Néhány hete írtuk Steklács János olvasáskutatóra hivatkozva: Fejezzük ki: a nehezen olvasók nincsenek egyedül, van segítség! link . A szakember a KIT-nek és a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárnak adott interjújában kifejtette: Az emberek elkönyvelik, ha valaki számára adott a diszlexia. Ám a megnevezett olvasási problémák mögött sokkal dinamikusabb háttér, és több részképesség is van, úgymint a szókincs, a betű-hang-megfeleltetés stb. - mindegyik javítható.
A könyvtár pedig - már csak azért is, mert fennmaradása összefügg az emberek olvasási hajlandóságával - felhívhatja a figyelmet az iskolai vagy gyerekkönyvtárban erre, mert - mi tagadás - nemigen számol az adott lehetőségekkel, a könyvtárosokkal az oktatási rendszer. A lényeg: tudjunk egymásról, hogy miben segíthetjük egymást, s ezzel együtt önmagunkat. Sőt: nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek olvasási teljesítménye is javítható.
Ám míg az iskolában próbálnak foglalkozni a fejlesztéssel, a felnőtteknél alig látható ilyen törekvés. Mi, könyvtárosok azonban felhívhatjuk használóink - és nemhasználóink - figyelmét fejlesztési lehetőségre, már csak saját használói táborunk növelése - azaz saját jövőnk - érdekében is.
- A beszélgetés videóját ld.: Stratégiai érdekünk az olvasási profil fejlesztése - Interjú Steklács Jánossal link .

Hollandiában a királyi könyvtár oktatási és diagnosztikai eszközöket biztosít a használóknak, a helyi könyvtári hálózatba.
Magyarországon egyelőre az lehet reális, hogy a könyvtáros is ajánlhat az érintett a szülőknek, gyerekeknek olvasásfejlesztéssel kapcsolatos irodalmat, a diagnosztikai és terápiás szolgáltatásokat végző szolgáltatásokat. (MG)

Noha nagyon is a szavak embere, Katz Dávid egész életében olvasási nehézségekkel küzdött. Lassan olvas ki könyveket, nehezen értelmezi a gyerekei társasjátékainak használati utasításait, a feliratos filmek helyett pedig a szinkronizáltak mellett dönt. Hogy kiderüljön, mi áll a háttérben, a 24.hu riportere felkereste Prof. Dr. Steklács Jánost, a Pécsi Tudományegyetem professzorát, aki évek óta kutatja a gyerekek olvasási nehézségeinek hátterét.

Az intelligenciaszintet vizsgálva a diszkexiások gyakran nem kisebb, hanem épp magasabb IQ-val rendelkeznek az átlagnál. Ahhoz azonban, hogy egy gyerek olvasási képességeit igazán alaposan megismerjék, akár 15 különböző vizsgálatra is szükség lehet. Közülük az egyik egy infrakamerás szűrés, melynek Katz Dávid is alávetette magát.

Steklács János csapata és az UniCredit Bank közös munkába fogott. A szakemberek Baranya megyében 5 iskolában összesen 100, 5. osztályos gyermeknél térképezik fel, mi állhat az olvasási nehézség hátterében, majd egyéni fejlesztési terveket dolgoznak ki számukra. Bármi is okozza, Steklács szerint a probléma megfelelő beazonosítását követően valamennyi esetben tud a szakma olyan fejlesztést ajánlani, amely javulást hozhat. Az együttműködés keretében a szakemberek száz gyermeknél derítik fel az olvasási nehézség okát, és kínálnak majd rá egyéni megoldásokat.

A közkönyvtárak digitális könyveinek kérdése az elmúlt években széles körben vita tárgyát képezte. A Királyi Könyvtár (KB) most egy egész Svédországra kiterjedő országos e-könyv szolgáltatás kérdését vizsgálta. A göteborgi könyvvásáron tartott szemináriumon a többek között a közkönyvtárak képviselői megvitatták, mire jutottak, és hogyan tehetik meg az önkormányzatok a következő lépést egy országos e-könyv szolgáltatás felé.

Oskar Laurin két fő megállapítást vázolt fel:
- Az első, hogy egy önkormányzati, országos szervezetre lesz szükség, amely közös döntéseket hoz és megállapodásokat hoz.
- A második az, hogy a KB két lehetséges működési formát lát. Az egyik változat egy önkormányzat által beszerzett platform kereskedelmi beszállítóktól, esetleg a már létezőktől, de közös követelményekkel, hogy elkerülhető legyen az önkormányzatok közötti keresztkölcsönzés.
A fő cél egy egységes felhasználói felület létrehozása, amely a mögötte álló szervezetek számára is előnyöket biztosít, például közös követelményeket. Komoly kihívás egy ilyen nagy önkormányzati szervezet létrehozása, amely számos helyi szintű döntést igényel.

Elisabeth Aquilonius három lehetséges utat ismertetett a Stockholmi Közkönyvtár érdeklődésére ebben a megbízásban:
- Az első az üzleti modellek, amelyek főként a "kattints-vásárláson" alapulnak (azaz a könyvtárak minden kölcsönzött könyvért fizetnek)
- A második bejárat az "e-könyv turizmus": a más településeken élő olvasók gyakran kölcsönöznek Stockholmból, például azért, mert a környező településeken gyengébb a választék vagy eltérőek a szabályok, illetve a magas nyári népesség miatt.
- A harmadik tényező az akadálymentesítés (némi fejlesztéssel minden e-könyv olvasó számára működhetne, összhangban a digitális szolgáltatásokkal szemben támasztott fokozott akadálymentesítési követelményekkel)

A finanszírozás rendelkezésre áll, mivel az önkormányzatok már most is mintegy 75 millió svéd koronát költenek digitális könyvekre. (Ref.: Aux Eliza)

A Vietnam Digital Library Joint Stock Company (ViLIB) megosztott digitális könyvtári platform elindítása várhatóan segít felszámolni a "tudásenklávékat", hozzájárul a beruházási költségvetések megtakarításához, és lehetőségeket nyit a digitális tudás fejlesztésére.

A digitális társadalomban a könyvtárlátogatók olvasási szokásai is mélyreható változáson mentek keresztül - jelentős részük a hagyományos nyomtatott könyvek mellett a digitális könyvek és multimédiás tananyagok felé fordult, melyek bármikor, bárhol hozzáférhetők.
Az olvasók igényeinek kielégítésére a könyvtári rendszerek felgyorsították a digitalizált dokumentumrendszerek fejlesztését: Számos könyvtár és oktatási intézmény önállóan fektetett be saját szoftverrendszereibe és adattáraiba.

A szabványosított csatlakozások hiányában bekövetkezett spontán digitális átalakulás zárt "adatszigeteket" hozott létre, ami szétszórt erőforrásokhoz és pazarló költségvetéshez vezet, mivel az egyik könyvtár felhasználói nem férhetnek hozzá a másik könyvtárának erőforrásaihoz. Továbbá a kerületi, községi vagy kis- és közepes méretű oktatási intézményi szintű könyvtárak számára a teljes és modern digitális könyvtári infrastruktúrába való befektetés gyakran meghaladja pénzügyi és emberi erőforrás-képességeiket.
Ezen korlátok megszüntetésére megoldást jelent a ViLIB kifejlesztett és megosztott digitális könyvtári platform.

A ViLIB-alapító és vezérigazgató, Nguyen Anh Dung szerint ez olyan modell, amelyben sok független könyvtár megoszthat egy közös infrastruktúrát, technológiát, adatokat és minősített erőforrásokat, miközben megtartja saját terét, felhasználóit, gyűjteményeit, belső erőforrásait és megfelelő adminisztratív jogait. A ViLIB célja tehát nem egyetlen digitális könyvtár létrehozása a meglévő könyvtárak felváltására.
A ViLIB úgy épül fel, hogy minden könyvtár megtartja egyediségét és hatáskörét, de szükség esetén nagyobb erőforrásokhoz férhet hozzá, segítve ezzel a tudásforrások eljutását a megfelelő felhasználókhoz és a megfelelő jogosultságok körébe.

"A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás')" link dokumentum számol a könyvtár és más szolgáltatók közötti együttműködéssel, nem mellesleg a könyvtár(osok) nagyobb elismertsége és foglalkoztatásbiztonsága érdekében is. (MG)

A kistelepülési közkönyvtárak esetében "társtelepítésnek" (co-location) vagy többfunkciós közösségi csomópontnak nevezik azt a koncepciót, melynek lényege, hogy a ritkán lakott területeken - ahol a bankfiókok, posták, orvosi rendelők bezárnak, a közkönyvtár pedig gyakran csak az utolsó fenntartható középület marad - a könyvtári helyiségeket szerződéses keretek között, heti néhány órás idősávokban átadják az alapvető köz- vagy magánszolgáltatásoknak.
Nézzünk néhány modellt...

1. Pénzügyi és banki ügyfélfogadás: "Barclays Local" & Banking Hubs (Egyesült Királyság) link
- A készpénzmentesítés és a vidéki bankfiókok tömeges bezárása nyomán a brit kereskedelmi bankok szerződést kötöttek a helyi önkormányzatokkal és a könyvtárfenntartókkal. Mivel a bank nem tart fenn saját fiókot, helyette megállapodás alapján a könyvtár egyik elkülönített asztalát / kuckóját használja heti 1-2 napon, napi 3-4 órában. Egy banki tanácsadó személyesen fogadja a vidéki lakosokat, segít az online ügyintézésben, átutalásokban, hitelkérelmekben és digitális banki kérdésekben (készpénzforgalom nélkül).
Szakmai háttér és forrás: A Barclays Local hivatalos működési leírása bemutatja, hogyan váltak a közkönyvtárak és városházák időszakos pénzügyi ügyfélszolgálati pontokká.

2. Egészségügyi és telemedicina-fülkék vidéki könyvtárakban (USA - Nemzeti modell)
- Több amerikai államban (pl. Delaware, Texas, New York állam északi vidéki körzetei) az egyetemi orvosi központok és a könyvtári rendszerek hivatalos partnerségi szerződést kötöttek az egészségügyi ellátáshoz nehezen jutó vidéki lakosság támogatására. A vidéki könyvtárban hangszigetelt kabint (telehealth booth) vagy külön szobát alakítanak ki gyors internettel, diagnosztikai eszközökkel (vérnyomásmérő, digitális sztetoszkóp, pulzoximéter).
Előre lefoglalt idősávokban (vagy heti orvosi konzultációs órákban) a távoli szakorvosok, onkológiai konzulensek vagy pszichológusok itt vizsgálják meg a betegeket telemedicinán keresztül. (E pont bővebben: link ) (Gemini, MG)

Ld.: New York, IDO

A vidéki közkönyvtárak segíthetnek csökkenteni az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit azzal, hogy helyet és technikai infrastruktúrát biztosítanak a távgyógyászati konzultációkhoz. A helyiek csak hosszú utazással tudnak szakorvoshoz eljutni, sőt az otthoni szélessávú internet, a megfelelő eszközök nélkülözése valamint a szolgáltatásokkal kapcsolatos ismeretek hiánya akadályozzák a távoli elérésű konzultációk terjedését.

A könyvtárak e probléma egy részét megoldhatják úgy, hogy megbízható internetet, számítógépet, kamerát, fejhallgatót és diszkrét, elkülönített helyiséget biztosíthatnak az online rendelések számára. Emellett segítséget nyújthatnak a lakosság tájékoztatásához és a digitális egészségügyi szolgáltatások használatának megtanulásához.

Bár a felmérés nem nagymintás volt, de a válaszoló könyvtárak elsörpő többsége szerint hasznos lenne a szolgáltatás (49-en az 53-ból). 47-ből 29 lakos szívesen igénybe venne könyvtári távkonzultációt. 54-ből 27 nem jelzett aggályt a fülke használatával kapcsolatban. 8-ból 8 könyvtári dolgozó részben vagy egészben elkötelezett a bevezetés mellett. A könyvtárak 79,1%-ának rendelkeznek legalább egy elkülöníthető helyiséggel. 87%-uk pedig oktatásra, képzésre alkalmas teret is tudott biztosítani.
Ám 82,4%-nak nincs munkakapcsolata a helyi egészségügyi szolgáltatóval.

A példa túlmutat a digitális eszközök biztosításán. A könyvtár közvetítő infrastruktúrává válhat az egészségügyi rendszer és a lakosság között: olyan helyet adhat, ahol az emberek biztonságosan, megfelelő technikai háttérrel és szükség esetén segítséggel férnek hozzá távoli szolgáltatásokhoz. A megvalósítás ugyanakkor nem pusztán könyvtári feladat. Egészségügyi partnerekre, adatvédelmi és szakmai szabályokra, képzésre, finanszírozásra, valamint a lakosság és az orvosok célzott tájékoztatására is szükség van.

A könyvtár társadalmi szerepét itt nem az állomány vagy a látogatószám bővülésével mérik, hanem azzal, hogy hozzájárulhat-e egy konkrét társadalmi probléma - az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés - enyhítéséhez. (ref.: ChatGPT, MG)

(Előző rész: link )
3. Digitális börtönkönyvtárak és zárt hálózatok kialakításának oka, hogy a biztonsági előírások miatt a fogvatartottak nem használhatják szabadon a nyílt internetet, ami óriási digitális lemaradást okoz nekik a szabadulásukkor. Német nyelvterületen több szövetségi tartomány börtönkönyvtára zárt e-learning és e-könyvtári rendszereket vezetett be.
A modell lényege: biztonságos, szűrt, offline vagy ellenőrzött szervereken futó digitális kioszkok és e-könyvolvasók telepítése a börtönkönyvtárakba. A fogvatartottak jogi szakkönyvtárakat, szótárakat, oktatási anyagokat és ellenőrzött e-könyveket érhetnek el rajtuk.

4. Börtön-közkönyvtár partnerségek (USA / San Francisco Public Library - Jail Services): a leghaladóbb városi közkönyvtárak nem a büntetés-végrehajtásra bízzák az állományt, hanem önálló részleget hoznak létre a helyi büntetés-végrehajtási intézetek ellátására.
A modell lényege: A San Francisco Public Library Jail Services programjának keretében hivatásos közkönyvtárosok járnak be heti rendszerességgel a megyei börtönökbe mozgó könyvtári kocsikkal. Emellett speciális referensz szolgáltatást nyújtanak levélben (Reference by Mail), amelynek keretében a rabok kutatási kérdéseire (pl. jogi eljárások, munkaerőpiaci képzések a szabadulás után) küldenek szakmai válaszokat és kinyomtatott információs csomagokat. Hivatalos intézményi oldal (SFPL Jail and Reentry Services link ).

5. Az Ausztrál Könyvtári és Információs Egyesület (ALIA) nemzeti sztenderdeket és szakmai hálózatot - ALIA Prison Libraries Group link - működtet a büntetés-végrehajtási intézményekben dolgozó könyvtárosok számára.
A modell lényege, hogy a könyvtár nem jutalom vagy kiváltság, hanem a rehabilitáció alapfeltétele. Kiemelt figyelmet fordítanak az őslakos (aboriginal) fogvatartottak kulturálisan releváns irodalmára, valamint a könnyen érthető szövegek beszerzésére. (Gemini, MG)

Arculcsapásnak nevezte a közgyűjteményi, könyvtári és közművelődési dolgozók 10,7%-os béremelését Dobrovits Orsolya, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) elnöke a "Múltat őrzünk, jövőt kérünk!" jelmondattal meghirdetett hétfői budapesti demonstráción, amelyen a kulturális tárca több vezetője is megjelent.

Az azonnali ágazati béremelésért szervezett tüntetésen Dobrovits Orsolya csalódottan azt mondta, hogy úgy tudja, a 10,7%-s nettó béremelésnek részét képezik majd más kedvezmények és támogatások, pl. a minimálbér után fizetendő SZJA 9%-ra csökkentése, és majd a garantált bérminimum emelése is, így a 10,7%-os emelés "nem ér semmit, nullával egyenlő".

- A tüntetésen a szaktárca több államtitkárával együtt megjelent Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is, aki hangsúlyozta azt, hogy a 10,7 százalékos béremelés minden máson felül értendőnek és differenciáltnak kell lennie. Arra is kitért, hogy 16 év hibáit, mulasztásait nem lehet néhány hónap alatt helyrehozni, és "elképesztő nehézségekkel" néznek szembe "az előző kormány herdálása és felelőtlen gazdálkodása miatt". A szaktárca vezetője az eseményen javasolta a kulturális dolgozók érdekegyeztető tanácsának újraindítását is.
- Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár emlékeztetett arra, hogy a Fidesz-KDNP-kormány több mint nyolc százalékos költségvetési hiánnyal adta át a kormányzást, és az elmúlt 16 évben semmibe vette a kulturális szektort, így a dolgozók felháborodása jogos. A 10,7 százalékos emelés "nem az út vége" - fogalmazott.
- Sári Zsolt közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkár a 10,7 százalékos emelés kapcsán elmondta, hogy tudnak az ágazatban, valamint az egyes intézményekben is kialakult bérollóról, amelyet figyelembe fognak venni. Hozzátette: az átvilágítások alkalmával eltávolítják azokat, akikre nincs szükség a működéshez.
- Tompa Enikő, a minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy minden tárca miniszterei és államtitkárai oroszlánként küzdenek az ágazatukban dolgozókért, miután az elmúlt 16 évben számos szakmát "lerohasztottak", tönkretették azok becsületét. A 10,7%-os emelés csak a kezdet, el fogják érni a korábban vállalt 25%-os emelést - jelentette ki.

Kapcsolódó videó: Sári Zsolt hivatalos oldala link

A közkönyvtárak évszázadok óta a fenntarthatóság alapelve szerint működnek, hiszen a könyvek közös használatával és megosztásával a körforgásos modellt képviselik. Ezt a gondolatot terjeszti ki a textiliparra és a kézművességre az EU-finanszírozott make-a-thek projekt, amely moduláris alkotóműhelyeket (makerspace) visz be a közkönyvtárakba. A kezdeményezés Matty nevű mozgó kisbusz 2026 augusztusában három baltikumi ország tíz településének könyvtárába juttatta el a fenntartható divat és a ruhajavítás gyakorlatát.

A kísérleti projekt bebizonyította, hogy a kistelepülési könyvtárak iránti közösségi bizalomra építve az intézmények könnyen átalakíthatók kreatív, körforgásos közösségi központokká. A könyvtárakban felállított pop-up műhelyekben varrógépekkel, alapanyagokkal és szakmai támogatással várták a látogatókat. A résztvevők meglévő ruháikat javíthatták és alakíthatták át.

A túra legfontosabb tapasztalatai:
- A rendezvények nem teljesen új készségeket tanítottak, hanem a helyiekben meglévő, de feledésbe merült tudást aktiválták.
- A könyvtár ingyenes és nyitott tereként lebontotta a belépési korlátokat a technikai eszközök használata előtt.
- A program megmutatta, hogy a körforgásos szemléletre hatalmas lakossági és alulról szerveződő igény mutatkozik a kisebb városokban is.
- A résztvevő intézmények a nemzetközi hálózathoz csatlakozva ingyenesen férhetnek hozzá a nyílt forráskódú oktatóanyagokhoz és módszertanokhoz.

A kezdeményezés a magyar könyvtári szféra számára is inspiráló példa a közösségépítésre és a zöld átállás támogatására. A könyvtárak fenntarthatósági szerepvállalása messze túlmutat a könyvkölcsönzésen: a meglévő helyi tudásra építve a könyvtár a körforgásos gazdaság és a gyakorlati életmódváltás természetes központjává válhat. (ref.: Gemini, HL)

"A könyvtáros szeme mindent lát" vagy, sokkal inkább: "áttetszőek és elérhetőek vagyunk"... üzenheti az idehaza szokatlan könyvtábelső-elrendezés, melyben a könyvtárosok irodái a használói terek felől is láthatóak. (Hallgatókoromban elismeréssel jegyeztem meg egy ott dolgozónak az akkori OSZK-KMK üvegfallal elzárt feldolgozói terére mutatva: milyen korszerű, bizalmas sugárzó a láthatóság! - Ne is mondd, már többször kértük függöny felszerelését... - volt a válasz.)

A KIT-ben a téma kapcsán szóltunk már link a Deichman Björvika könyvtárosainak ilyen típusú láthatóságáról, de ugyanazon hálózat Holmlia fiókkönyvtárában is hasonló a megoldás.

A Liechtensteini Nemzeti könyvtárban is hasonló a helyzet: a harmadik szinten minden további nélkül be lehet látni az olvasói térből az irodába. A felirat pl.: "Gyula Zsugan Gedeon Hidber - Bibliothekar". Hoppá! Akkor eszerint (kivételesen) magyarul is lehet kérdezni... Zsugán Gyula kérdésemre bemutatta a helyszínt. Tudatos belsőépítészi megfontolás volt a láthatóság az épület átépítésekor. A cél az volt, hogy a látogatók bárkitől, bármikor tudjanak kérdezni, annál is inkább, mert a könyvtár nem minden nyilvános szintjén található információs pult. E helyzet megkönnyíti az esetleges további átalakításokat is, és egyben költséghatékonyságot is szolgál.

Arra a kérdésemre, hogy munka közben okoz-e gondot az ilyesféle láthatóság, megtudtam:
- Az esetek többségében nem jelent zavarást, ha a könyvtárlátogatók bekopognak, mert kérdésük van: ez amúgy elég ritkán, hetente egyszer vagy kétszer fordul elő az én irodámnál, és a többi munkatárs is általában hasonló tapasztalatokkal rendelkezik. Ha pedig valaki elmélyülten szeretne az irodában dolgozni vagy pl. telefonkonferencán vesz részt, kitehet az ajtóra egy 'Kérem, ne zavarjon' táblát. (Fotókat ld.: link - Björvika, Holmlia, majd Zsugán Gyula irodájának a kívülről és belülről való nézetével kezdve a liechtensteini példa). (MG)

Kínában az elmúlt években több egyetem és technológiai központ (különösen Sencsenben, Sanghajban és Hangcsouban) indított "Future Library 1.0" néven prototípus-könyvtárakat (nem keverendő az emberléptékű norvég projekttel link ). A rendszer pillérei:

1. ASR (Automated Storage and Retrieval) és robotizált logisztika: hagyományos könyvespolcok helyett a raktárakban robotizált daruk és AGV (Automated Guided Vehicle) padlórobotok mozognak. Amikor a látogató a terminálon vagy az okostelefonos WeChat-alkalmazásban rákattint egy könyvre, a robot másodpercek alatt kiveszi a konténerből a kötetet, és egy automatizált szállítószalag közvetlenül a kikérőpulthoz vagy az olvasófülkéhez juttatja.
2. Kiszolgáló robotok a térben (Patron Service Robots): a könyvtári terekben humanoid vagy guruló szolgáltató robotok navigálnak LiDAR-szenzorokkal. Fogadják a látogatókat, válaszolnak a referensz kérdésekre, fizikailag elkísérik a használót a megfelelő terembe vagy kutatófülkébe, miközben folyamatosan fertőtlenítik a levegőt (UVC-fénnyel).
3. 0-24 autonóm, személyzet nélküli működés: arcalapú beléptetés és kölcsönzés: a könyvtárba érkezőket arcfelismerő kapuk azonosítják, a kilépéskor pedig az RFID/UHF kapuk automatikusan lekönyvelik a kivitt dokumentumokat. Intelligens polcrendszerek a nyílt polcos területeken a polcokba épített RFID-antennák valós időben pásztázzák a készletet. Ha egy olvasó rossz helyre tesz vissza egy könyvet, a rendszer azonnal észleli a tévesztést, és jelzi a térképen a hiba pontos koordinátáját.
4. Kiterjesztett valóság és digitális iker (Digital Twin): a komplexum 3D-s virtuális másolattal (Digital Twin) rendelkezik, amely a könyvtár kihasználtságát, hőmérsékletét, páratartalmát és a dokumentumok fizikai mozgását valós időben modellezi a fenntartó számára. Az olvasók AR-szemüvegen vagy telefonos kamerán keresztül navigálhatnak az épületben.

A Sanghaji Könyvtár link Keleti Épülete (Shanghai Library East) bár monumentális kulturális központ, ahol az ASR robotraktár és a köteteket automatikusan szállító rendszer ezt a jövőkönyvtári technológiát használja. A Shenzhen Technology University link / Huazhong University of Science and Technology pedig több egyetemi campuson a "Future Library Space 1.0" kísérleti laboratóriumként működik, ahol a könyvtár informatikai hallgatók és fejlesztők élő tesztkörnyezete is egyben. (Gemini, MG)

A nemzetközi könyvtárügyben két markánsan eltérő, egymással párhuzamosan fejlődő jövőkép rajzolódik ki:
1. A technológiai hatékonyságot és automatizációt abszolutizáló kelet-ázsiai (elsősorban kínai, szingapúri és dél-koreai) "Smart Library" modell, valamint
2. A szociális kapcsolatokra, inklúzióra és részvételre fókuszáló nyugat- és észak-európai (skandináv, holland) "Third Place" modell. Összehasonlító dimenziók "táblázatszerűen": Szempont / FL: Kelet-ázsiai v Kínai modell (Smart / Future Library) / TP: Nyugat- és észak-európai modell (Third Place / Community Hub)

- Alapfilozófia - FL: tech-determinizmus, teljes tranzakciós hatékonyság, sebesség, skálázhatóság. TP: demokratikus befogadás, humán kapcsolat, társadalmi jólét és esélyegyenlőség.
- A könyvtár metaforája - FL: nagy pontosságú logisztikai központ, digitális laboratórium és adatbázis. TP: "nyilvános nappali", társadalmi védőháló, nyitott fórum és műhely.
- Fizikai térszervezés - FL: kompakt, funkcionális terek, zárt robotraktárak, egyéni tanulófülkék, arcfelismerős zónák. TP: rugalmas, többcélú terek: kávézók, játszósarkok, makerspace műhelyek, vitaterek.
- Állománykezelés - FL: automatizált raktárak, RFID-alapú intelligens polcok, azonnali kikérés. TP: nyílt polcos böngészés, lebegő állomány, "dolgok könyvtára".
- A látogató szerepe: FL: "felhasználó / adatpont": autonóm módon, önkiszolgáló és súrlódásmentes utakon mozog. TP: "közösségi tag / polgár": találkozik, beszélget, készségeket fejleszt, civil kezdeményezést indít.
- A könyvtáros szerepe - FL: adatkezelő, rendszermérnök, tech-asszisztens vagy láthatatlan felügyelő. TP: facilitátor, közösségszervező, mentor, szociális segítő, vitamoderátor.
- Adatkezelés és felügyelet - FL: központosított: biometrikus beléptetés, viselkedéselemzés, IoT-szenzorok, Digital Twin. TP: szigorú adatvédelem (GDPR): anonim térhasználat, a látogatói magánszféra feltétlen védelme.
- Jellemző példák FL: Sanghaji Könyvtár link Keleti Épülete, Shenzhen Technology University link , tianjini Binhai könyvtár . TP: Oodi (Helsinki) link , Deichman Björvika (Oslo) link , Dokk1 (Aarhus) link , Bibliotheek LocHal (Tilburg) link (Gemini, MG)

A könyvtárak hatását gyakran statisztikákkal, kölcsönzési adatokkal és látogatószámmal mérik, ám az intézmények valódi, mély társadalmi hozadékát az emberi életekben bekövetkező mikrováltozások adják. Mark Deckers korábban könyvtári munkatársként a kölcsönzőautomaták hangjához társította ezt a gondolatot: vajon a folyamatos sípolások közül minden 100. könyv sorsfordító hatással bír-e az olvasójára? A Deventeri Könyvtár belső műhelynapjának munkatársi beszámolói világosan illusztrálják a könyvtár kiterjesztett, életmentő és sorsformáló funkcióit:
- Nyelvi felzárkóztatás és önbizalom: a "Nyelvház"-ban (Taalhuis) heti száz pár - anyanyelvi mentor és tanuló - dolgozik együtt. Egy résztvevő felidézte, hogy az írás-olvasási készség javulásán túl az igazi áttörést az önbizalmának megerősödése és a támogató emberi kapcsolat jelentette.
- Pályaorientáció és inspiráció: egy gyermekkönyvfesztivál több száz résztvevője számára a rendezvény felhőtlen élmény volt, és a tapasztalatok szerint az ilyen találkozások között mindig akad egy-két olyan gyermek, akinek ez az élmény adja meg a döntő lökést ahhoz, hogy később maga is íróvá vagy alkotóvá váljon.
- Emberség a peremre szorultaknak: a közönségkapcsolati munkatárs egy korábbi hajléktalan látogató történetét osztotta meg, aki nehéz időszakában mindennap menedéket lelt a könyvtárban. Miután sikerült rendeznie az életét, visszatért köszönetet mondani, hogy a megaláztatások helyett a könyvtárosoktól mindig méltóságot és emberi bánásmódot kapott.
- Magányenyhítés: a fiatalok körében tapasztalható izolációt célzó, érzékeny és tabudöntögető programok teret adtak a sebezhetőség megosztására, ami több résztvevőnek a társas elszigeteltségből kivezető első lépcsőfokot jelentette.

A deventeri példák nem egyedi esetek; a világ bármely elkötelezett közkönyvtárában jelen vannak. A statisztikák mögött hús-vér emberek állnak. Deckers - a washingtoni Szavak Múzeumának (Planet Word) figyelmeztető táblájára utalva - ironikusan megjegyzi, hogy a bejáratnál talán óva kellene inteni a belépőket: "Vigyázz: könyvtárba lépsz. A látogatás a vélemény megváltozásához, a tudat kitágulásához, a magány csökkenéséhez és az önbizalom növekedéséhez vezethet!"

A múlt heti KIT-kérdésre érkezett nem reprezentatív válaszok megoszlása:
13 - Így elérhetjük, hogy mások (is) kiálljanak a könyvtárak mellett
5 - Óvatosan! Nem lehet mindent egyazegyben átültetni
3 - Nemigen; a könyvtári rendszer - speciális üzem
5 - Igen. A belterjes helyett inkább a területközi fejlesztések az izgalmasak
2 - Naná; minőség = a használóknak való megfelelés
Mindez diagramon:
link - Eszerint a válaszadók közel háromnegyede szerint hasznos nemkönyvtárosok véleményét, szempontjait is feltérképezni és megjeleníteni a könyvtári stratégiában. Ez erősíti "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" megközelítést. És a más egyaránt lehet ügyfél és közös célért dolgozó együttműködő partner is, néha pedig a kettő együtt. Figyelemreméltó emellett, hogy az igen válaszok kb. kétharmada a könyvtá(osok) elismertségének lehetőségére italt.

S e kedvező szemlélet visszafelé is hat. Tudatosan törekszünk nemkönyvtári nézőpontok bevonására, hogy
- jobban meglássuk vakfoltjainkat
- elkerüljük a belterjességet, öncélóságot
- ügyféloldalról erősítsük önismeretünket
- olyan együttműködési lehetőségeket lássunk meg, melyekre korábban nem gondoltunk
- növelhessük társadalmi beágyazottságunkat, nélkülözhetetlenségünket
- a használók szemében fontos szolgáltatások növelhessék elismertségünk szintjét
- teljesítményen alapuló növekvő elismertségünk visszahathasson pozitív önképünk erősítésére.
Szóval: önös érdek vezérel! ;) (MG)

Egy joghallgatókat oktató egyetemi könyvtáros azzal akart érvelni az intézményük akkori információs műveltség-koordinátorának, hogy nekik, könyvtárosoknak muszáj tanítani a hallgatóknak Zotero-t (a KIT-ben ld.: link ), mert ez az ingyenes hivatkozás-menedzselő szoftver része az információs műveltségnek. A kollégák azonban azt mondták neki, hogy "nem tanítunk az eszközre". Szerinte azonban mindig mérlegelni kell, hogy melyik technológiát válassza a könyvtáros. Ő máig Zotero-t tanít, míg a technológiát nem tanító kollégák MI-műveltséget (AI-írástudást) oktatnak.

A kritikus MI-műveltség tanítása ugyanolyan fontos, mint az egyes tantárgyak oktatása. A kritikus írástudás tapasztalati úton fejlődik. A súrlódás hasznos is lehet, pl. amikor 3 órás "kutatást" tanított, a többség a forráscikket Google-lel vagy Google-alapú keresővel találta meg, míg könyvtári adatbázisokat csak 1%-uk használt. Arra kérte a hallgatókat, gondolják át, miben különbözik a tudományos kutatás a mindennapi kereséstől. A hallgatók megrögzött online keresési szokásain mit sem változtatott a könyvtáros buzdítása!
Javult a helyzet, amikor a hallgatók a Zotero és a RefWorks segítségével bibliográfiát készítettek, és cikkeket importáltak a Google Scholarból a saját bibliográfiáikba.
Észrevették, hogy sok szerző és más fontos információk viszont már hiányoznak. Ekkor megkérdezték: van-e valami jobb? Választhattak: vagy manuálisan javítgatják ki az idézeteket, vagy egy könyvtár által nyújtott eszközt, pl. a Web of Science-t használják.

A eszközhasználat akkor tanulható meg a leghatékonyabban, ha a hallgatók a könyvtári eszközök előnyét valós, azonnali problémamegoldás során maguk tapasztalják. Pl. a Zettelkästen (ném.: cédulatartó dobozka) technika alapelveit gyakorolva. Saját tudásbázist építhetnek az irodalmi jegyzetekből, összekapcsolt ötletekből, hosszú formátumú írásból, vizuális koncepciótérképekből (pl. szépirodalmi mű, tényen alapuló mű, szerző, műfaj, kutatási kérdés stb. kapcsolódásainak grafikus ábrázolása - a Szerk.) stb.
A Zettelkästen-technika tudatosan beiktat egy kis "súrlódást" az olvasásba: a puszta információfogyasztást aktív kutatási és írási folyamattá alakítja. (Ref.: Szabó Eszter; ChatGPT; Perplexity)

A 2024-ben alapított Library Newsroom Project (NLP) célja, hogy a könyvtárakat a közösségi újságírás központjaivá alakítsa át. Ugyanis országszerte ún. "média-sivatagok" alakultak ki. Terry Parris újságíró és társadalmi stratéga ezek ellenében vette fel a harcot. Szerinte "a könyvtárba járás egy kis séta a demokrácia felé". Parris az újságírást és a történetmesélést arra használja, hogy segítsen az embereknek kérdéseket feltenni a lakóhelyükről (akár egy városrészről). Céljai: tudásmegosztás; a megszerzett ismeretek átadása egymásnak és a közösségnek, továbbá: szomszédsági kapcsolatok építése, közösségek kialakítása.

Brooklynban élő szomszédaival együtt indította útjára a 12-16 oldalas Sunset Park Sun (röv.: SPS) című hírlevelet a helyi közkönyvtárban (Brooklyn Public Library). Csak nyomtatva jelenik meg, mert Parris a tárgyi emlékek létrehozását javasolja. A lap mérlege: a mai napig kb. 500 ember vett részt a projektben. Közülük 25-en aktív közreműködők. A lap 13 számában több mint 100 történet jelent meg. Nem kellett nagy pénz az induláshoz. De akkor mit ad hozzá ehhez a könyvtár? - Nos, munkaterületet és technikai feltételeket (pl. adatbevitelhez), kutatási segítséget (szakértelmet, könyves/információs hátteret), sőt, kezdetben étellel is várta a könyvtár a résztvevőket, hogy ösztönözze a részvételt. A közösségi újságírás további mérföldkövei voltak:
- Open Newsroom: közösségi történetmesélő projekt a City (ma: City Riporter) nonprofit hírszervezet partnerségével.
- A Városi Könyvtári Tanács és a More Perfect nevű demokratikus szövetség bejelentett egy, az LNP-hez hasonló kezdeményezést. Az ULC finanszírozásával nyolc könyvtárat és azok látogatóit hozza össze médiaszakértőkkel a közösségi hírek készítése céljából.
- Humánerőforrás: Harris munkáját segíti a könyvtáros diploma (MLIS) megszerzése, majd a Stanford Egyetemen John S. Knight újságírói ösztöndíja: Közösségi tanulás, tudásmegosztás.
- Két másik közkönyvtárban és egy állami egyetemen is fut a program, és további helyszínek is várhatók.

A projekt legfontosabb eredménye egy kézikönyv (útmutató) lesz, ill. egy LNP-tanterv. Parris hangsúlyozza: nincs egyetlen recept! Olyan lehetőségek listáját állítja össze, amelyek segítségével bármely könyvtár kialakíthat egy stabil infrastruktúrát és szerkesztői alapelveket. A modell adaptálható: pl. a floridai Naranja város könyvtárosa a tizenévesek számára nyújtott információs műveltségi oktatás céljából működik együtt az LNP-vel. De az is eredmény, ha valaki kapcsolatot tud teremteni a szomszédjával. (Ref.: Szabó Eszter)

A segédlet egyetlen ellenőrzőlistában foglalja össze, milyen elemeknek kell vagy érdemes szerepelnie egy tudományos folyóiratcikkben - az első oldal fejlécétől és címblokkjától az információs blokkon és a Nyilatkozatok blokkon át a gépi metaadatig -, amelyek a folyóirat nemzetközi indexeléséhez, nyelvétől függetlenül, szükségesek vagy hasznosak.
Az elemek a Korszerű publikációs követelmények tudományos folyóiratok számára című ajánlás szintjeit és zónáit (A-G) követik. A négy szint csökkenő kötelezettséget jelöl:
- a Minimum szintű elemeknek minden cikkben szerepelniük kell;
- az Erősen ajánlott elemek elhagyását a szerkesztőség indokolja;
- az Ajánlott elemeket fokozatosan érdemes bevezetni;
- az Opcionális elemekről a folyóirat maga dönt.

Az elemeket kilenc szervezet - a Scopus, a Web of Science, az EBSCO, a ProQuest, az ERIH PLUS, a DOAJ, a Crossref, a Google Scholar és a COPE - nyilvános elvárásaival vetettük össze.
Az ISSN, az angol cím és absztrakt, valamint a szerzők affiliációja a legtöbb válogatott adatbázis befogadási feltétele; a licenc feltüntetését a COPE elvárja, a többi metaadat teljességét a Crossref méri.
A cikkenkénti Nyilatkozatok blokk és az elemek PDF-beli helye az ajánlás többletkövetelménye. Az 1. melléklet kitöltési lapja 53 cikkszintű elemet tartalmaz, a 2. melléklet pedig 22 folyóiratszintű elvárást (honlap, szabályzatok, szerkesztőség).
A folyóirat főszerkesztője elemenként jelöli, mi szerepel már a cikkekben, és mely elemek bevezetését vállalja, milyen határidővel.

A Kuangtung-Hongkong-Makaó Nagy-öböl térség szívében fekvő Foshanban a Nanhai Könyvtár egy több mint 3,7 milliós, sokszínű körzetet szolgál ki. Ez a közösség egy nagyon is napjainkra jellemző problémával is szembesül: a rövid videók felemésztik minden szabad percüket, az elmélyült olvasás háttérbe szorul - évszázados művek esetén is.

A könyvtár vette a kihívást. 2026 áprilisában elindították a "Classics 101: Mentális modellek gyerekeknek" programot, kifejezetten a 10-12 éveseknek. Ebben az életkorban lépnek a gyerekek a képeskönyvektől az összetettebb, nagyobb kihívást jelentő olvasmányok felé. Az első foglalkozásokon a diákok több mint 60%-a bevallotta: a legnagyobb nehézségük, hogy nem tudják megjegyezni, ki kicsoda, vagy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szereplők. A kínai irodalom négy nagy klasszikus regényének kissé archaikus nyelvezete, szerteágazó szereplőhálója és komótos tempója sosem arra készült, hogy felvegye a versenyt az azonnali élvezetet nyújtó tartalmakkal.

Felhagytak a cselekmények bemagoltatásával, kézzelfoghatóbb motívumokat emelve ki a művekből; a szereplők útjából közvetlenül levezethető, gyakorlatias mentális modelleket. Pl.: a hatalmas célok kisebb részekre bontása és a nyomás alatti együttműködés; a törvényen kívüli hősök változatos sorsán keresztül tanított kitartás és helyes ítélőképesség, stratégiai gondolkodás és a segítségkérés megfelelő időzítése, bonyolult emberi kapcsolatai révén az empátia és az érzelmi önismeret. Ezek lettek a beszélgetések alapjai.

Formailag pedig: az egyirányú előadásokat felváltották a gondosan válogatott videórészletekre, szerepjátékokra és fejtörőkre épülő, interaktív műhelyfoglalkozások. Ezeken a gyerekek aktívan dönthettek, hogyan kezeljék a történet szereplői a felmerülő dilemmákat. A sikert leginkább egy 11 éves fiú igazolta: korábban napi több mint három órát pörgetett rövid videókat, a program után önállóan elolvasott egy teljes klasszikus regényt, és elmondta, végre megértette, milyen életteliek és lenyűgözőek is valójában a szereplők. A könyvtáron belüli népszerűség hamar egy kellemes problémát szült: a programra vágyók érdeklődése túlnőtt az épület befogadóképességén. (ref.: MG)

Több olyan politikai korszak volt az elmúlt 100 évben, amikor a könyvtárak örülhettek, hogy a politika nem fordított nagy figyelmet rájuk. Jóval kevésbé kellett politikai döntések alá rendelni a szakmai szempontokat. Ebből az is következhet(ett volna), hogy a kevésbé direkt kontroll alatt a szakma kialakítja saját optimális működési mechanizmusát. Both Miklós (főigazgató, Hagyományok Háza) szerint azonban a képlet bonyolultabb. Lássuk... (MG)

Mielőtt azonban ebből az következne, hogy a szakmai világokat egyszerűen magukra kell hagyni, érdemes rögzíteni: az autonómia nem jelent szuverenitást. Rosszul látni ugyanis nem csak fentről lehet - a szakmai világ is meg tud betegedni. Megbetegszik úgy, hogy
- mindig az aktuális politikai prioritást követi, és közben elveszíti a saját célját: ezt láttuk a csasztuskakorszakban [], és ennek lágyabb változata minden olyan pályázati rendszer, amely négyévente új hívószavakhoz igazíttatja a szakmai programokat;
- minden intézménye, települése és projektje külön utat jár;
- eltűnnek a közös szabványok, és nem képződik átadható, kumulatív tudás;
- kizárja a külvilág visszajelzését: céhessé, önigazolóvá válik;
- forrásait - és az ízlését - egy szűk kör sajátítja ki.

Az egészséges szakmai világ e betegségek között egyensúlyoz: elég önálló ahhoz, hogy a saját ideje szerint működjön, és elég nyitott ahhoz, hogy elszámoltatható maradjon.

Milyen műfajokban találkozik ma az állam és a szakmai világok? - kérdezi kultúrafinanszírozási cikksorozatában Both Miklós. Kettő van:
- Az egyik az ünnep: a nagyrendezvény, ahová az állami vezető ellátogat, és mindent rendben talál.
- A másik a beszámoló: a jelentés, az elszámolás, a pályázati önleírás.
És a kettő mélyebben rokon, mint elsőre látszik. A politikai antropológia klasszikusa, James C. Scott két fogalommal írta le, hogyan beszél a gyengébb fél az erősebb jelenlétében. A nyilvános transzkriptum az a szöveg, amelyet az alárendelt a hatalom színe előtt mond - a színpadi változat; a rejtett transzkriptum az, amit egymás közt beszélnek. Az állam és a szakma találkozásainak minden bevett műfaja nyilvános transzkriptum - az ünnep is, a beszámoló is: arra való, hogy a kapcsolat rendben lévőnek látsszon. És mindkettő ugyanarra vak: az időre. Az ünnep a mai produkciót mutatja, a beszámoló a lezárt évet; a reprodukciót - azt, amiben egy szakmai világ állapota valójában megmutatkozik - egyik sem méri. A terület valódi tudása - mi nem működik, ki pótolhatatlan, mi fogy el - a rejtett transzkriptumban él, és oda az államnak nincs bejárása.

- Az ünnep és a beszámoló mellett legyen egy harmadik, rendszeres találkozási forma is: a fejlesztési diagnózis. Rendszeres, védett beszélgetés arról, amiről ma egyik műfajban sem esik szó: kapacitásról, utánpótlásról, szűk keresztmetszetekről, arról, mire volna képes a terület, ha másképp volna megszervezve. A műfajnak két szabálya van. Az első a hibajelentés elve: a jóhiszeműen feltárt működési gyengeség a következő ciklus tervezésének nyersanyaga, és nem válhat automatikusan szankció alapjává - e nélkül a diagnózis visszazuhan nyilvános transzkriptummá. A második a kölcsönösség: a betekintésért idő jár - többéves, kiszámítható fejlesztési keret, mert az egyéves függés pontosan azt a védekező reflexet táplálja, amelyet a diagnózisnak fel kellene oldania. A védett idő tehát nem az értékelés elhalasztása: az utánpótlás, a feldolgozottság, a tudásátadás évről évre mérhető - csak a mérce nem a ciklushoz igazodik, hanem a reprodukcióhoz. A két elem itt össze is ér a sorozat előző részével: az a kinevezések mércéjéül a fenntartó és az intézmény többéves megállapodását írta le - a fejlesztési diagnózis ennek a megállapodásnak az előszobája, az a beszélgetés, amelyből a megállapodás céljai egyáltalán kijöhetnek. Ünnepen célokat nem lehet kitűzni; a beszámolóból nem derül ki, mi volna a jó cél. A gyakorlatban ez a beszélgetés nem nyolcszáz egyesülettel folyik, hanem néhány szakmai hálózattal, amely a nyolcszáz tudását összegyűjti és lefordítja. A szakmai világok szerveződése ezért nem kedvezmény a civileknek: ez teszi egyáltalán lehetségessé, hogy a beszélgetés létrejöjjön.

Új önkiszolgáló szolgáltatásokkal bővült a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtára. Az új automaták segítségével az olvasók önállóan kölcsönözhetik és adhatják vissza a könyvtári könyveket, emellett az online kért műveket mostantól a külső automatánál is át tudják venni - írja posztjában a Szegedi Televízió. Mint mondják, a berendezés 10 millió Ft-os összeg.

Az aktuális példától elvonatkoztatva érdemes átgondolni, hogy az ilyen szolgáltatások olyan környezetben jelennek meg, ahol forgalmas helyeken többféle csomagautomata is üzemel. Ráadásul egyelőre nem (köz)ismert olyan számítás, mely a lehetőségeket pro és kontra vizsgálná. Pedig a felelős gazdálkodás megkívánná a kalkulációt.

"Mellesleg": technikai akadálya nincs annak, hogy a könyvtárfüggetlen szolgáltató masinájából a használó ne csak a néhány kilométerre lévő, hanem az ország másik felében lévő szak- vagy közkönyvtár kölcsönkönyvét is átvehesse. Felteszem, a használó számára vonzóbb lehet az ilyen megoldás. Kétségtelen, hogy az utóbbi esetben az egyedi könyvtár imázsa kevésbé, a könyvtári rendszer imázsa pedig jobban növekedhet. (MG)

"Olvasás már kiskortól! - A gyermek könyvekkel és olvasással való megismertetése már egészen fiatal kortól pozitív hatással van fejlődésére, koncentrációjára és halláskészségére, valamint későbbi iskoláztatására, kreativitására és képzelőerejére. Számos tanulmány kimutatta, hogy az olvasás serkenti az agy, valamint a kognitív és viselkedési készségek fejlődését a kisgyermekeknél. A Cambridge-i, Warwichi és Fudani egyetemek kutatói nemrégiben felfedezték, hogy azok a gyerekek, akik korán kezdtek el olvasni, nagyobb agyterületekkel és nagyobb agytérfogattal rendelkeznek, mint azok, akik később tanultak meg olvasni. Ráadásul jobb eredményeket értek el az iskolában, és kevesebb viselkedési problémájuk volt. A kiskortól kezdődő olvasás ösztönzése érdekében a város 3 francia nyelvű óvodájának könyvtárosai októbertől kezdődően programokat szerveznek a szülők számára, hogy ösztönözzék őket a közös olvasásra gyermekükkel." - ... tette közzé a le/de Brusseleir, Brüsszel egyik kerületének információs lapja.

A munkahelyi előmenetelben nemcsak az számít, hogy valaki mennyire jó a kommunikációban, hanem az is, hogy beszédmódja, akcentusa és kommunikációs stílusa mennyire hasonlít a munkahelyen meghatározó kulturális csoportéhoz. Az eltérő stílusú munkavállalókat a vezetők könnyen kevésbé jó társas készségűnek ítélhetik, még akkor is, ha valójában rendelkeznek a szükséges képességekkel. A MI terjedésével az ismétlődő, elemző feladatok egy részét gépek vehetik át, így felértékelődhetnek az olyan emberi képességek, mint a tárgyalás, a meggyőzés és a különböző emberekkel való együttműködés. Ha azonban a munkáltatók ezeket a képességeket a saját kommunikációs normáik alapján mérik, értékes munkatársakat és tehetségeket veszíthetnek el.

Mit tehetnek a szervezetek? A cikk három fő irányt emel ki:
1. A kommunikációs különbségek tudatosítása. A vezetők ne az akcentusból, a beszédstílusból vagy a viselkedési konvenciókból következtessenek automatikusan a társas készségekre.
2. A "kulturális illeszkedés" kritériumának felülvizsgálata. A felvételnél és az előléptetésnél világos, következetes szempontokat kell alkalmazni, és a jelölteket képességeik, tapasztalataik és teljesítményük alapján, átfogóan kell értékelni.
3. A kulturális sokféleségből fakadó tanulás támogatása. A különböző társadalmi, etnikai és kulturális hátterű emberek közötti együttműködés segíthet felismerni a saját kommunikációs normák korlátait.

A kommunikációs magabiztosság és a tényleges kommunikációs kompetencia nem feltétlenül ugyanaz. Ám könnyen összetéveszthető a megszokott viselkedés a szakmai alkalmassággal. A munkatársak kiválasztásánál, a vezetői előmenetelnél és a használókkal való kapcsolattartás értékelésénél is releváns lehet. Az a munkatárs, aki más nyelvi vagy kulturális közegből érkezik, nem feltétlenül kevésbé alkalmas a közösségi munkára - lehet, hogy csupán más kommunikációs normákat követ. Ezért nem elég a sokféleség deklarált támogatása: olyan értékelési és együttműködési gyakorlatokat szükséges, melyekben a kulturális hasonlóság, helyett a tényleges képesség és a teljesítmény határozza meg a lehetőségeket. (ref.: Gemini, MG)

A friss PISA-jelentésből globális tanulási válság képe bontakozik ki. A szövegértés romlása különösen drámai világszerte, és a magyarázatok között egyre hangsúlyosabban jelenik meg a digitalizáció: az elmélyült olvasást háttérbe szorító képernyőktől a szellemi erőfeszítést is kiváltani képes mesterséges intelligenciáig. A legnagyobb visszhangot kiváltó - és talán a legtöbb önmagán túlmutató tanulságot tartogató - pozitív kivétel azonban Anglia. A brit lapok által felkínált magyarázat középpontjában egy Magyarországon rosszul csengő gondolat áll: az iskola tanítson több, gondosan kiválasztott és egymásra épülő ismeretet. Ezt a megközelítést nevezik "knowledge-rich", szó szerint "tudásban gazdag" oktatásnak, amelyet magyarul leginkább tudásközpontúként írhatunk le, felidézve sokakban az itthon szitokszónak számító "lexikális tudás" fogalmát.

Hogy mennyire tudunk gondolkodni valamiről, attól függ, mennyit tudunk róla. Vegyünk egy egyszerű mondatot: "A kormány elvesztette parlamenti többségét, a miniszterelnök mégsem mondott le." Aki nem tudja, hogyan függ össze a parlamenti többség és a kormányzás, az hiába ismeri külön-külön az összes szót, a "mégsem" jelentőségét nem fogja érteni. Akkor sem, ha korábban sokat gyakorolta a szövegek fő állításának megkeresését. Bár az angol közéletben politikai viták övezték a tudásközpontú oktatást, és azt a jobboldalhoz kötötték, valójában az alapműveltség tanítása esélyegyenlőségi program. A könyvekkel teli lakásban, múzeumlátogatással felnövő gyerek rengeteg háttérismeretet szerez az iskolán kívül. Aki mindebből kevesebbet kap otthon, annak az iskola jelentheti a hozzáférést.

Az angol történetet persze nem lehet csak a "knowledge-rich" paradigma sikerére egyszerűsíteni. A reform részeként bővült az önkormányzati irányítástól független, államilag finanszírozott iskolák köre, amelyek nagyobb szabadságot kaptak tantervük kialakításában és a tanárok alkalmazásában. Ehhez szigorúbb vizsgakövetelmények és erős külső ellenőrzés társult, miközben a pályakezdő pedagógusok szakmai támogatását és az iskolák közötti tudásmegosztást is fejlesztették. A matematikatanítás megújításában például kelet-ázsiai tapasztalatokra építő szakmai hálózatok segítették a tanárokat. A PISA-ból nem olvasható ki, hogy ezek közül melyik mennyit tett hozzá az eredményhez - a tudásközpontú fordulat mégis fontos igazolást kapott.

Az állandó hírdömping és az ellentmondó narratívák háború idején megnehezítik az események megértését, és akár propagandafegyverként használva kételyt kelthetnek a hírek megbízhatóságában, elfárasztva és elfordítva a közönséget. Néhány jelenség illetve tudatosan alkalmazott technika:

- Információs túlterhelés: Az egyre több hír követése nem feltétlenül vezet a történések tisztább megértéséhez, különösen akkor, ha az információk áramlása gyorsabb, mint amennyit a közönség be tud fogadni.
- Keretezés: az adott médium nem feltétlenül változtat a tényeken, hanem azt a nézőpontot választja ki, amelyből a közönség az eseményre tekint, illetve eldönti, mit állít a háttérbe és mit előtérbe.
- "Napirend-meghatározás" (agenda-setting) amely azt vizsgálja, hogyan hat a média arra, hogy a közönség mely ügyekre figyel oda, továbbá a keretezéshez, amely befolyásolja, miként értelmezik ezeket az ügyeket.
- Manipulatív címválasztás: nem mindegy, hogy egy katonai erő azt jelenti be, hogy visszafoglalt állásokat a Bab el-Mandeb-szoros közelében, vagy azt, hogy ellenőrzése alá vonta magát a szorost; az utóbbi esetben a cím olyan benyomást kelthet, amely túlmutat a rendelkezésre álló információn.
- Megerősítési torzítás: az a hajlam, hogy az ember elsősorban a saját álláspontjával egybecsengő híreket válassza - az egyik legerősebb tényező a hírtartalom szelektálásában.
- Ellenséges médiahatás: egymással ellentétes nézetű emberek ugyanazt a tudósítást egyaránt úgy érzékelik, hogy az az általuk támogatott fél ellen elfogult.
- Információs zavarkeltési stratégiák: egyes szereplők, amikor nem tudják ráerőltetni a közönségre saját narratívájukat, inkább arra törekednek, hogy aláássák a rivális értelmezések hitelességét.

A veszély nem csupán a hamis tartalmak terjedésében rejlik, hanem abban is, ahogyan ezek kikezdik a közönség bizalmát a valós felvételek iránt. Minél könnyebb valósághű, de hamis képeket és videókat készíteni, annál könnyebb valódi felvételeket is manipulációnak minősíteni és megkérdőjelezni, még akkor is, ha ténylegesen bekövetkezett eseményeket dokumentálnak.

Nógrádi Gábor és Szabó Borbála közös műve, A János vitéz-kód (Móra Könyvkiadó) a kortárs magyar ifjúsági irodalom és az olvasásösztönzés szempontjából kifejezetten hiánypótló kötet, amely a gyermek- és iskolai könyvtárosok számára közvetlenül beépíthető eszköztárat nyújt.

1. A regény klasszikus, rejtvényközpontú nyomozós kalandregény, amely Petőfi Sándor remekművét, a János vitézt helyezi egy modern, pörgős kincskeresés középpontjába. A fiatal főszereplők olyan rejtély nyomába erednek, amelynek megfejtéséhez kulcsot Petőfi elbeszélő költeményének sorai, motívumai és rejtett utalásai adnak. Nem didaktikus kötelezőolvasmány-magyarázat, hanem cselekménydús, szórakoztató ifjúsági krimi. A kötet bebizonyítja: a 19. századi szöveg nem unalmas, hanem megfejtésre váró titkos kódrendszer.
2. Nógrádi Gábor a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legolvasottabb, IBBY-díjas klasszikusa (PetePite, Hogyan neveljünk...? sorozat), aki évtizedek óta mestere a kamaszok lélektanának, az életszerű párbeszédeknek és a humornak. Szabó Borbála dramaturg, író, a modern kamasznyelv és a színházi tempójú szerkesztés kiváló ismerője (Nincsenapám, seanyám, A János vitéz-hitves c. átiratok alkotója). A két szerző együttműködése garantálja a feszes ritmust, a hiteles figurákat és az intellektuális humort.
3. A könyvtárosok számára a kötet több ponton is kitűnő:
- Az 5-6. osztályos kötelező olvasmány deszakralizálása: a János vitéz tanítása gyakran küzd a diákok ellenállásával és a nyelvi távolsággal. A regény hidat képez a tantervi követelmények és a szabadidős olvasás között; előkészítésként vagy a mű feldolgozása utáni ráadásként is ajánlható.
- Szabadulószobák és vetélkedők alapanyaga: A történet logikai felépítése kifejezetten inspirálja a könyvtári játékosítást (gamifikáció). A rejtvényfejtő struktúra mintául szolgálhat tematikus könyvtári szabadulószobák, digitális kincskereső játékok vagy csapatversenyek kidolgozásához.
- A "nem-olvasó" fiúk megszólítása: a kaland- és kriminarratíva, a kódfejtés és a gyors cselekményvezetés miatt kiváló az olvasástól elidegenedett kiskamaszok bevonzására.

A kötet kiváló példája annak, hogyan lehet a nemzeti klasszikusokat kortárs műfaji kódok segítségével újra élővé és élvezetessé tenni a mai tizenévesek számára. (Gemini, MG)

Kapcsolódó videó: link

Ritkán látott 1956-os felvételeket digitalizált a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. - Mintegy kétszázötven korabeli dokumentummal, köztük eddig ritkán látott amatőr fotográfiákkal bővült a Budapest Elektronikus Archívum az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulója alkalmából. Az újonnan publikált gyűjtemény elsősorban a fegyveres harcokat személyesen átélő fővárosi lakosok egyedi nézőpontját és a hátország mindennapjait mutatja be.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének legújabb válogatása nem a hivatásos fotóriporterek munkáira, hanem a civil városlakók privát felvételeire koncentrál. A kibővített online adatbázis gerincét két jelentős, magánkézből származó fotóhagyaték alkotja. (Múlt-Kor)

Sajtófotókon Bécsben az "56-os magyar forradalom - Az 1956-os magyar forradalom mind a magyar, mind az osztrák kollektív emlékezet meghatározó eseményei közé tartozik. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermében megnyílt új tematikus kiállításon osztrák sajtófotósok lenyűgöző fényképei láthatók a magyar forradalomról és a mintegy 180 000 magyar Ausztriába történő meneküléséről.

A kiállításon ikonikus képek mellett számos, eddig még nem publikált felvétel is látható az Osztrák Nemzeti Könyvtár gyűjteményéből, amelyek sokrétű perspektívából dokumentálják az eseményeket. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár (Österreichischen Nationalbibliothek) dísztermében az új tematikus kiállítás arra invitálja a látogatókat, hogy a sajtófotográfia szemszögéből tekintsék át ezt a jelentős történelmi eseményt. (ORF)

HVG: Az Éjfél-regényeiben fontos a szerepük a könyveknek és az olvasásnak. Az Éjfél Vonat főszereplője könyvárus, az Éjfél Könyvtár pedig egy képzeletbeli könyvtárban játszódik. Mit gondol a könyvek szerepéről?
Matt Haig: Egy társadalom sikeressége is mérhető az emberek olvasottságával. Nem véletlen, hogy a mai világban a tudatlanság és a belőle fakadó intolerancia erősödése egybeesik a műveltség és az olvasás hanyatlásával, és azzal, hogy sorra zárnak be a könyvtárak. Én egy olyan városban nőttem fel, ahol se könyvesbolt, se mozi nem volt, a helyi könyvtár viszont meghatározó szerepet játszott az életemben. Gyerekként az olvasásba menekültem. Szomorú, hogy manapság pont a kevésbé jómódú, hátrányos helyzetű emberek olvasnak a legkevesebbet, pedig nekik lenne a legnagyobb szükségük rá. A könyvtárak sem London gazdag részein, hanem Északkelet-Angliában zárnak be, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, és az embereknek otthon sincsenek könyveik. Éppen ott kellene megtartani őket.

HVG: Milyen ma írónak lenni Nagy-Britanniában? Világszinten az Éjfél Könyvtár volt a legsikeresebb könyve, de már sokkal régebb óta van a pályán.
MH: Az Éjfél Könyvtár talán a huszonkettedik könyvem volt. Sokáig küszködtem íróként, a harmadik könyvem után az addigi kiadóm szerződést is bontott velem. Észak-Angliából származom, de a könyvkiadásban London mindennek a közepe, húsz éve pedig végképp így volt. Sok sikeres észak-angol szerző van, de először mindig gyanús, ha valaki nem londoni. Mintha ez lenne a siker mutatója. Talán kívülről ez nem nagyon látszik, de Angliának több változata is létezik. Ha a könyveim nemzetközi szinten is népszerűek, az különösen jó érzés, mert Angliában hajlamosak vagyunk túlgondolni a dolgokat. Felmerül, hogy biztos azért nem vagyok sikeres, mert nem az Oxfordi Egyetemre jártam, vagy mert nincsenek megfelelő kapcsolataim. Amikor más országokról, például Magyarországról van szó, akkor ezek nem számítanak, ezért sokkal inkább valódi sikerként élem meg.