Bár eddig 11-szer idéztük Lannert Juditot a KIT-ben link , érdemes átolvasni 2022-es cikkét; annál is inkább, mert a könyvtárak egyik legnagyobb piaca (az ezer sebből vérző) oktatási rendszer (MG) Néhány idézet a cikkből:

"- Alvin Toffler, a nemrégen elhunyt nagyhírű jövőkutató megjósolta, hogy a 21. század analfabétái nem azok lesznek, akik nem tudnak írni és olvasni, hanem azok, akik nem tudnak tanulni, és ehhez felejteni, majd újratanulni. ...
- Jellegzetes társadalmi viselkedési formák(...), amelyek akadályozzák a jövősokk kezelését: a valóság tagadását, vagy azt, amikor egyesek a régi rutinokba kapaszkodnak és ami még rosszabb, olyan leegyszerűsítő magyarázatokat, összeesküvés-elméleteket keresnek, amelyeknek nincs valóságalapja. ...
- Az iskolai sikeresség és a későbbi boldogulás között nem egyértelmű a kapcsolat. Éppen egy koragyermekkori program (az ún. Perry-program) hosszú távú hatásvizsgálata mutatta ki azt, hogy a programban résztvevők későbbi sikeressége sokkal jobban összefüggött a koragyermekkorban elsajátított szoft készségeikkel, mint az iskola által leginkább értékelt IQ szintjükkel.
Az iskola világa is érzékeli ennek a fontosságát, nem véletlen, hogy a 21. századi kihívásokra világszerte olyan új kompetenciák fejlesztése került a fókuszba, mint a kommunikációs és kollaborációs készségek, kreativitás és kritikai gondolkodás. Az ún. 4K (angolul 4C) készségeket ma már továbbiakkal egészítették ki: a kultúra/állampolgári ismeretek, a "karakteroktatás", amit magyarul leginkább jellemformáló oktatásnak, nevelésnek fordíthatnánk. ...
- A mások kultúrája iránti érdeklődés meglehetősen lanyha, ugyanakkor bár az íreket és a németeket sem érdekli mások kultúrája, de legalább tisztelik azt; ellentétben Magyarországgal, Bulgáriával, Szlovákiával és Olaszországgal, amely országok a legalacsonyabb értékeket produkálták a felmérésben részt vevő országok közt. Európában a legelfogadóbbak és legnyitottabbak a spanyol és portugál fiatalok, a legkevésbé a magyarok. (Különösen figyelemreméltó a bevándorlók elutasításának drasztikus hazai mértéke, amit az elenyésző személyes tapasztalatok nem indokolnak.) Jól láthatóan a magyar, de a bolgár, szlovák és olasz fiatalok is komoly jövősokkot élnek át, mert az egymás után felbukkanó problémákra a Toffler által legrosszabbnak tartott válaszokat adják.

További hasonló tartalom Lannert Judittal: Mentális forradalomra lenne szükség az oktatásban link .

Tarr Zoltán miniszter (Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium) fogja felügyelni a színház-, a tánc- és a zeneművészet, valamint a magyar film politikai befolyás alóli felszabadításáért és fejlesztését. Az ország gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedése nem képzelhető el a gondolat és a művészet szabadsága nélkül. Tarr Zoltánra hárul az elmúlt évtizedekben tudatosan elhanyagolt és leépített műemlékvédelem, valamint a közgyűjtemények és a kreatív ipar helyzetének rendezése is, együttműködve az ezen területeken dolgozókkal.
A civil szervezetekkel, egyházakkal és felekezetekkel, valamint a határon túli és a diaszpórában élő magyarsággal való kapcsolattartás is a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium hatáskörébe fog tartozni a jövőben.

Tanács Zoltán miniszter (Tudományos és Technológiai Minisztérium) azért felel, hogy hazánk egy modern, digitális, innovatív és sikeres ország legyen, amely képes hosszú távon, stratégiai szemléletben is gondolkodni, és a kihívásokra tudományosan megalapozott, jövőálló megoldásokat kínálni.
Feladata továbbá, hogy minden állampolgár és vállalkozás korszerű, kényelmes, mobilbarát és biztonságos digitális szolgáltatásokat tudjon használni, hogy az állami adatvagyon értéket teremtsen, és az ügyintézés is kényelmes legyen.
A Tudományos és Technológiai Minisztérium feladatai közé tartozik továbbá a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés és az innováció szabályozása, irányítása és egy élő, sikeres startup ökoszisztéma kialakítása, amely a tudásalapú magyar gazdaság egyik hajtómotorjává válik.

Bódis Kriszta (kormánybiztos) pszichológus, író, dokumentumfilmes, társadalompolitikai szakértő, egyetemi oktató, valamint szociális tanácsadó. A jövőben kormánybiztosként a társadalompolitikai stratégiáért és az érintett ágazatok összehangolását fogja felügyelni. Több, mint harminc éve dolgozik terepen, ahol kiépítette a Van Helyed-rendszert, amely a társadalompolitika különböző területeit összekapcsolva biztosítja, hogy a minőségi oktatáshoz és alapvető szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés, társadalmi helyzettől függetlenül, minden gyermek és család számára elérhető legyen.

Itt az ideje a könyvtári beszélgetőkörök szervezésének... link - javasoltuk a választás utáni lapszámunkban. A visszajelzések szerint mintha nem lenne még ilyen hazai példa. Ezért nézzünk meg a norvégot, mely témában a Magyarországon is ismert Ragnar Audunson illetve kollégája is megosztotta tapasztalatait: link . Ott, északon a könyvtár társadalmi szerepvállalása nem csupán egy választható "jó gyakorlat", hanem törvényi kötelezettség.
A könyvtári törvény 2014-es módosítása alapjaiban írta át az intézmények feladatkörét. A törvény 1. paragrafusa immár kimondja: "A közkönyvtáraknak a közművelődés, az oktatás és más kulturális tevékenységek előmozdítása érdekében az ismeretekhez való hozzáférést és a tájékoztatást kell szolgálniuk. [...] A könyvtáraknak független találkozóhelyként és a nyilvános beszélgetések és viták színtereként (arenas for public conversation and debate) kell funkcionálniuk." Korábban a könyvtár feladata a "gyűjtemény biztosítása" volt. Ezzel a módosítással a norvég állam elismerte, hogy a digitális korban az információszerzés már nem csak könyveken keresztül történik, hanem társadalmi párbeszéden keresztül is. A könyvtár így a demokrácia infrastruktúrájává vált.

A gyakorlatban a norvég kormány és a Nasjonalbiblioteket (Nemzeti Könyvtár) célzott forrásokat biztosít a következőkre:
- Fizikai átalakítás: A polcok helyét részben színpadok, kávézók és vitasarkok vették át. A könyvtár már nem "csendes zóna", hanem egy nyüzsgő agóra.
- Tartalmi függetlenség: a törvény szerint a könyvtárban helyet kell kapniuk a legkülönbözőbb véleményeknek is, függetlenül a helyi vezetés vagy a kormány nézeteitől.
- Aktív moderálás: A könyvtárosok képzést kapnak arra, hogyan moderáljanak politikai vitákat, vagy hogyan szervezzenek élő könyvtár eseményeket, ahol például egy menekült és egy helyi lakos beszélgethet egymással.
- Digitális segítségnyújtás: Az állam közvetlen feladatként delegálta a könyvtáraknak a digitális állampolgári készségek fejlesztését (hasonlóan a holland IDO-hoz link ).
Ragnar Audunson a KIT-nek kifejtette: a törvény elfogadásakor nem volt egészen világos, mit jelent a "független találkozóhely" és a "nyilvános diskurzus és vita színtere", de úgy tűnik: a gyakorlatban általánosan bevált, hogy a könyvtáros független tartalmi felelősséggel rendelkezik.

A norvég állam elemzései kimutatták, hogy a társadalmi polarizáció ellen a legjobb ellenszer egy olyan semleges tér, ahová bárki bemehet, és ahol a különböző nézőpontok találkozhatnak. Mivel Norvégiában a lakosság több, mint 50%-a rendszeres könyvtárlátogató, ez a hálózat volt a legalkalmasabb a "társadalmi ragasztó" szerepére. Ez a modell inspirálta a 2026-os holland és dán könyvtárpolitikai reformokat is, amelyek szintén a "demokratikus aréna" funkciót helyezik a középpontba. (összeáll.: Gemini, MG)

A holland Informatiepunten Digitale Overheid link (IDO, Digitális Kormányzati Információs Pontok) hálózata a modern könyvtárügy egyik legsikeresebb példája arra, hogyan válhat egy kulturális intézmény a digitális állampolgárság alapkövévé. Lényege, hogy a holland állam a könyvtárakat bízta meg azzal a feladattal, hogy segítsenek azoknak az állampolgároknak, akik "digitálisan elakadtak" a bonyolult kormányzati ügyintézés során. Nem kormányablak, hanem egy segítő intézmény, ahol a könyvtárosok nem intézik el az ügyet az ügyfél helyett, hanem:
- Útbaigazítanak: segítenek megtalálni a megfelelő digitális űrlapot (pl. adóbevallás, segélykérelem, lakhatási támogatás).
- Technikai támogatást adnak: megmutatják, hogyan kell használni a holland digitális azonosítót (DigiD).
- Oktatnak: ha valaki teljesen járatlan a digitális világban, beírathatják ingyenes tanfolyamokra (pl. Klik & Tik).
- Továbbirányítanak: ha a probléma jogi vagy szakértői segítséget igényel, összekötik az ügyfelet a megfelelő helyi partnerrel (pl. szociális munkásokkal, adótanácsadókkal).

A szolgáltatás ingyenes, és bárki igénybe veheti az utcáról belépve. Szinte minden holland közkönyvtárban (2025 decemberében 871 pont volt link ), melyek felismerhetőek a neonzöld-kék IDO-logóról. Hollandiában kb. 4 millió ember küzd nehézségekkel a digitális ügyintézés során (idősek, alacsony iskolai végzettségűek vagy bevándorlók). Az IDO nekik a mentőöv.

A 2026-os adatok és kampányok (pl. a "Digitaal vastlopen" kampány) rávilágítanak a rendszer fejlődésére:
- Törvényi kötelezettség: A holland könyvtári törvény módosítása (várhatóan 2026-ban kerül véglegesen a parlament elé) megerősíti az önkormányzatok kötelezettségét, hogy minden településen biztosítsanak hozzáférést ezekhez a szolgáltatásokhoz.
- Országos kampány: 2026-ban nagyszabású médiakampány kíséri a hálózatot, hogy tudatosítsák minden állampolgár számára, hogy a könyvtár már nemcsak a könyvekről szól, hanem a túlélésről a digitális bürokráciában.
- Kormányzati bizalom: A holland kormány (BZK - Belügyminisztérium) jelentős összegekkel támogatja a Koninklijke Bibliotheek-et (Nemzeti Könyvtár) a program koordinálására. (ref.: Gemini, MG)

Makkai-Deuten Réka (Hága), aki a témában Magyarországon is adott elő link , a KIT-nek kifejtette: - Az IDO-kat azért hozták létre, mert az önkormányzatoknak megszorítaniuk kellett. Ilyenkor mindig a digitalizáció a válasz, s az ablakok bezárása. A tanulmányok viszont azt mutatják, hogy (emiatt is), nő a bizalomhiány az állammal szemben, megközelíthetetlenné vált. A könyvtár egy a megoldások közül, de egyelőre nem optimális, ugyanis még nem érte a kritikus tömeget.

Sorozatot indít a KIT: Szakmai véleményvezéreket kérdez, milyen szervezeti, innovációs, személyi, országos szintű / helyi stb. - könyvtáros szakmát kívülről / belülről érintő stratégiai változásokat tartanak a legfontosabbnak. A 3 legfontosabbat kérjük leírni, illetve tetszőleges megjegyzést is fűzhető felhívásunkhoz. Ha van javaslatod, kit kérdezzünk meg, kérünk, írd meg: kithirlevel@gmconsulting.hu.
Első válaszadónk: Horváth Sándor Domonkos igazgató, Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Győrből.

1. Alulról építkező, közösségvezérelt megújulás - A helyi igényekre építő, de felülről inspirált országos stratégia szükséges. A kis- és középvárosi könyvtárakat a települések valódi agóráivá, modern civil terekké kell alakítani, átfogó állomány-revitalizáció kíséretében.
Alapvető egy új, hálózatosított iskolai könyvtári program elindítása: ez a vidék és város közötti esélykiegyenlítés, valamint az olvasóvá nevelés elsődleges bázisa. A szakkönyvtárakat fel kell készíteni a mesterséges intelligencia (MI) kihívásaira, hogy a jövő adatalapú kompetencia-központjaiként támogassák a magyar innovációt.

2. Racionális vidék-ellátás (KSZR-reform) - A Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) bürokratikus, statisztika-vezérelt működését a valós élethez kell igazítani. A néhány tucat fős aprófalvak irreális kötelező fenntartási terheit újra kell gondolni: a kihasználatlan, kötelező fizikai terek erőltetése helyett költséghatékony, innovatív megoldásokkal(!) (komplex okos-közösségi pontok, modernizált mozgókönyvtár, digitális hozzáférés) kell garantálni a kultúrához való minőségi és egyenlő hozzáférést.

3. Családbarát gyermekkönyvtári fejlesztési program - Országos szintű gyermekkönyvtár-rekonstrukció, amely a modern családok valós igényeire reagál.
Intézményeinket 21. századi komplex fejlesztő- és élményközpontokká (játszóházakkal, biztonságos és ingyenes szabadidős terekkel) kell alakítani, melyek nemcsak a legkisebbek korai fejlesztését szolgálják, de a szülők számára is valódi megtartó, helyi találkozási pontot jelentenek.

Az IFLA Science and Technology Libraries Section arra hívja fel a figyelmet, a könyvtáraknak az MI-korszak nem elég a hozzáférés biztosítása; a felhasználókat az információk túláradásában is támogatni kell. A MI egyszerre jelent kihívást és lehetőséget, miközben a felhasználók egyre inkább gyors, személyre szabott és összegzett válaszokat várnak.

A könyvtári szolgáltatások átalakulásának fő irányai:
- szemantikus keresés: a kulcsszavas keresés helyett jelentésalapú találatok, intuitívabb kutatás
- munkafolyamat-automatizálás: metaadatolás, rekordgazdagítás, ajánlórendszerek
- chatbotok: rutinkérdések kezelése, tájékozódás segítése, belső tudásmenedzsment támogatása.

A MI nem helyettesíti a könyvtárakat, hanem erősíti alapértékeiket:
- feltárás és relevancia javítása
- szolgáltatásminőség növelése
- etikus információkezelés fenntartása.

Kiemelt kockázat a generatív MI megbízhatósága:
- pontatlanságok és torzítások jelenhetnek meg
- források nélküli vagy hibás információk keletkezhetnek.

Erre válaszként jelenik meg a RAG (Retrieval-Augmented Generation - a MI-tudás kombinálása külső adatbázisokból való valós idejű információkereséssel) megközelítés:
- az MI csak ellenőrzött, hiteles forrásokra támaszkodik
- könyvtári gyűjteményekre és adatbázisokra épít
- célja a gyors, de megbízható válaszadás.

A könyvtárak történeti szerepe - a hiteles tudás közvetítése - az MI korszakában felértékelődik:
- a felhasználók egyszerű és gyors válaszokat várnak
- a könyvtárak versenyelőnye a hitelesség biztosítása.

Stratégiai ajánlások:
- felhasználói igényekből kiinduló MI-bevezetés
- megbízható adatforrások azonosítása
- fokozatos integráció a meglévő szolgáltatásokba.

Eszerint az MI a könyvtári ökoszisztéma részévé válik, és a siker kulcsa az innováció ötvözése a bizalommal, átláthatósággal és etika megőrzésével. (ref.: ChatGPT, HL)

A proctoring - azaz: vizsgafelügyelet - a nemzetközi könyvtári gyakorlatban, különösen az angolszász nyelvterületen és a skandináv országokban terjedt el. A lényege, hogy a távoktatásban tanuló hallgatóknak nem kell több száz kilométert utazniuk a saját egyetemükre egy-egy írásbeli vizsga miatt, hanem a lakóhelyükhöz közeli, akkreditált könyvtárban, ellenőrzött körülmények között vizsgázhatnak. Néhány példa az USA-ból: Provo Városi Könyvtár link , Indianapolis Közkönyvtára link .

Az akkreditáció feltételei:
A könyvtárnak nem elég csupán egy asztalt biztosítania. Ahhoz, hogy vizsgaközponttá váljon, az alábbiakat kell garantálnia:
- Semleges felügyelet: A könyvtáros eskü alatt vállalja, hogy ellenőrzi a hallgató személyazonosságát és felügyeli a vizsga tisztaságát.
- Technikai háttér: Stabil internet, specifikus böngészők (pl. Safe Exam Browser) és sokszor biztonsági kamerás megfigyelés.
- Adatvédelem: A vizsgalapok biztonságos kezelése, szkennelése és az egyetemnek való visszaküldése.

A szolgáltatás egyik bizonyítéka a könyvtár "élethosszig tartó tanulást támogató" szerepének. Sok könyvtár jelképes összeget (kb. 20-50 dollárt) számít fel a szolgáltatásért, ami bevételi forrást is jelent részére. Hollandiában és Dániában a könyvtári stratégiák részeként kezelik a digitális vizsgafelügyeletet.

Magyarországon ez a szolgáltatás kevésbé elterjedt. (összeáll.: Gemini, MG)

A placemaking - közösségi helyteremtés egyik legerősebb gondolata az, hogy az adott helyen élő emberek a legjobb szakértői annak a helynek. Tanúi voltak a hely felemelkedésének és hanyatlásának, pontosan tudják, mi működik és mi nem, és gyakran jobb megoldásokat javasolnak, mint a kívülről érkező szakértők. A fejlesztési folyamatnak ezért nem azzal kell véget érnie, hogy a lakosok véleményeznek egy kész tervet. Inkább azzal kell kezdődnie, hogy meghallgatjuk őket.

Ez a gondolat nagyon erősen jelenik meg a Valuing the community as an expert [a közösség megbecsülése szakértőként - szerk.] típusú megközelítésben is. A városi környezet közvetlenül hat az emberek egészségére, életminőségére és kapcsolataira, miközben a döntések sokszor olyan szereplők kezében vannak, akik nem ott élnek. A jó fejlesztés alatt a közösség által vezetett vagy legalább közösséggel közösen tervezett folyamatot értjük. A klasszikus lakossági fórum és nyilvános meghallgatás gyakran kevésnek bizonyul. Helyette szervezzünk fókuszcsoportot, sétás auditot, művészeti vagy játék alapú bevonást, célzott interjúkat és design workshopokat. Ha az emberek nem látják, hogy a javaslataiknak következménye van, elvesztik a bizalmukat.

A könyvtári tanulság elég világos: a közösségi infrastruktúrát a közösséggel együtt kell tervezni. És ez pontosan az a szerep, amelyet sok városban ma a könyvtár tölt be: semleges hely, facilitátor, párbeszédplatform.

Az alábbi idézet az "IFLA-UNESCO Iskolai könyvtári nyilatkozat 2025" dokumentumból származik, és érdeklődöm, hogy van-e bármilyen köz- vagy iskolai könyvtári tapasztalat a témában? (...)
IFLA-UNESCO Iskolai könyvtári nyilatkozat 2025:
- Az óvodai, általános és középiskolai iskolai könyvtári környezetben egyenlő hozzáférést kell biztosítani a tanulási és közösségi terekhez, a rendelkezésre álló információforrásokhoz, valamint a tanulók igényeihez és képességeihez igazodó differenciált tanulási / könyvtárhasználati lehetőségekhez - életkortól, származástól, nemtől, vallástól, szexuális irányultságtól vagy identitástól, fogyatékosságtól, nemzetiségtől, nyelvtől, szakmai, gazdasági, kulturális vagy társadalmi háttértől függetlenül.
Külön figyelmet kell fordítani azokra, akik nem képesek a hagyományos könyvtári szolgáltatások és források igénybevételére - számukra speciális hozzáférést szükséges biztosítani.

Az iskolai könyvtári szolgáltatásokhoz és gyűjteményhez való hozzáférésnek az ENSZ Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, az Egyezmény a gyermek jogairól, valamint az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai alapján kell megvalósulnia, és nem szabad alávetni kereskedelmi nyomásnak, illetve semmilyen ideológiai, politikai vagy vallási cenzúrának (forrás: Katalist link ).

A Katalisten feltett kérdésre (felvezetve: link - szerk.) reagálok:

"Egyenlő hozzáférést kell biztosítani a tanulási és közösségi terekhez" - deklaráltan ez működik, ha az iskola alapszellemisége, pedagógiai környezete olyan. Ez is sokszor a könyvtárostanáron múlik, hogy ő milyen elfogadó, nyitott, mennyire segíti elő a bármilyen szempontból hátrányos helyzetű vagy "furcsa" vagy fogyatékos tanulót. Sok esetben ezek a gyerekek menedékre lelnek a könyvtárban, ez számukra biztonságos hely, segítséget kaphatnak, meghallgatják őket (kvázi iskolapszichológus funkció...)
- "... a rendelkezésre álló információforrásokhoz"; "kereskedelmi nyomás" - itt komoly hiányosságok vannak, mivel nagyon változó a könyvtárak felszereltsége és állománya. Nyitva tudja-e tartani a könyvtárat vagy a másik szakját tanítja nagy óraszámban + még helyettesít... Értsd: van-e elég számítógép, működőképes net? Mennyire tudja a könyvtáros megismertetni a lehetőségeket a távoli hozzáférésű dokumentumokhoz, megvan-e a találatok kritikus értelmezésének képessége? Ez a gyakorlat az elmúlt években sokat romlott, amióta kikerült a NAT 2020-ból az informatikában nevesített könyvtárhasználat tanítása... Ebben is kérdés az iskola szemlélete. Tantárgyi követelményekben nyomokban megjelenik, de nem szervesül.
- "a tanulók igényeihez és képességeihez igazodó differenciált tanulási/könyvtárhasználati lehetőségekhez " - amennyire ezt a mai iskolarendszer sem biztosítja, úgy a könyvtárnak/ könyvtárosoknak is korlátozottak a lehetőségei - főleg a tanulók igényei szerinti. Az új oktatási miniszter ill. az új kormányzati célkitűzésekből ami látszik, az biztató!!!
- "Külön figyelmet kell fordítani azokra, akik nem képesek a hagyományos könyvtári szolgáltatások és források igénybevételére - számukra speciális hozzáférést szükséges biztosítani." - egy átlagos iskolában ma erre Magyarországon nagyon minimális lehetőség van. Bár a törvény előír körzetenként egy befogadó iskolát, de igazából nincsenek felkészülve erre az iskolák, kevés a szakember, a tér, az eszközök. A speciális iskolák jelenlegi helyzetét nem ismerem...
- "illetve semmilyen ideológiai, politikai..." - ld. egyentankönyvek, lefóliázott könyvek, Dúró Dóra "könyvdarálása"... itt inkább a könyvtáros félelmén (szervilizmusán) esetleg az igazgató hasonló magatartásán múlott sok minden.
Egy helyen emlékszem, hogy a polgármester utasította a könyvtárost, hogy egy általa károsnak vélt könyvet nem tehet ki... Inkább itt is az öncenzúra lehet jellemző, bár sajnos olyan kevés az állománygyarapítás, hogy már csak ezért sem kerülnek be "problémás" művek az iskolai könyvtárakba...
- "Vallási cenzúra..." A hivatalos szóhasználat, "nyelvi agymosás", "keresztény kurzus" áttételesen feltehetően hatott a könyvtárosokra. Az egyházi iskolákról nincs friss tapasztalatom.

Nyilván részletesen, sokrétűen, sokféle iskolát vizsgálva lehetne korrekt véleményt mondani. A nyilatkozatok - alapok, deklarációk, melyek kijelölik az irányt, a főbb területeket és kérdéseket, de a megvalósítás módja és minősége a döntő. Betű szerint ma is megfelelünk jórészt ezeknek - de a valóság egész más.
Nagyon bizakodó vagyok az új oktatási miniszterrel kapcsolatban - ld. beszélgetése M.P.-vel, - ám sok fog múlni azon, milyen csapat lesz mellette, mik lesznek a prioritások, milyen források állnak majd rendelkezésre - és ezt mennyire tudják átvinni a gyakorlatba! Rombolni "könnyű" volt; újraépíteni, újjászervezni hosszabb idő lesz, de meg fogják és meg is kell tenni a lépéseket!"

Idegtudományi alapja van annak, hogy a lazább dokumentumelrendezés - a kevésbé zsúfolt - nagyobb kedvet és így nagyobb forgalmat is biztosít a könyvtárak számára. Szakkifejezéssel: választási túlterhelés (ld.: link )

A link helyen látható képeken - München-Pasingban link - a dokumentumok elhelyezése a shop-koncepció elveit idézi. Amely szerint a (nem diszkont) kereskedelemben tapasztatai alapján úgy helyezik el a dokumentumokat, hogy azok a legkívánatosabbak legyenek. Ilyen módon - Hollandiában - 30-35%-os forgalomnövekedést értek el link . Az eljárás link magyarországi alkalmazása még nem ismert. A fotókon látható lazaság néhány jellemzője, pl. a zsúfoltság kerülése, a címoldal mutatása, rugalmas átrendezhetőség biztosítása. (MG)

A kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
3 - egyáltalán nem
9 - ritkán
4 - közepesen
8 - többnyire
1 - teljes egészében
Mindez diagramon, a korábbi hasonló adatokkal együtt:
link . Úgy tűnik, hogy trendszertű elmozdulás nem jellemző. És persze adott a tűnődés, hogy mi alapján lehetséges és milyen minőségű lehet a szakmai tervezés?
Akár helyi, akár országos szinten tartósan közepes és elégséges közötti nívón elérhető adatok alapján. Pláne, ha az adatok hitelességével link is tartós gondok vannak.

Azaz: a hitelesség és az elérhetőség egyaránt javítandó. (MG)

Nemzeti bibliográfia, tárgyszavazás, központi szolgáltatások lehetősége. A témával foglalkozó kollégák véleményét várjuk, bármilyen könyvtártípusból. A kérdőív link kitöltése 2-3 percet vesz igénybe, anonim. Az eredmények a KIT-ben lesznek olvashatók, illetve egyes részek a vándorgyűlési B2B2Ce-őadásban is elő fog kerülni.

Ha tehát, ha a témával foglalkozóként kitöltöd link , viszont láthatod a többi kolléga sommázott véleményét is a témában.

2025-ben több svéd város könyvtárában tartottak zenés mesemondást svéd és roma nyelven. Hegedű és harmonika kíséretével a gyerekek megismerkedhettek Marin Salto Dansbus och kaktrubbel című könyvével a malmöi Lindängen Könyvtárban link és Oxie Könyvtárban link . A könyv egy lányról szól, aki egy roma tánccsoporttal fog fellépni egy iskolai bulin, és idegesnek érzi magát. A gyerekeket a könyv világos zenei témája és az akciódús cselekmény vonzotta.

A projektet Asa Sahlée, a Malmöi Egyetem zenei oktatója és Ulrika Glaser, a malmöi óvodai igazgatóság fejlesztési titkára kezdeményezte. 2025 novemberében és decemberében összesen tizenkét mesemondást tartottak. A mesemondásokat a Klang - zene az óvodában link , az óvodaigazgatóság fejlesztőpedagógusa, két zenész és két malmöi környéki könyvtár együttműködésével valósították meg. A mesemondásokat többek között az óvodaigazgatóság által a Klangon keresztül biztosított forrásokból finanszírozták.

Céljuk a projekttel, hogy bemutassák, hogyan lehet fejlesztő munkát végezni az óvodában zene és ének segítségével. Asa Sahlée elmondása szerint régóta gondolkodtak azon, hogyan erősíthetnék a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ismereteket, különösen a roma közösséggel kapcsolatban. Az óvodai tanterv kimondja, hogy minden gyermeknek ismereteket kell szereznie a nemzeti kisebbségekről. Az óvodák munkatársai fontos ismeretekkel rendelkeznek ahhoz, hogy a roma / cigány kultúrával és nyelvekkel tudjanak dolgozni az óvodákban. A projekt 2026-ban is folytatódik, céljuk többféle kisebbségre kiterjeszteni a programot. (Ref.: Aux Eliza)

A digitális korszak hozta el az első valódi töréspontot. Az információ kiszabadult az intézményi keretek közül, és a hozzáférés technológiailag decentralizálódott. A keresőmotorok és platformok nemcsak kiegészítették, hanem sok szempontból helyettesítették a könyvtári funkciók egy részét. ... A MI korszakában ez az eltérés még élesebb. Az információ reprezentációja egyre inkább matematikai struktúrákban - embeddingekben és vektorterekben - történik, a tudás pedig részben generált formában jelenik meg. Elméletileg ez új lehetőséget kínálna a könyvtárak számára: a klasszikus könyvtári műveletek új, absztraktabb szinten való újragondolását. A gyakorlatban azonban ez az átalakulás eddig csak részben valósult meg. Bár léteznek szemantikus rendszerek, digitális tudásbázisok és AI-alapú kezdeményezések, ezek többsége nem vált a könyvtári működés központi elemévé. A könyvtárak jelentős része továbbra is dokumentumokban, rekordokban és statikus struktúrákban gondolkodik, miközben az információs tér egyre inkább dinamikus, relációs és jelentésalapú.

Ebben az értelemben a könyvtárak nem a tárolásban vagy a hozzáférés biztosításában veszítettek pozíciót, hanem a jelentés strukturálásának új formáiban. A keresést nagyrészt a technológiai platformok vették át, az értelmezést pedig egyre inkább a mesterséges intelligencia rendszerei végzik. És mégis: ebben a helyzetben rajzolódik ki a könyvtárak egyik legfontosabb, gyakran alulértékelt erőssége.

A könyvtárak ugyanis nem csupán információs intézmények, hanem bizalmi infrastruktúrák. Működésük nem pusztán technológiai hatékonyságon, hanem intézményesített felelősségen, szakmai normákon és közérdekű logikán alapul. Míg a platformok optimalizációs célfüggvények mentén működnek és az AI-rendszerek valószínűségi modellekre épülnek, addig a könyvtárak hosszú távú megbízhatóságot és elszámoltathatóságot képviselnek. Ez a különbség a generatív korszakban válik igazán jelentőssé. Ahogy a tudás egyre inkább generált formában jelenik meg, úgy nő az igény olyan rendszerek iránt, amelyek képesek a generált válaszokat kontextusba helyezni és hiteles forrásokhoz kötni. A retrieval-augmented generation (RAG) rendszerek jól mutatják, hogy a klasszikus könyvtári logika - gyűjtés, indexelés, visszakeresés - nem eltűnik, hanem beépül az új technológiákba. A kérdés az, hogy ebben a folyamatban a könyvtárak aktív alakítók lesznek-e, vagy passzív források.

(Előző rész: link ) Egyes kutatások szerint a tartós magányt a szervezet egyfajta állandó fenyegetettségként éli meg. A stresszreakció részeként megemelkedik az adrenalin és a noradrenalin mellett a kortizol hormon szintje is, és minél hosszabb ideig dolgoznak ezek a stresszhormonok a szervezetünkben, annál több, a megszokottól eltérő fiziológiai jelenséget észlelhetünk magunkon, amelyek idővel valamely egészségügyi problémában csúcsosodhatnak ki. A krónikus stressz egyebek mellett gyengíti az immunrendszert, de kihat az anyagcserére, a szív- és érrendszerre, az emésztőszervrendszerre is, továbbá olyan betegségek előszobája lehet, mint a sztrók vagy a rák.

A mentális és kognitív funkciók terén a magány szintén súlyos kockázati tényezőként jelenik meg. Egyes források szerint a társas kapcsolatok hiánya csökkenti az agyi stimulációt, ami korlátozza a kognitív tartalékok képződését, így az egyén védtelenebbé válik az agyi degeneratív folyamatokkal szemben. Ennek következtében a magányos embereknél gyakrabban jelentkezik emlékezetkiesés, kognitív hanyatlás, valamint fokozott az Alzheimer-kór és a demencia kialakulásának esélye. Más kutatások pedig arra jutottak, hogy a magányos, elszigetelt embereknél nagyobb a kockázata az olyan pszichés terheknek, mint az érdeklődés elvesztése, a koncentrációs zavarok, a depresszió, a szorongás vagy az öngyilkos gondolatok.

A magány az alvásra is negatív hatással van. Az evolúciós hipotézis szerint a társak nélküli éjszaka a sebezhetőség érzését kelti, ami töredezett, kevésbé pihentető alváshoz vezet, a nem megfelelő mennyiségű és minőségű alvás pedig bizonyítottan növeli a korai elhalálozás kockázatát. Emellett a kutatások szerint a magányosság gyakran vezet egészségtelenebb életmódhoz, például fizikai inaktivitáshoz, dohányzáshoz vagy túlzott alkoholfogyasztáshoz, illetve bizonyos feltételezett hatásoknál több láncszemet is vissza lehet fejteni: az alvásminőséget a depresszió, a szorongás és a szív- és érrendszeri betegségek is ronthatják, de az előbb említett rossz szokások is.

A Szerb Matica Könyvtára Pestről Újvidékre költözésének 162. évfordulóját, valamint a "szerb Athénként" emlegetett városban folytatott több mint másfél évszázados kulturális és tudományos tevékenységét ünnepli.

Az évforduló alkalmából ma ünnepséget tartottak Újvidéken, a Szerb Matica Könyvtárában. Az eseményen részt vett Nikola Selaković kulturális miniszter, Maja Gojković tartományi kormányfő, Juhász Bálint, a Tartományi Képviselőház elnöke, valamint Irinej bácskai püspök is.

Maja Gojković beszédében hangsúlyozta, hogy a Szerb Matica Könyvtára a legrégebbi szerb könyvtár, és a nemzeti, valamint kulturális identitás egyik alapja. Mint fogalmazott, az intézmény nem csupán könyvek, kéziratok és értékes dokumentumok őrzőhelye, hanem a közös emlékezet hiteles őrzője, a több évszázados alkotómunka tanúja és a tudás kincsestára. Kiemelte, hogy a könyvtár szerepe túlmutat egy kulturális intézmény keretein: az oktatás alapja, a tudományos munka ösztönzője és a szerb kulturális élet megkerülhetetlen része.

Egyre több olyan irodalomjegyzékkel jönnek hozzánk a hallgatók, amiről vagy első ránézésre látszik, vagy kis keresgélés után hamar kiderül, hogy valamelyik AI-modell rakta össze. Hogy ezt ki hogyan tudja vagy nem tudja, vagy hogyan tagadja le, az tulajdonképpen mindegy. Megtörtént már az is, hogy egy hallgató olyan, egyetemi oktató által összeállított listáról kért tőlünk szakirodalmat, ami szintén ilyen AI-kamu volt. Nyilván fel sem merült szegény hallgatóban, hogy át lett vágva.... Szóval, ha valamikor, akkor mostanában nagyon fontos a forráskritika! Mindegy honnan, kitől jön egy idézet, egy adat, egy szakirodalmi forrás, nekünk MUSZÁJ hagyományos módon ellenőriznünk. A szakma által jól ismert helyekről, lehetőleg egynél több forrásból megerősítve.

A múzeumi szakemberek kézbe vették saját ügyüket! Dolgoznak helyzetük javításán link - írtuk nemrégiben. Ennek újabb jele, hogy megfogalmazták rövid helyzetértékelésüket és elvárásaikat. Kapóra, ugyanis most nagyobb a nyitottság a közművelődési rendszer át- és újragondolására. (MG)

"Az ICOM Magyarország elkötelezett a hazai múzeumi szektor rövid- és hosszú távú szakmai fejlesztésében, a nemzetközi beágyazottságának erősítésében. A kulturális kormányzattal való szakmai párbeszéd folytatását - újjáalakítását - stratégiai célnak tartjuk, hogy a szervezetünk nemzetközi tapasztalatai, jó gyakorlatai szervesen beépüljenek a hazai gyakorlatokba. A múzeumok összetett feladatokat ellátó közintézmények: olyan kutatási infrastruktúrák, amelyek a technológiai fejlődés és az emberi tudás növekedésével újra és újra megszólaltathatók, és amelyek révén újabb és újabb válaszokat kaphatunk a társadalmat foglalkoztató legkülönfélébb kérdésekre. Másrészt a múzeumok működésében a közönségkapcsolatok (múzeumpedagógia, inkluzivitás, társadalmi felelősségvállalás) prioritását tovább szükséges erősíteni, hogy a múzeumok a társadalom számára nélkülözhetetlen, releváns intézményként működjenek. A múzeumok nem egyszerűen csak "költségvetési tételek", "háttérintézmények", hanem identitáserősítő, hiteles, sokszínű és befogadó örökségi és kulturális helyszínek, amelyek az oktatás, a művelődés, és a turizmus területén is nemzetgazdasági erőt képviselnek. Ennek szellemében fogalmaztuk meg állásfoglalásunkat, amelyet az ICOM következő közgyűlésén szakmai vitára bocsátunk."

A múzeumok 2019-22-ben érdekfeszítő nemzetközi öndefiníciós (link ; link ; link )
és stratégiai gondolkodási folyamaton mentek végig az ICOM nemzetközi múzeumi szervezet kezdeményezésére, melynek eredményei világszerte láthatók az innovatív és interdiszciplináris múzeumi, kiállítási projektek által. (MG)

Sok hazai könyvtár munkatársa nem nyilatkozhat a sajtónak csúcsvezetői engedély nélkül. Ami sok esetben visszaveti, netán kárt is okoz a szervezet imázsának. (MG)

- Hatékony, de irányítatlansága miatt némileg kockázatos eszköze a munkáltatói márka építésének, amikor egy vállalat vezetői vagy akár alkalmazottai személyes posztokkal képviselik a céget. Sok vállalat amolyan munkavállalói követi programokat indított, ösztönözve a dolgozókat, hogy a márka képviselőiként lépjenek fel a digitális térben, a közösségi média felületein. A logika egyszerű: a hús-vér alkalmazottak által közvetített üzeneteket a célközönség gyakran hitelesebbnek tekinti, mint a hivatalos vállalati kommunikációt.

Márkán természetesen a munkáltatói márka értendő, amelyet fontos megkülönböztetni a vállalat termékének, termékeinek márkájától, márkáitól. Lehetnek egy cégnek ismert és elismert termékei, a toborzás és a munkaerő megtartása szempontjából ez majdhogynem mellékes, az a fontos, hogy jó vagy rossz munkahely hírében áll-e, hogy munkahelyként mennyire ismert és elismert, azaz hogy milyen a munkáltatói márkája.

Az elmúlt évtizedben a cégek a szigorúan kontrollált vállalati üzenetektől decentralizáltabb, emberközpontú kommunikációs megközelítés felé mozdultak el. Az alkalmazottak mindennapi tapasztalatainak megosztása - legyen az "egy nap az életemből" típusú bejegyzés, háttér-információ vagy a vállalati kultúráról szóló reflexió - olyan hitelességi szintet kínál, amelyet a hagyományos munkáltatói márkaépítési kampányok gyakran nehezen érnek el. A marketing és a munkáltatói márkaépítés területén végzett kutatások következetesen azt mutatják, hogy a személyes ajánlások és narratívák a hitelesség szempontjából felülmúlják a gondosan kidolgozott vállalati kampányokat.

Új fogalmakkal ismerkedhet a rendszerváltás után az, aki csak a Fidesz egypárti uralma alatt élt: ilyen például a párbeszéd a kormányzattal alapvető területek átalakításának ügyében. Most például a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozata lépett elő egy tervezettel, amit ők párbeszéd-kezdeményezésnek neveznek. A szöveg arról szól, hogy a kritikusok szerint a Tiszának mit és hogyan kéne átalakítania a magyar képzőművészet állam által érintett részében.

Íme a legmarkánsabb pontok, akit a részletes szöveg érdekel, az innen érheti el a dokumentumot link :
- Önálló kulturális minisztériumot tartanának jónak. (Az anyagot azután publikálták, hogy Magyar Péter bejelentette: lesz művelődési tárca, ami alá a következő témák tartoznak majd: kultúra, tudományos ügyek, sport, civil szervezetek, egyházak és média).
- A minisztérium egyik legfontosabb feladata a TAO-rendszer kiterjesztése a kulturális szektor egészére.
- A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) reformja: több független szakmai szereplő, átláthatóbb és kiszámíthatóbb pályázati rendszer, többéves működési támogatások.
- A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szerepének érdemi mérséklése, a Műcsarnok elvétele az MMA-tól és annak megpályáztatása.
- Az állami művészeti vagyon és ösztöndíjrendszer demokratikus kontroll alá vonása: az összes állami alkotóház, a Derkovits-, Pécsi- és Kállai-ösztöndíj, valamint az egyéb művészeti források elosztása jelenleg egy részvénytársasági formában működő cégen át zajlik, demokratikus ellenőrzés nélkül.
- A művészettörténet oktatás visszaállítása a Nemzeti Alaptantervbe.

A svéd könyvtárak hatékony, stratégiai együttműködéseinek építését tanító kurzus 2. részének link egyik tananyaga videóban mutatja be a modellt, 4 lépésben:

1. A probléma vagy igény azonosítása: megfogalmazzuk - lehetőleg konkrétan - a megoldani kívánt problémát vagy az igényt, amivel tenni szeretnénk valamit. Majd el kell kezdeni a kapcsolatépítést és új kapcsolatok szerzését a gyakorlatban. Svédországban erre a Göteborgi Könyvvásár a legalkalmasabb, de könyvtári konferenciákon, fesztiválokon stb. is szerezhetünk új partnereket. Célul tűzhetjük ki, hogy legalább tíz új ismeretséget kötünk. Legjobb eszköz lehet a kötetlen beszélgetés.
2. Célcsoport azonosítása: kik is valójában a célcsoport? Hol található? Mit tudunk róla?
3. Szereplők (az együttműködésben érdekelt felek) bevonása a munkába a meglévő kapcsolatok hasznosításával.
4. Ötletfejlesztő workshop: együttműködő partnereiddel üljetek le, és tartsatok egy gyors, kétlépéses ötletworkshopot!
Lépései:
- Az első kérdés ez legyen: "Mi a legkevesebb, amit együtt tehetünk, ami változást hoz a célcsoport számára?" "Mi a helyzet ezzel a problémával/igénnyel?"
- 20 perc alatt találjatok ki annyi ötletet, amennyit csak tudtok!
- Ezután rendezzétek ezeket aszerint, hogy melyiknek van a legnagyobb hatása a legkevesebb idő- és erőforrás-ráfordítással! A leghatékonyabbat érdemes legelőször megvalósítani.
- Ezt szem előtt tartva, ezután konkretizáljátok az ötletet. Kézzelfoghatóvá teszitek, megvalósíthatóvá teszitek, és megbeszélitek, hogy milyen szerepetek lesz a folyamat során, és mi szükséges ahhoz, hogy minden működjön. Ne bonyolítsátok túl, és mindenképpen térjetek a lényegre, és teszteljétek! (Ref.: Szabó Eszter)

Az első komolyabb költözés alkalmával gondoltam arra először, hogy megszabadulok a könyvektől.

Fontos, hogy "komolyabb költözés", mert van komolytalan költözés is, amikor az ember fiatalon egy hátizsákkal meg egy sporttáskával odacuccol valahova, miközben féltettebb javait (amilyen például a könyvtárának nagyobb része, a nehéz télikabátja, vagy a különleges alkalmakra tartott cipői) biztonságban tudja, mondjuk a szülei lakásában. A komolyságnak is vannak aztán fokozatai, a legkomolyabb a gyerekkel-macskával költözés, amikor már nem lehet semmit, egy utolsó gombot sem hátrahagyni, sehol sincs nemhogy lakás, de egy plusz szekrény sem, amibe elrejthetné legalább átmenetileg a holmiját, szóval mindent vinni kell. Mondják, hogy az élet két legnagyobb stressze a gyász meg a költözés, és én hajlamos vagyok ezzel egyetérteni. Családdal-macskával már hiába gondol az ember a boldog ifjúságra, a hátizsákra meg a sporttáskára, amikor tudta, hogy minden, ami fontos, azokban bőven elfér, és akkor sem esik kétségbe, ha a sporttáskát a trolin felejti, mert ami igazán fontos, a hátizsákban van, sőt, ami tényleg nagyon fontos, a zsebében elfér. Ezeknek az időknek örökre vége, gondolja, és nekifog dobozolni.

Ilyenkor a könyvek puszta ballasztként jelennek meg, és minél több idő telik el két költözés között, annál több dobozban. És mintha a dobozok is nagyobbak volnának. Persze a könyveket nem szabad túlságosan nagy dobozokba rakni, mert akkor ember nincs, aki megmozdítaná, a könyvek ugyanis súlyosak, tömör holmik, egy könyvekkel megrakott banános doboz sosem okozza felemeléskor azt a kellemesen váratlan könnyűséget, amit az újságpapírral körbecsomagolt üvegvázás doboz, amelyben tulajdonképpen üveggel és újságpapírral körbevett levegőt szállítunk. Nem, ilyesmiről könyvek esetében szó sem lehet. Csak nehéz, még nehezebb, és ebből-ki-kell-venni-valamit dobozok léteznek.

A férfiak merevedési zavarukkal első körben nem az orvost fogják megkeresni, hanem "Dr. Google-t", hogy ilyen panaszokkal mi a teendő. Ám nemzetközi adatok szerint orvosi témákban az interneten 80%-ban fals információt kapnak a keresők és csak 20%-ban valósat. Ami nem receptköteles, azt nem lehet reklámozni. Viszont mivel a nem receptköteleset az interneten is hirdetik, azt az internetes kereső megtalálja és kapásból ajánlja, s tévútra viszik a történetet. Az utóbbiak között nagyon sok nem tiszta készítmény van, nagyon sok nem is hatékony. A következő lépésben pedig azt mondja a páciens, hogy nekem már a gyógyszer sem hír, minek menjek én orvoshoz. Ez a hozzáállás húzza az időt és még később fog orvoshoz menni.

Az adás egészét tekintve... Szóba kerül a nőket érintő és nagyon gyakori fájdalmas együttlét, a hüvelyi fertőzések, a libidóhiány, és az is kiderül, hogy a férfiak szexuális teljesítményét érintő zavarok miért nem kizárólag a hálószobába tartoznak. Dr. Kopa Zsolt szerint ugyanis a 40-50 éves életkor felett jelentkező zavarok 80 százaléka mögött szervi eltérések (is) állnak. Szóba kerül a pornó káros mivolta, amely nemcsak szorongáshoz, szexuális diszfunkciókhoz, önbizalomhiányhoz és fájdalmas együttlétekhez vezethet, hanem ahhoz is, hogy egyre kevesebbet szeretkeznek egymással az emberek. Pedig a szexuális együttlétnek az utódnemzésen kívül még számos egyéb, fontos és testi, lelki egészségünk szempontjából is lényeges funkciója van.

Beszélünk a férfiklimaxról is, hiszen 65 év felett 4-ből 1 férfinak alacsony a tesztoszteronszintje, ami kezeletlenül komoly problémákhoz vezethet, viszont orvoslására több, hatékony lehetőség is van. Az adásban szóba kerülnek olyan sajátos élethelyzetek, amikor jellemzően megváltozik még egy összeszokott, boldog pár szexuális élete is: ilyen a terhesség, a szülés utáni időszak, a menopauza, illetve férfiaknál a 40-50 éves életkornál későbbi időszak - de az időskori szexualitás is egy jellegzetes korszak. Meghívott vendégeinkkel, dr. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyásszal, dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológussal és dr. Kopa Zsolt andrológussal.