikat, csökkentik a párhuzamos fejlesztéseket, és közösen hasznosítják erőforrásaikat.
- Fokozatosság és rugalmasság - a stratégiai célok megvalósítása kétéves gördülő cselekvési tervek mentén történik, amelyek szükség esetén rugalmasan módosíthatók.
- Bizonyítékokon alapuló döntéshozatal - a fejlesztések megalapozását kutatások, adatok, hatásvizsgálatok és nemzetközi jó gyakorlatok szolgálják.
- Mérhetőség és elszámoltathatóság - minden stratégiai célhoz és intézkedéshez egyértelmű eredmény- és hatásmutatók kapcsolódnak, biztosítva az előrehaladás nyomon követhetőségét.
- Fenntarthatóság - a fejlesztések pénzügyi, társadalmi, környezeti és digitális szempontból egyaránt fenntartható módon valósulnak meg.
- Innováció és folyamatos tanulás - a stratégia támogatja az új megoldások kipróbálását, a tudásmegosztást, a digitális fejlődést és a nemzetközi tapasztalatok hazai hasznosítását.
- Éves felülvizsgálat és értékelés - a stratégia végrehajtását évente értékelni kell, az eredmények alapján pedig szükség szerint módosítani kell a cselekvési/akció terveket és a beavatkozási irányokat.

A kecskeméti vándorgyűlés nyitóplenárisának egyik csúcspontja volt a Katona József Könyvtár kórusának előpenderülése és előadása. Bár nem ez volt az egyetlen zenei betét, de - mint azt Virág Barnabástól (aki kórusvezető és igazgatóhelyettes) a KIT megtudta - egyben közösségépítő műhely is. OK, ezt mondani könnyű. De mi is van a háttérben?

Az intézmény névadója születésének évfordulójához kapcsolódó hagyományos munkatársi ünnepségen, 11 éve a Bánk bán opera "Szép örömkönny ragyogása" kezdetű részlet előadására kértem fel néhány kollégámat - kezdi Barnabás. Az alkalmi produkció sikere és a közös éneklés öröme olyan lelkesedést váltott ki, hogy hamarosan rendszeressé váltak a próbák, majd még ugyanazon év decemberében - a szintén kezdeményezésemre elindított Kórusok délutánja programon - a nyilvánosság előtt is bemutatkozott az énekkar. Az induláskor még 14-16 fős női karként működő együttes első éveiben elsősorban a könyvtárhoz kötődő eseményeken szerepelt: énekelt egy kolléganő esküvőjén, valamint egy, az intézményhez ezer szállal kötődő kecskeméti grafikus kiállításának megnyitóján. 2022 januárjától már vegyeskar vagyunk.

Az igazgatóhelyettes kitér a szervezeti kultúra alakítására is:
- A munkatársak közel egynegyede tagja a kórusnak, így a próbákon olyan kollégák is rendszeresen találkoznak, akik munkájuk során egyébként ritkán kerülnek kapcsolatba egymással. A közös felkészülés, az egymásra figyelés és az együtt megélt sikerélmények erősítik a szervezeten belüli kapcsolatokat, növelik az összetartozás érzését, és kedvezően hatnak a munkahelyi légkörre is.

A kórus működését az intézmény vezetése a kezdetektől támogatja. Ennek fontos mérföldköve volt, hogy 2024 januárjától a kollektív szerződés is rögzíti: a próbák - a munkahelyi tornához hasonlóan - a mentális egészség megőrzését szolgáló tevékenységként munkaidőben is látogathatók. A közös éneklés jótékony hatásait számos tudományos kutatás is igazolja.

Dr. Asztalos Andrea kutatása szerint a kóruséneklés javítja a hangulatot, csökkenti a stresszt és a szorongást, erősíti a kommunikációs készségeket és a társas kapcsolatokat, növeli az önbizalmat és a szubjektív jóllétet, miközben kedvező élettani hatásokkal is jár.
Dr. Freund Tamás neurobiológus szerint pedig: a művészeti tevékenységben való aktív részvétel - így a kóruséneklés - pozitív élettani hatásait a sportolás vagy egy jelentős tudományos siker által kiváltott örömérzettel állította párhuzamba. Megfogalmazása szerint: "A katartikus művészeti élmények dopamint szabadítanak fel a nucleus accumbensben: az öröm és kielégültség érzésének kimeríthetetlen, olcsó és egészséges forrását."
- Ízelítő a kórus egyik fellépéséből: link

"A jövőbeli közkönyvtári munkaerő fejlesztése: közös céljaink megvalósítása" c. stratégiai dokumentumot az Arts Council England, a Chartered Institute of Library and Information Professionals (CILIP), a Libraries Connected és a Libraries Rising közösen dolgozta ki. Az anyag gyakorlati útmutatást nyújt a szolgáltatások vezetőinek, igazgatóinak és tanácsainak, meghatározva a munkaerőtervezés, a készségfejlesztés és a karrierfejlődés irányát. Mivel a közkönyvtárak a tanulást, az egészséget, a digitális befogadást és a kultúrát támogató, létfontosságú közösségi terekké fejlődnek, a munkaerőnek tükröznie kell az általa szolgált közösségeket, a változó igények kielégítéséhez szükséges készségek birtokában, a közösségi bevonástól a digitális és MI-ismeretekig.

A legnagyobb kihívás a munkaerő elöregedése és a vezetők közötti nemi egyensúlytalanság. Lehetséges válaszlépések: készségek erősítése, a hozzáférés bővítése és a szakmába vezető egyértelműbb pályák kialakítása, különös hangsúlyt fektetve a fiatalok vonzására például a szakmai gyakorlatok által. Szorgalmazza a pálya szélesebb és sokszínűbb körben ismertté tételét. Szorgalmazott intézkedések: 1. a sokszínű és a jövőre felkészült munkaerő tervezése, 2. a készségigények felmérése, 3. a fejlődési pályák azonosítása, 4. a vezetés fejlesztése, 5. felkészülés a jövőre. A partnerek a stratégiát folyamatosan fejlődő, "élő", a felek közötti együttműködést segítő dokumentumként írják le. A felek megjegyezték:

- A könyvtári dolgozók tükrözzék az általuk szolgált közösségek sokszínűségét. Elengedhetetlen, hogy a könyvtári munkaerő coaching, képzés, kutatás és szakmai hálózatok révén fejleszthesse és erősíthesse készségeit.
- Minden kiváló könyvtár középpontjában egy kiváló csapat áll. A könyvtárakat nem az épületeik, hanem azok az emberek határozzák meg, akik naponta életre keltik azokat. A munkaerő támogatása mellett egyértelműbb pályák kellenek a könyvtári karrier felé, valamint önbizalom és sokszínűség a változó igényeinek kielégítéséhez szükséges készségek mellett.
- Az együttműködő partnerek közösen tárják fel a munkaerőfejlesztés lehetőségeit. A könyvtári csapatok készségei és önbizalma kövesse a közösségi igények és tapasztalatok változását. Ennek része a fiatalok könyvtári pályára lépését segítő útvonalak támogatása és a nagyobb sokszínűség, hogy a könyvtárak mindenki számára befogadóak legyenek.
- Ez a közösen kidolgozott gyakorlati keretrendszer támogatja az inkluzív vezetői fejlesztést, az utódlás-tervezést, valamint az alulreprezentált csoportok előrelépését gátló akadályok eltávolítását. "Az együttműködés révén ambiciózusabbak lehetünk, stratégiailag hatékonyabban fektethetünk be munkatársainkba, és többet érhetünk el."

Európa-szerte a könyvtárakat egyre inkább a tanulás, a kapcsolódás és a társadalmi részvétel tereiként gondolják újra. Május 28-án az EPALE online beszélgetést rendezett "Innovatív tanulási terek - a könyvtárak újragondolása" címmel. A beszélgetésben széles körű egyetértés bontakozott ki annak feltételeivel kapcsolatban, hogy a könyvtár valóban beváltsa a hozzá fűzött reményeket, és innovatív tanulási környezetté váljon. A résztvevők több prioritást is megneveztek:
- a könyvtár oktatási intézményként való elismerése a szakpolitikában;
- stabil és sokrétű finanszírozás;
- a könyvtárosok folyamatos szakmai továbbképzése;
- korszerű és akadálymentes infrastruktúra;
- szoros együttműködés iskolákkal, civil szervezetekkel és önkormányzatokkal;
- a közösség bevonása a programok tervezésébe;
- nyitottság a kísérletezésre és a könyvtár szerepéről alkotott régi beidegződések megkérdőjelezésére.
Az átalakulás végső soron szemléletváltáson múlik. A könyvtáraknak bátorságra van szükségük ahhoz, hogy kilépjenek a megszokott szerepükből, és tanulószervezetekként működjenek.

A beszélgetés megmutatta, hogy a könyvtár még gyorsan változó világunkban sem veszített a jelentőségéből. Sőt, a szerepe talán épp most válik egyre fontosabbá. Európa-szerte könyvtárak segítik a felnőtteket abban, hogy digitális készségeiket fejlesszék, sokféle nézőponttal találkozzanak, bekapcsolódjanak a közösség életébe, és olyan tanulási lehetőségekhez férjenek hozzá, amelyek más módon elérhetetlenek volnának számukra. Legyen szó mozgókönyvtárról, alkotótérről, történetmesélő programokról vagy újszerű digitális platformokról, a könyvtárak egyre tágabban értelmezik, mit is jelenthet a felnőttkori tanulás.

A beszélgetés egy biztató felismerésre is rávilágított: az újításhoz nem mindig kell teljesen új intézményt létrehozni. Olykor elég újragondolni a már ismerős tereket, és meglátni a bennük rejlő pedagógiai lehetőséget. Ha a könyvtár továbbra is a befogadás, a részvétel és a tanulóközpontúság felé nyit, könnyen az elkövetkező évtized egyik legfontosabb élethosszig tartó tanulási terévé válhat.

Előző rész: link . Most lássunk lehetőségként néhány nemzetközi példák, tapasztalatot:

1. Egyesült Államok: "Village Post Office" (VPO) program. Az amerikai posta (USPS) kifejezetten a vidéki hivatalok bezárása ellen hozta létre a VPO hálózatot, amelynek keretében helyi üzletek és közkönyvtárak veszik át a postai alapszolgáltatásokat. Tapasztalatok: Az ebben részt vevő közkönyvtárak (pl. a michigani Leighton Township Library, amely az elsők között csatlakozott) arról számoltak be, hogy a postai modul bevezetése megmentette a közösség saját irányítószámát, ami identitásképző erővel bírt. A feladatok ellátása minimális betanítást igényelt, a posta évi fix összeget fizet a szolgáltatásért, és drasztikusan megnőtt a könyvtárba betérők száma - akik közül sokan a levelezés mellett könyvet is kölcsönöznek vagy beiratkoznak az intézménybe. Forrás: Public Libraries Online: Village Post Office Coming to a Library Near You?

2. Egyesült Királyság: Posta a könyvtárban a vidék elszigetelődése ellen. Nagy-Britanniában bevett gyakorlat, hogy a "Post Office Local" hálózat elemeit könyvtárakba integrálják, jellemzően a fenntartó önkormányzat közbenjárásával. Tapasztalatok: Cambridgeshire megyében például a helyi önkormányzat 2026 nyarán lépett közbe, hogy a Bar Hill-i posta ne szűnjön meg, és a frissen felújított helyi könyvtárban kaphasson új helyet. Az önkormányzat nyilatkozata szerint az integrációt a vidéki elszigetelődés elleni küzdelem egyik legfontosabb fegyverének tartják. A könyvtári környezet nyugodt atmoszférát, a nyitva tartás pedig (amely gyakran szombat délelőttre is kiterjed) rugalmasabb hozzáférést biztosít a lakosságnak. (Gemini Pro, MG)

Országos szinten a norvég közkönyvtárak fejlődése továbbra is növekvő használatot mutat. Az 5,6 millió lakosú országban...
- 2025-ben 27,8 millió könyvtárlátogatást regisztráltak, ami 3,6%-os emelkedést jelentett az előző évhez képest.
- A könyvkölcsönzések száma elérte a 14,1 milliót, ebből 8,3 millió gyermek- és ifjúsági könyv volt.
- A könyvtári rendezvényeken közel 1,93 millió ember vett részt, miközben a lakosság több, mint fele legalább egyszer felkeresett egy közkönyvtárat, és tízből nyolc norvég évente legalább egy könyvet elolvas.

A norvég könyvtári rendszer egyik meghatározó eleme az országos digitális együttműködés. A KS Bibliotek program egységes technológiai platformot biztosít a közkönyvtárak számára közös tartalom-szolgáltatásokkal, közös tartalomkezelő rendszerrel és országos digitális infrastruktúrával.

Ennek része a négy nagy kiadó által létrehozott Bokbasen link elemzőfelülete is, amely hetente teszi közzé a kölcsönzési adatokat. A rendszer lehetővé teszi az olvasási szokások, műfaji és nyelvi trendek elemzését, az egyes könyvtárak összehasonlítását, valamint azt is, hogy életkor és nem szerint vizsgálják a könyvtárhasználatot. Az így keletkező adatok a gyűjteményfejlesztési és irodalompolitikai döntések alapjául is szolgálnak. (Librarian Day by Day, Facebook)

Az "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; "Indulás")" c. hazai dokumentum a visszaállított Könyvtártudományi és Módszertani központ feladataként jelöli meg a központi automatikus adatelemzést, ezáltal az egyes könyvtárak folyamatos visszajelzést kapnak, pl. célcsoportjuk lefedettségének alakulásáról, állományuk egészségének mutatóiról is. Ezen adatokat természetesen más könyvtárak teljesítményével is össze tudják vetni. (MG)

A KIT-ben külön címke van a testmozgásra link , melyen belül a könyvtári munkatársak és a könyvtárhasználók mozgási lehetőségeiről egyaránt esik szó - leginkább vitalitás, erőnlét, élettartam és a kognitív kapacitás növelése szempontjából.
A parkourról (ejtsd: parkúr) link még nem esett szó, de most eljött az ideje :) Ez olyan extrém sport, amelyben akadályokon keresztül jutunk el minél hatékonyabban (gyorsan, kevés energia befektetéssel) egyik helyről a másikra. Mivel a tevékenység egyelőre kuriózum, ezért aki először dobbant vele, biztosan nagy figyelmet tud megragadni. A nemzetközi gyakorlatban a könyvtárak elsősorban közösségi, mozgásfejlesztő és térhasználati programként alkalmazzák a parkourt, nem pedig extrémsportként.
Lássunk néhány példát:

- A wisconsini La Crosse Public Library a helyi YMCA-val közösen rendezte meg a Parkour-Palooza nevű programot, ezzel pedig a gyerekeket célozva. Ez kezdőknek szólt, szakképzett parkouroktatók vezették, a könyvtár környezetében zajlott, és a hangsúly a biztonságon, egyensúlyon, koordináción és önbizalmon volt, nem pedig az akrobatikán.
- A michigani Ypsilanti District Library saját udvarát és az épület körüli kis tereket használta. Azaz a padok, alacsony falak, könyv alakú ülőelemek, párkányok voltak a parkour gyakorlásának eszközei. A szervezők kifejezetten hangsúlyozták, hogy nem a veszélyes mutatványok, hanem a biztonságos mozgás, a kockázatfelmérés és a testtudat fejlesztése a cél.

A gyerekekre irányuló közkönyvtári példa mellett izgalmas a BBC által közreadott link szingapúri esemény is. Itt ugyan nem könyvtár a szervező, de akár az is lehetne. A videóban idősek egy csoportja tanul parkourozni. Mint írják: hivatalos adatok szerint 2030-ra Szingapúr lakosságának minden negyedik tagja 65 éves vagy annál idősebb lesz. A kormány célja, hogy az emberek "aktívak maradjanak és megőrizzék társas kapcsolataikat".
A csoport edzője szerint a parkour legfőbb előnye a mozgékonyság fejlesztése. Ez javítja az egyensúlyt, az erőnlétet, a térérzékelést, a reakcióidőt, a hajlékonyságot és a mozgáskontrollt. (ChatGPT, MG)

Egy amerikai, országosan reprezentatív kutatás szerint 2025-re jelentősen nőtt a Z generáció könyvtárhasználata: a megkérdezettek 67%-a számolt be arról, hogy az előző 12 hónapban felkeresett egy nyilvános könyvtárat, míg 2022-ben ez az arány még 54% volt.

A magukat olvasónak vallók aránya szintén nőtt (52%-ról 66%-ra), és a könyvtárosok a könyvajánlások harmadik legfontosabb forrásává váltak a barátok és a streamingplatformok után.

A kutatás szerint a fiatalok továbbra is elsősorban könyvkölcsönzés miatt keresik fel a könyvtárakat, miközben kevésbé ismerik a többi szolgáltatást, ezért a szerzők célzott, közösségimédia-alapú kommunikációt javasolnak. A bizalom erősödésében szerepet játszhat a közösségi média és az MI által előállított tartalmak iránti növekvő szkepticizmus, valamint a könyvtárosok hiteles ajánlásai.

A kutatás arra is rámutat, hogy a könyvtárak fontos közösségi terek: a gyakrabban könyvtárba járó fiatalok kisebb magányérzetről számoltak be. A szerzők szerint a könyvtáraknak érdemes a jövőben nemcsak a dokumentumkölcsönzést, hanem közösségépítő és jólléti szerepüket is hangsúlyosabban kommunikálni. Fontos ugyanakkor, hogy a vizsgálat amerikai környezetben készült, ezért eredményei csak korlátozottan általánosíthatók más országokra. (ref.: ChatGPT, HL)

A közgyűjteményekben dolgozó szakemberek megbecsülése és méltó munkakörülményeik megteremtése kiemelt prioritásunk. Ennek jegyében egyeztettem a KKDSZ Kulturális Szakszervezet elnökségével Kalla Zsuzsa helyettes államtitkár társaságában.
Három kulcskérdésben született megállapodás a mai nap eredményeként:
- Elsőként a bérrendezés kérdését jártuk körbe. Megerősítettük elkötelezettségünket amellett, hogy a lehető leghamarabb lépéseket tegyünk, hosszabb távon pedig egy kiszámítható életpályamodell kialakítása a célunk.
- Megállapodtunk abban is, hogy a jövőben folytatjuk a rendszeres és transzparens egyeztetéseket a szakszervezettel.
- Emellett szó volt arról is, hogy az intézményvezetők kiválasztása a jövőben átlátható, nyilvános pályázati eljárások keretében történjen.

Találkozóra került sor 2026. július 20-án Dr. Sári Zsolt örökségvédelemért és közgyűjteményekért felelős államtitkár (hivatalos oldala: link ) és a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Dobrovits Orsolya között.
- Az államtitkár úr kiemelte, hogy lesz rendszeres érdekegyeztetés, ami a KKDSZ egyik legfontosabb kérése volt az államtitkárság felé. Ez már önmagában rendkívül nagy előrelépés az elmúlt időszakhoz képest, hiszen ez ad keretet a közös munkához és ez teremti meg a transzparens érdekegyeztetést.
- Államtitkár úr beszámolt arról is, hogy folyamatos a kapcsolattartás az államtitkársága alá tartozó területek képviselőivel, mert szó szerint veszik a társadalmi kapcsolatok újbóli kialakítását.
- Bár konkrét ígéret a bérrendezés időpontjára még mindig nem hangzott el, mert az államtitkárság minden területén jelenleg is zajlik az átvilágítás, de az államtitkár úr is kifejezte a szándékát a mielőbbi konkrét intézkedések megtételére. A KKDSZ elnöke, Dobrovits Orsolya megerősítette, hogy a mihamarabbi béremelés kérdését semmilyen körülmények között nem fogja a szakszervezet elengedni, ugyanis az ágazat teljes egészében meglehetősen rossz állapotban van, sőt sok helyen annyira égető a probléma, hogy szinte tűzoltásra van szükség. (KKDSZ Kulturális Szakszervezet)

A 15 éve feltett kérdésünkre frissen kapott - nem reprezentatív - válaszok megoszlása:
1 - A szakmai kiállítás, kiállítók megtekintése
1 - Csak pofavizit az egész, inkább a várost nézem meg
0 - Megírom: kit@gmconsulting.hu
11 - Nem járok, számomra nincs ott semmi érdekes
7 - Sörözés, beszélgetés kollégákkal, néhány szakmai program
12 - Szakmai tapasztalatok szerzése.

A kérdésre kapott eddigi összes válasz diagramon: link . Eszerint a "sörözés..." és a "szakmai tapasztalatok..." válaszok évek óta egymással inverz módon változnak évek óta. A "nem járok..." válasz lassan növekszik, a csak városnézés és a szakmai kiállítás pedig tartósan alacsony szintet mutat. (MG)

Akár hungarikum, kétes hagyományőrzés is a traumáink fel nem dolgozása. Hogy (József Attila szavai nyomán...) sebünket mindig elvakarjuk. Korábban írtuk: a norvég könyvtári törvény szerint a könyvtárak független találkozóhelyekként és nyilvános beszélgetések, viták színtereiként is szolgálnak link , mely akár a magyar könyvtári stratégia pontja is lehet. De addig sincs megtiltva, hogy a hazai könyvtárak rendezvényein traumafeldolgozás folyjon. A tanúk mi vagyunk és köztünk járnak. A szervezés a mi kompetenciánk. (MG)

- A traumafeldolgozás ugyanakkor klinikai fogalom; terápiás ígéret, és több, mint a beszélgetésszervezés - teszi hozzá Horváth Sándor Domonkos könyvtáros, szabályozási szakjogász.
- Ha egy csoportban felnyílik a gyász, a bezártság, 1944 vagy a Rákosi-évek vagy a közelmúlt emléke, azt képzett ember tudja csak biztonságosan kezelni. Ezért olyan szakember - pszichológus, mentálhigiénés szakember, mediátor - bevonásával végezhetjük, aki tanult csoportdinamikát, érzelmi eszkalációt, retraumatizációt. Hiszen, ha valaki ott, a helyszínen omlik össze, kell lenni protokollnak. A könyvtár tehát helyszínt és szervezést biztosít. (Horváth Sándor Domonkos)

Mit élt meg az, aki szeretteit vesztette el? Mit az, akinek fájt, hogy miközben semmi baja nem volt, bezárkózást kértek tőle? Az, akinek a munkája állt le azokban a hónapokban? Aki bekényszerült egy kicsi panellakásba, ahol ugyanaz a pár négyzetméter kellett, hogy legyen egyszerre a munkaállomás, a szórakozás és az emberi kapcsolattartás helye nemcsak neki, hanem a teljes családjának? És ezek még mindig csak a jobb esetek, azokról még egy szót sem ejtettem, akik maguk is megbetegedtek, vagy olyan emberekkel kényszerültek összezárkózni, akikkel rossz volt nekik.

Ijesztő idők voltak. Olyan időszakok, amelyekről jobb lenne nem is beszélni, de tudjuk, mit tesz a lelkekkel, ha egy trauma kibeszéletlen marad. Ahogy ebben az országban még sokkal súlyosabb traumák maradtak feldolgozatlanul - emberek tömegei éltek úgy, hogy évtizedekkel később sem beszéltek arról, mi történt velük 1944-ben, vagy a fronton 1916-ban, vagy a legsötétebb Rákosi-rezsim idején. Mindenkinek, aki azt átélte, kijárt volna, ahogy 2020 után nekünk is kijárna, hogy kimondhassunk egymásnak legalább annyit, amit minden trauma túlélőinek hallania kellene: ami történt, az rossz volt, az igazságtalan volt, azt nem érdemeltük meg.
És ha idáig eljutnánk, akkor óhatatlanul eljönne egy igencsak kellemetlen pont: amikor olyan embereket kellene meghallgatni, akikkel nagyon nem ugyanazt gondoljuk a járványról. (HVG360)

Teljesítmény- vagy funkcióalapú beszerzés, product-service system (PSS), szolgáltatásosítás... Tömören: a könyvtár pl. nem lámpát és izzót vásárol, hanem világosság biztosítására szerződik. Ha egy könyvtárban a zöld szempont a kommunikáción túl is számít, a beszerzések módja is alkalmazza e modellt.
A könyvtárak számára különösen érdekes lehet:
- Hagyományos beszerzés -> Funkcióalapú beszerzés
- LED-lámpák -> megfelelő olvasófény
- kazán -> 21 °C-os olvasóterem
- légkezelő -> jó levegőminőség
- polcrendszer -> tárolási kapacitás
- nyomtató -> nyomtatási szolgáltatás
- RFID kapu -> dokumentumazonosítási szolgáltatás
- szerver -> digitális archiválási szolgáltatás
- napelemek -> éves energiamegtakarítás
- bútor -> ergonómiai komfort.

Mindez azért ösztönzi a fenntarthatóságot, mert a hagyományos modellben a szállító akkor jut a pénzéhez, amikor eladja a berendezést. A funkcióalapú modellben viszont akkor sikeres, ha a szolgáltatást hosszú időn át a lehető leghatékonyabban nyújtja. Ez arra ösztönzi a szolgáltatót, hogy tartósabb, javíthatóbb, energiahatékonyabb és könnyebben újrahasznosítható megoldásokat alkalmazzon, mert ezek csökkentik a saját üzemeltetési költségeit. A szakirodalomban ezt gyakran úgy foglalják össze, hogy a vállalkozás érdeke átkerül az eladás maximalizálásáról az életciklus-optimalizálásra. Ezért tartják a funkcióalapú beszerzést a körforgásos gazdaság egyik legígéretesebb üzleti modelljének. (CharGPT, ref.: MG)

A 2021-ben a világ legjobb könyvtárának kinevezett link Björvika könyvtár központi részlege természetesen a gyerekek, családok fogadására is készen áll.

A bújócska a gyerekek számára bizalomépítő pszichológiai szükséglet (tudom, hogy ott vagy, mégha nem is látlak), amelyre építenek a modern könyvtárak. A Björvika nem kínál a gyerekeknek nagyon összetett bújócskázós teret, de a kinetikus szempont ot tekintve van például mozgáskoordinációt fejlesztő játék link , kézműves foglalkozás és kisgyerekes játszótér is. A fotókat ld.: link . (MG)

Itthon befóliáztak, eldugtak könyveket, a választás előtt nem sokkal egy könyvtáros szakmai csoportban még arról írtak: náluk a pincébe kellett vinni a nemkívánatos köteteket. Úgy tűnik, a könyvvel csak a baj van.

"Nem a kormány fentről jövő parancsával kezdődött, nem diktátummal, nem cenzúrával. Nem. A technika, a tömegkultúra és a kisebbségi nyomás tette meg a magáét. (...) Ma, a kormányoknak köszönhetően, mindenki boldog, mert mindenki egyforma. Minden olyan könyv, amely vitát szít, tilos." Ray Bradbury műve, a Fahrenheit 451 tár elénk egy elképzelhetetlen, disztópikus világot, egy helyet, ahol bizonyos művek olvasása bűn, és ahol a tűzőrök vigyázzák: a kötetek a lángokban végezzék. Idáig éppenséggel nem merészkedett az áprilisban leköszönt Fidesz-kormány, de a gyermekvédelemre hivatkozva durván beavatkozott a magyar könyvpiac működésébe.

Az Európai Unió Bírósága által jogsértőnek talált, a könyvek fóliázását előíró "homofób törvény" és a könyvesboltokat sújtó fogyasztóvédelmi bírság reményeink szerint az egykori kormánypárttal együtt a feledés homályába vész, de az okozott anyagi és mentális kár jó darabig velünk marad.

Ha jogkövetők akarnak lenni, akkor igen, hiszen mi van, ha egy fejlődésregényben vagy kortárs ifjúsági műben minimálisan megjelenik a homoszexualitás? Szakmai fórumok arról számolnak be, hogy a könyvtárosok magukra maradtak a döntéssel, így sok helyen automatikusan lépett életbe az öncenzúra. Vagy valaki adott egy lökést az elhatározáshoz, mint Nagymaros korábbi polgármestere, Heinczinger Balázs, aki maga vette kézbe a dolgot, és a helyi bibliotéka polcáról levetette a Meseország mindenkié kötetet [vö.: link ]. De legalább az is valami, hogy nem darálta le, mint Dúró Dóra, tehetjük hozzá.

Valamennyi hazai jogi karral rendelkező egyetem rendelkezik saját, az MTA IX. Osztály Állam- és Jogtudományi Bizottságának hazai folyóiratlistáján az "A" kategóriába sorolt folyóirattal. Ezek az ún. listás folyóiratok, vagyis az egyetemek a publikációs célra ajánlott folyóiratok között tartják nyilván őket, és ösztönzik a bennük történő megjelenést. A tudományos publikálás minőségbiztosítási követelményei azonban folyamatosan változnak. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a szerkesztési folyamatok átláthatósága, a publikációs etika érvényesítése, a DOI alkalmazása, a szerzői és adatkezelési transzparencia, valamint a nemzetközi indexelhetőséget támogató technikai megoldások. A vezető nemzetközi kiadók ma már rendszeresen megkövetelik a szerzői hozzájárulások részletes ismertetését (CRediT), az etikai és összeférhetetlenségi nyilatkozatokat, az adatok rendelkezésre állására vonatkozó tájékoztatást, valamint - egyre gyakrabban - a mesterséges intelligencia használatának feltüntetését is.

Mivel az egyetemi folyóiratok - nem csak a jogi szakterületen - sok esetben az egyetemi könyvtáros kollégák segédletével készülnek, hasznos tudatosítaniuk újabb és újabb elvárásokat, amelyek a kiadott lapokat közelíthetik a nemzetközi élvonalhoz.
Sasvári Péter és Hajdú Noémi "Minőség, integritás és láthatóság a hazai jogtudományi folyóiratokban" című tanulmánya e változó nemzetközi elvárások tükrében vizsgálja az MTA IX. Osztály Állam- és Jogtudományi Bizottságának hazai folyóiratait, és rámutat arra, hogy a hazai jogtudományi folyóiratok számára is egyre fontosabb a nemzetközi kiadói, etikai és indexelési sztenderdekhez való igazodás.

A nemrég elhunyt Hegyközi Ilonával beszélgetve egyszer a Könyvtártudományi Szakkönyvtár gyűjtőköre került szóba. Nekem, akkori hallgatónak felvetette az akkor még nem így nevezett - hosszú farok jelenséget. Rá emlékezve - a MI segítségével - összegyűjtöttem az információeloszlásara vonatkozó, ma talán még időszerűbb megközelítéseket.

1. Bradford törvénye (Bradford's Law of Scattering) - Samuel C. Bradford 1934-ben figyelte meg, hogy egy adott témára vonatkozó szakirodalom nem egyenletesen oszlik el. A modell szerint: van egy mag (core): néhány folyóirat adja a releváns cikkek nagy részét. Ezt követi egy második zóna: több folyóirat, ugyanannyi releváns cikkel, majd egy harmadik zóna: nagyon sok folyóirat, amelyek egyenként csak egy-két releváns közleményt tartalmaznak. Ez lett a Bradford-eloszlás.
2. A "hosszú farok" (Long Tail) Chris Anderson 2004-es elméletében a legismertebb források adják a legtöbb információt. De a ritkán használt források összessége legalább akkora értéket képviselhet, éppen ezekben találhatók a különleges, váratlan vagy egyedi információk. Ez az internetes keresés és a digitális könyvtárak korában különösen fontossá vált.
3. "Weak signals" (gyenge jelek) a stratégiai előrejelzésben Igor Ansoff nyomán az igazán új trendek nem a vezető folyóiratokban jelennek meg először, hanem periférikus publikációkban, konferenciákon, niche szaklapokban, szabadalmakban, szürke irodalomban.
4. A "szürke irodalom" (gray literature) szerepe a könyvtár- és információtudományban régóta ismert, hogy a jelentések, műszaki beszámolók, doktori értekezések, konferenciaanyagok, intézményi kiadványok olyan információkat tartalmazhat, amelyek soha nem jutnak el a nagy folyóiratokba.
5. A kreatív tudományos felfedezés kapcsán egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy az újszerű tudományos felismerések gyakran a távoli tudásterületek összekapcsolásából születnek, ld. pl. a knowledge recombination, bisociation (Arthur Koestler, szül. Kösztler), structural holes (Ronald Stuart Burt) fogalmait. Az ötlet lényege: aki csak a "magfolyóiratokat" olvassa, többnyire ugyanazokhoz a következtetésekhez jut, mint mindenki más. A periférikus források összekapcsolása viszont olyan kapcsolatokat tárhat fel, amelyeket mások nem vesznek észre.

Ez az elméleti háttér a tudománymetriában és a MI tudásfeltárásában is aktuális. Forráselemző rendszerinek egyik nagy előnye, hogy nemcsak a "magot", hanem a teljes "hosszú farkat" is képesek feldolgozni, így olyan kapcsolatokra is rámutathatnak, amelyek emberi áttekintéssel könnyen rejtve maradnának. - Köszönöm, Ilona! (ChatGPT, MG)

Előző lapszámunkban szóltunk link a baranyai könyvtárbusztól. További impressziók...
- "Általánosságban szokás azt mondani, hogy nem olvasnak az emberek, de én azt látom, hogy mostanra felnőtt egy generáció, amelynek a tagjai szülőkként már tudatosan hozzák a gyerekeiket." ... A könyveknek még mindig van egyfajta értéke az emberek szemében, még akkor is, ha nem olvasnak már annyit.
- Az idősek sokszor érezhetően órákig tudnának csak mesélni és mesélni a könyvtárbuszosoknak, ilyenkor mindig azt érzik: valószínűleg ők az illető egyetlen hallgatói.
- Nem csak a pénzhiány a baj. "A legszomorúbb, hogy nincs szociális háló. Semennyire. Nulla. Ha ebben az országban lecsúszol, akkor vége." ... A települések nehéz helyzetét mutatja az is, hogy boltok már nem igazán vannak - egy úgynevezett mozgó bolt halad épp el mellettünk, innen szerezhetik be a lakók, amire szükségük van, persze jócskán a nagy áruházláncok árai felett. Megszűntek a kocsmák, a közösségi terek is - tapasztalják ezt a könyvtárbuszosok is, hiszen nemrég több települést kellett végigjárniuk, amíg végre találtak egy helyet, ahol vizet tudtak szerezni.
- Sokszor úgy érzik, hogy a könyvtárbusz az utolsó kikapcsolódási forrás a helyieknek. "Mondták már többen, hogy kéne itt lángost, kolbászt vagy sört is árulni. Nem rossz ötlet, de azért nehezen lehetne összehozni. Mi lesz, ha kolbászzsíros lesz a Danielle Steel-könyv?"
- 16 év alatt sokféle változást végignéztek már itt, még emlékeznek arra, amikor egymás után vitték a nők a szakácskönyveket, most meg "ők is Temun rendelnek már, meg várják a GLS-t, netről kifotózzák maguknak a receptet, és ennyi". De nem adják fel. Minden azon múlik, hogy megtalálják-e valakivel a kapcsolódási pontot, hogy a helyiek is megértsék, mit akarnak, miért jönnek folyton - ha ezek megvannak, minden adott. "A lényeg, hogy ne csak én akarjam, hanem ők is akarják. Az biztosan sikerélmény lenne, hogyha tíz gilvánfai közmunkást el tudnánk érni."
- Sajnos előfordul azért, hogy valaki "örökre kölcsönöz" tőlük - ezzel sok mindent nem tudnak kezdeni. Nem is azért fájó pont ez, mert nem visznek vissza egy könyvet, hanem azért, mert ha nem visznek vissza egy könyvet, akkor az nem tud visszakerülni a polcra, ugyanis nincs rá keretük, hogy újra megvásárolják. Így pedig egy népszerű gyerekkönyv eltűnése esetén a többi gyereket teszik szomorúvá.
- "Egykor azt egy dobbantónak találták ki [a közmunkát], hogy majd innen lehet a munka irányába elindulni. Ehhez képest most azt látjuk, hogy, akik ebben vannak, azok tényleg sehogy sem tudnak ebből a világból kikerülni."

Andy Priestner 20 éven át volt könyvtáros, jelenleg teljes munkaidőben felhasználói élmény (User Experience, továbbiakban UX) tanácsadóként és oktatóként foglalatoskodik. Világszerte tart képzéseket és nyújt tanácsadást az UX-módszerekről könyvtárakban. "UX Research & Design in Libraries" című kézikönyve 2021-ben jelent meg. Célja összefoglalni a könyvtár sikerét hozó UX-alkalmazásokat. Ez a recenzió kivonatolja Priestner előadását a témában.

1. Legyen átlátható a kutatásod! - Ne abból indulj ki, amit szerinted tudsz, vagy amit mások mondanak neked. Soha ne feltételezz semmit! Menj, és derítsd ki!
2. Lépj kapcsolatba a felhasználókkal, és segíts a hangjukat hallatni! - Minél befogadóbb a kutatási megközelítésed, annál értékesebbek és alkalmazhatóbbak lesznek az eredményeid.
3. Ismerd fel a megfigyelés erejét! - Fontos szem előtt tartani, hogy ugyanannyit lehet tanulni abból is, ha leülünk egy könyvtárban, és csak hátradőlünk, és figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket. Amikre különösen érdemes odafigyelni: Kellemetlenségek és bosszúságok; A leggyakrabban és a legritkábban használt útvonalak; Kielégítetlen igények; Kihasználatlan terek és felszerelések. Fontos szem előtt tartani, hogy a könyvtárhasználók nem mindig teljesen megbízhatóak, amikor arról beszélnek, hogyan használják a könyvtárat, csak akkor kaphatunk teljes képet a helyzetről, ha megfigyeljük és feltérképezzük az általuk bejárt útvonalakat és az általuk használt berendezési tárgyakat is.
4. Tedd kézzelfoghatóvá az adataidat, és merülj el bennük! - A Post-itekkel telerakott falak színes és vonzó témák és fókuszterületek együtt látását teszi lehetővé. A felhasználók véleményének előtérbe helyezése is megjelenhet, átlátható folyamatot eredményez.
5. Fogadd el és értékeld a komplexitást és a kudarcot! - A felhasználókon tesztelt új szolgáltatásokra vonatkozó ötletek közül néhány látványosan kudarcot vall majd, és pontosan így is kell lennie. De a kudarc öröme abban rejlik, hogy folyamatosan tanulsz, és a kudarcok révén haladsz előre a helyes megoldás felé.
6. Összehangolás, kommunikáció és együttműködés! - Rendkívül fontos, hogy kollégáiddal együtt vizsgáljátok meg könyvtáraitok felhasználói élményét. Osszátok meg egymás között a munkaterhet, és merítsetek egymás ötleteiből és energiájából!
7. Bízz a folyamatban! - Ez a folyamat konkrét adatokhoz és bizonyítékokhoz vezet, ösztönzi az iterációt és a finomítást, meggyőzi a kollégákat és a döntéshozókat, biztosítja, hogy a pénzt a megfelelő dolgokra fordítsák és a felhasználókat helyezi a középpontba. (Ref.: Aux Eliza)

A KIT-ben 43 találat van demenciára link , sőt szóltunk a dementékáról is (Dementheek) link , mely a témával foglalkozó könyvtári részleget is jelent - Hollandiában. Persze, a közkönyvtárak más országokban is egyre nagyobb figyelmet szentelnek a témának és az érintett embereknek, hozzátartozóiknak. Magyarországi példa egyelőre nem ismert.

Magyarországon becslések szerint körülbelül 250 ezer demenciával diagnosztizált ember él, ha a családtagjaikat is beleszámoljuk, egymillió embert is érinthet a betegség. Más szóval: minden tizedik magyart. A megelőzésben és kezelésben éltanuló országokban is akadnak hiányosságok. Ezek egyike az egyenlőtlenség - mondja a magyar szakember -, ami még Ausztriában is gondot okoz. Az ország lakosainak kétötöde viszonylag elszigetelten él vidéken, ami késleltetheti a korai diagnosztikát, emiatt szűkül az az időszak, amíg alkalmazni lehet a terápiát. Európai probléma az is, hogy bár a betegség előfordulása egyre gyakoribb, még most is nagyon kevés a képzett egészségügyi és szociális szakember, így a betegek és hozzátartozóik nem kapnak megfelelő segítséget.

Miközben néhány ország már egy évtizeddel ezelőtt felismerte a demenciaellátás fontosságát, Magyarország a növekvő esetszámok ellenére súlyos lemaradásban van. Annak következményei pedig, hogy még elfogadott demenciastratégia sincs, az ellátás és a kutatás területén is megmutatkoznak. Magyarországon az érintett betegek kevesebb mint tizede részesül olyan minőségű diagnosztikai ellátásban, amely lehetővé tehetné számukra az új generációs készítményekhez való hozzáférést. A demenciastratégiában már lehetne olyan lépéseket rögzíteni, amelyek a diagnosztikát és a terápiához való hozzáférést érdemben, rövid időn belül fejlesztik. Belekerülhetnének ellátásszervezési kérdések, beteg- és társadalmi edukációs projektek, kutatásszervezés és -finanszírozás, az egészségügyi személyzet tudásának bővítése, regiszteralapú adatkezelés is.

Magyarországon a szociális ellátásokat igénylők egyik legtipikusabb tapasztalata a bizalmatlanság, az empátia hiánya, valamint az, hogy az ügyfeleknek újra és újra bizonyítaniuk kell nyilvánvaló fizikai állapotukat. Az eredmények alapján a bizalom hiánya mindkét oldalon jelen van:

"Itt... hogy mondjam... emberek vagyunk mindannyian. Még azok is, akik oda csúsztak le, ahova lecsúsztak. De nagyon sokszor nem kezelnek akként [emberként]" - így foglalta össze jelenlegi életét Edit, aki az elmúlt évtizedekben szinte minden oldalról megtapasztalta a szociális ellátórendszer működését. A negyvenes éveiben járó nő mentális problémái miatt fiatal kora óta többször megfordult a pszichiátrián, később pedig olyan betegségek is jelentkeztek nála, amelyek a mindennapokban állandó fizikai fájdalmat okoznak neki, így kerekesszékbe kényszerült. Ehhez a rossz egészségi állapothoz családi konfliktusok és sorozatos traumák társultak, melyek hatására Edit fokozatosan elveszítette lakhatását, majd a munkáját is.

A kutatásban résztvevők arról is beszéltek, hogy annak ellenére, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak (például fizikai fogyatékossággal élnek), egyszerre kell határozottnak lenniük, hogy komolyan vegyék őket az ügyintézés során és kezeljék őket partnerként, miközben megfelelően rászorulónak is kell látszaniuk ahhoz, hogy kapjanak valamit, és ebben a kettős helyzetben nagyon nehéz helytállni.

Az eredmények ezért rámutatnak arra, hogy a megfelelő kommunikációs felkészítés fontos eleme lehet a szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói élmények javításának. ... Kiemelt szerepe van továbbá a megfelelő, érthető nyelven megfogalmazott tájékoztatásnak és az egyszerűen kezelhető, akadálymentes honlapoknak. Az ügyintézők képzése speciális esetekre szintén kulcsfontosságú lenne, mindezek mellett pedig az emberi méltóság tiszteletben tartása és az ügyfelek partnerként kezelése is fontos.

A Facebookon 2010 óta aktív Lucius Beebe Memorial Library (Wakefield, Massachusetts link ) nem volt szkeptikus a közösségi platform iránt. Kezdetben segített is a Facebook a könyvtárnak kapcsolatot teremteni a látogatókkal. Ott harangozta be programjait. Majd más tartalmi stratégiákkal kísérletezett. Legsikeresebb posztjaik között olyan váratlan pillanatok szerepeltek, mint egy nyuszi megmentése, egy darázsfészek eltávolítása, de közösségi esemény lett a munkatársak nyugdíjba vonulása is.
Ám kérdéssé vált, hogy vajon még mindig megéri-e a fáradozást? Megnézték, mi történik a Facebookról való kilépés után. Nos:
- a programokon való részvétel szintje változatlan maradt,
- a weboldal használata továbbra is élénk volt,
- a könyvtár hírlevelei és blogja továbbra is jól teljesített,
- a közösségi részvétel nem csökkent.

A könyvtár továbbra is jelen van az Instagramon, ahol fotókat oszt meg és kapcsolatba lép a közösséggel - mindezt a Facebook számos hátránya nélkül! És lássuk az előnyöket:
- Facebook-on a látogatók elvárták a valós idejű reagálást: pl.: "Holnap nyitva vagytok?". Ám kapacitáshiány miatt e kérdések gyakran megválaszolatlanok maradtak. Mára a használók tudják: a könyvtárral kapcsolatos legfrissebb információkat a könyvtár honlapján vagy a város weboldalán találják.
- Szoros partnerség Wakefield település kommunikációs vezetőjével - azért, hogy a fontos üzenetek eljussanak a közösséghez.
- A legnagyobb előny pszichológiai jellegű volt. A vezető évekig úgy érezte, hogy ő a felelős a téves információk szűréséért, a negatív hozzászólások kezeléséért, és a látogatók és a személyzet védelméért az ellenséges online interakciókkal szemben. Ez a teher már a múlté. Eltűntek a moderálási gondok, vele együtt a gyakran ellentmondásos jogi tanácsok.

Tehát: merjük megkérdőjelezni a Facebookkal kapcsolatos feltételezéseiket vagy az uralkodó elméleteket! A lelépés a vártnál sokkal kevesebb változást hozott. Néha ez a leginkább árulkodó eredmény. (Ref.: Szabó Eszter)

Az MTI beszámolója szerint az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) nagyszabású fejlesztést hajtott végre, amelynek keretében tizenötmillió oldalnyi új digitális tartalmat tett hozzáférhetővé. Továbbá elindította Széchényi Híd nevű egységes szolgáltatási felületét link az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK).

Az intézmény hétfői közleménye szerint az Elektronikus Periodikaarchívum (EPA) csaknem 6,5 millió oldallal, a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) félmillió oldallal, a MEK+ szolgáltatás hozzávetőleg 7,5 millió oldallal, a Digitális Képarchívum (DKA) 450 ezer képpel, a különgyűjteményi szolgáltatások pedig 35 ezer digitális felvétellel gazdagodtak. Az EPA gyűjteményébe 2026 első felében több mint hétszáz periodikacím, csaknem félmillió lapszám és mintegy 6,5 millió oldal került. A digitalizált hírlapok a XIX. század közepétől az 1950-es évek elejéig dokumentálják a korszak társadalmi, politikai és kulturális életét.

"A bővítésnek köszönhetően Erdély, a Felvidék, a Délvidék, Kárpátalja, Budapest, a Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, valamint Csongrád-Csanád, Pest, Békés, Komárom-Esztergom, Somogy és Hajdú-Bihar vármegye számos sajtóterméke teljes szöveggel kutathatóvá vált." Szintén az EPA-ban vált elérhetővé a Magyar Távirati Iroda (MTI) 1945 és 1987 közötti híreinek gyűjteménye, amely önmagában több mint másfél millió oldallal gazdagította az adatbázist.

A MEK állománya főként közkincsjellegű dokumentumokkal bővült, köztük Szabó Károly (1824-1890) Régi Magyar Könyvtár című bibliográfiájának első kötetében szereplő, 1531 és 1711 között megjelent magyar nyelvű művek csaknem 1300 tételével. A MEK+-ban a szerzői jogvédelem alatt álló művek a hatályos szabályozásnak megfelelően zárt láncon, felhőszolgáltatásként olvashatók az ország mindazon könyvtáraiban, amelyek igényt tartanak erre.

A legendás városvédő, Ráday Mihály éppen 5 évvel ezelőtt, 2021. július 16-án hunyt el, ebből az apropóból indította el a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye a "Nem fekete-fehér" című online tematikus oldalt. Ráday Mihály 2012-ben hagyta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményére a közel 8000 színes fotót tartalmazó anyagot, amelynek nagy része 1985 és 2005 között készült. Összesen mintegy 500 fővárosi helyszínt és témát dokumentált.

Az új weboldalon elérhető a teljes hagyatéklista, így bárki böngészheti a forrásanyagot a helytörténészektől a hétköznapi Budapest-rajongókig. Emellett 25 helyszínt kísérőszövegekkel is kiegészítettek Ráday Mihály fotói mellett, bemutatva így többek között a New York Palotát, a Hungária fürdőt, valamint a Városligetet is.

Mint a FSZEK Budapest Gyűjteményének Facebook-bejegyzésében írják, a fotókat szándékosan retusálás, utólagos technikai korrekciók nélkül töltötték fel, ahogyan a helyszíneket Ráday Mihály is látta: a pusztulásában is gyönyörűnek, a mindennapok részleteiben is megőrzésre érdemesnek.