Az IFLA 2026-os, szöuli ülése a közösségi kapcsolatok átalakításával foglalkozott. Kiemelten tárgyalták az olvasás lehetőségeit és jövőjét, ugyanis az örömolvasás és a valódi megértésért való olvasás nyomás alatt áll.
Néhány helyi példa:

A Szöuli Szabadtéri Könyvtár link pop-up olvasási élmény áprilistól novemberig működik a város népszerű szabadtéri helyszínein. Amit kínálnak: gyönyörű ülőhelyek, hangulatvilágítás, színvonalas gyűjtemények, meglepő helyszínek, élő programok, szociális terek. És ami a legfontosabb: ezek olyan terek, amelyek nagyon Instagram-képesek, vagyis az olvasás olyanná válik, amit és ahol érdemes fényképezni, ahol a fiatalok K-pop sztárokat is könyvekkel fotóznak.

A Szöuli Könyvbolygó (Seoul Book Bogo, 2026) link - újfajta olvasótér. Ez nem hagyományos nyilvános könyvtár! Ez sajátos könyvesbolt, amely a koreai szerzőkre és kiadókra fókuszál. Filozófiája kevésbé a legújabb bestseller eladásáról szól, hanem inkább az ízek összeállításáról és a különböző ízek kipróbálásáról, az olvasnivaló felfedezéséről és az olvasásélményről. Az olvasóteret egy nagy metróállomás és azegyetemi campus mellett alakították ki.

Az irodalmi pop-up kiállítások kb. háromhavonta változnak, ahol írók, kiadók és közösségek találnak egymásra, és a könyvtári élményt a könyvtárépületen kívülre helyezik: parkokba, nyilvános terekre, közlekedési csomópontokba, városi gyülekezőhelyekre, ideiglenes helyszínekre és váratlan helyekre - ezzel láthatóvá téve az olvasást.

A Hipdok Klub link egy falak nélküli könyvklub, egyúttal Korea első nyilvános könyvklubja. A hagyományos könyvklubok korlátai (fix helyek, fix időpontok, stabil, kis csoportok) nincsenek többé.
Ehelyett az idén már több mint 10.000 fővel, online és offline futó program a következőket ötvözi:
- Játékosítás
- Közös célok köré szerveződő olvasócsoportok, pl. Reading Mob
- "Nomád olvasás" élmények Korea-szerte
- Jutalmak és ösztönzők, pl. könyvekkel kapcsolatos árucikkek, elsőbbségi hozzáférés a szabadtéri könyvtári programokhoz, pontgyűjtés (a pontokat a helyi könyvesboltokban lehet beváltani könyvek vásárlására) stb.

A program néhány megközelítése (a KIT válogatva közli):
- Brick Book Buster: a résztvevők együtt dolgoznak nehéz vagy jelentős könyveken; egy kihívást jelentő könyvet így nem egyedül kell elolvasni
- Transcribing Challenge: a résztvevők jó idézeteket osztanak meg egymással kedvenc könyveikből
- Pitch Your Favorite Book: a könyvkedvelők összejönnek, hogy egymásnak ajánlják kedvenc könyveiket.
- Fotózkodás egy gyönyörű vagy váratlan helyen olvasunk stb. (Ref.: Szabó Eszter) (Folytatjuk.)

2026. február 1-én lépett életbe Kínában az Államtanács rendeleti szintű jogszabálya, melynek célja szó szerint a "könyvillatú társadalom" építése. A kínai hivatalos értelmezés szerint a rendelet azt jelzi, hogy a társadalmi olvasásügy és olvasásösztönzés a korábbi "politikai iránymutatásból" átkerült a jogi-intézményi garanciák világába. Nem a könyvpiac szabályozásáról van szó, hanem kulturális, oktatási, könyvtári, digitális tartalmi és társadalompolitikai keretszabály segítségével a "könyvillatú társadalom" programját hirdették meg, mert a lakosság ideológiai, erkölcsi, tudományos és kulturális színvonalának emelése a cél.
A "szocialista kulturális nagyhatalom" építésének reményében öt fontos területen is előrelépést remélnek:

1. Állami feladattá tették az olvasásösztönzést. A nemzeti szintű koordinációért a hír- és kiadási ügyekért felelős központi szerv felel, a helyi kormányzatoknak pedig saját végrehajtási terveket kell készíteniük. A megyei szint feletti kormányzatoknak az olvasásösztönzéshez szükséges kiadásokat a költségvetésükben is kezelniük kell.
2. Minden év áprilisának negyedik hetét "országos olvasási aktivitási hétté" nyilvánították.
3. A fejlesztendő közolvasási infrastruktúra szereplőit is megnevezi és felsorolja a rendelet: köz- és közösségi könyvtárak, ifjúsági és idősközpontok, falusi és dolgozói könyvszobák, közösségi olvasószobák, nyilvános digitális olvasási terminálok. A közintézményeknek olvasási, kölcsönzési, olvasási tanácsadási és olvasáskészség-fejlesztési szolgáltatásokat kell nyújtaniuk. Ünnepnapokon és iskolai szünetekben hosszabb nyitva tartás javasolt.
4. Támogatni kívánják a fizikai könyvesboltokat és a digitális olvasást egyaránt. A helyi kormányzatoknak politikai eszközökkel is segíteniük kell a könyvesboltok fejlődését, miközben a rendelet kimondja, hogy a digitális és hagyományos olvasást össze kell kapcsolni.
A digitális olvasási szolgáltatóknak ugyanakkor "tartalomkezelési" kötelezettségük van, és a "minőségi" digitális tartalmakat kell előtérbe helyezniük.
5. A kiemelt célcsoportok részére, úgymint gyermekek, iskolások, vidéki lakosság, idősek, fogyatékkal élők és etnikai régiók számára a szabályozás előírja a gyermekolvasási tervek kidolgozását, iskolai olvasási programokat, vidéki olvasási tervet, akadálymentes formátumokat - hangoskönyv, nagybetűs, Braille, elektronikus verzió -, valamint idősekre szabott olvasási szolgáltatásokat.

Néhány éve több hírünk is jelent meg a Sokoldalúság c. könyv felvetéseit bemutatva (Idegen tudás kell a stratégiai gondolkodáshoz link Könyvtári munkaerőpiac - a tudásalapú gazdaság előtti állapotban link Egy szakkönyvtáros potenciál a mesterséges intelligencia után - interdiszciplinaritás link A könyvtári innováció ösztönösen fenntartott akadályai link Könyvtáros szakemberek - hogyan nem szűkül be a látókör? link Katasztrófákhoz vezet, ha nincs lehetőség alulról kezdeményezni link ).

A mű körbejárja: a mai összetett, VUCA-világban (amely sebezhető, bizonytalan, összetett, többértelmű) miért jelent versenyelőnyt a többféle ismereten és az ezzel jellemzően együtt járó nyitottságon alapuló többoldalú megközelítés. Nyilván a könyvtárban is. Szakmánkban idehaza is megfigyelhető: azok a kollégák tudnak inkább izgalmas megoldásokkal előállni, akiknek nem(csak) könyvtári diplomájuk, szakismeretük van. A "világ életemben x típusú könyvtárban dolgoztam" jelenthet akár elkötelezettséget, nagyfokú elmélyültséget is, de kevésbé kedvező okok mellett táptalaja lehet a szakmai vakságnak is.

Ha elképzelünk egy egyenest, melynek egyik végén a "nem dolgoztam könyvtárban" másik végén a "mindig is könyvtáros voltam" áll, akkor stratégiai szempontból valahol a kettő között lehet az ideális választás. Ebből több minden következhet:
- A többek által várt könyvtáros életpálya-modell - ha lesz ilyen - átgondolandó e szempontból is, hiszen viszonylagos értéke van az egy tudásnak is.
- A jelenlegi gyakorlatban a könyvtári munkaerő-toborzás során a követelmény szakmai végzettség, mely egyfelől érthető, másfelől korlátozza a sokoldalúságot.
- A könyvtárak reszketve vágyott nagyobb elismerésének feltétele a mások (használók heterogén közösségének) szemével látás képessége
- A KIT gyakorlata szerint rovatok az "Analógiák" és "A szakma határairól" - melynek célja a szem(ellenző)nyitogatás. (MG)

A dán aarhusi DOKK1 könyvtár IRIS Lab médiapedagógiai laborjának egyik figyelemre méltó kínálatának akár a mottója is lehet: amikor egy dilemma fontosabb, mint a podcast. A szervező könyvtárosok notóriusan eszközöket vetnek be. A célt pedig a használóktól veszik. Esetünkben a cél: a gondolkodás fejlesztése. Eszköz: podcastkészítés (ahogyan időnként a könyv, az olvasás is). A dilemma meglátása, a nem "fekete-fehér gondolkodás" a könyvtárosok között és könyvtáros-használó viszonylatban egyaránt értelmezhető! (MG)

Első pillantásra a Dilemmapodcast is podcastkészítő foglalkozásnak tűnik, valójában azonban egyfajta etikai műhely. A diákok először egy társadalmi vagy személyes dilemmát dolgoznak fel, érveket gyűjtenek, megbeszélik a különböző nézőpontokat, majd ezekből készítenek podcastot. A mikrofon csak a folyamat utolsó eleme. A lényeg az érvelés, egymás meghallgatása, majd saját álláspont megfogalmazása. A program nem igényel különleges technológiát, mégis egyszerre fejleszti a kommunikációt, a kritikai gondolkodást és a médiaműveltséget.

A program témái között olyan kérdések szerepelnek, amelyekre nincs egyetlen jó válasz. Mi fontosabb: a biztonság vagy a magánszféra? Meddig terjed a szólásszabadság? Milyen felelőssége van annak, aki tartalmat tesz közzé az interneten? Éppen ezért a podcast nem egyszerű hangfelvétel. A diákoknak először meg kell tanulniuk érvelni, kérdezni, egymást meghallgatni és különböző nézőpontokat ütköztetni - csak ezután következhet a felvétel elkészítése.

"- Olcsó egynapos kirándulás?
- Szeretnél sportolni Brüsszelben?
- Jogosult vagy-e szociális tarifára?
- Gyermekgondozás érdekel?
- Milyen felújítási támogatások érhetők el Brüsszelben?
link
- Tedd fel kérdéseit a lakhatással, munkával, tanulással és a brüsszeli élettel kapcsolatban.
- Kérdezz minket a brüsszeli életről" - olvasható reklámban.

A Muntpunt Információs Központja központi szerepet játszik a brüsszeli holland nyelvű, alacsony küszöbű, általános információs kínálatban. A Brüsszel központjában található közkönyvtár e szolgáltatásáról Katrien Vande Walle tájékoztatta a KIT-et:

- A szolgáltatás mindenki számára elérhető, de különös figyelmet fordít a kiszolgáltatott helyzetű emberek támogatására. Célja, hogy segítse ellensúlyozni az olyan tényezők hatását, mint a pénzügyi szegénység, az alacsony iskolai végzettség, a rossz egészségi állapot és a korlátozott társadalmi hálózatok az emberek oktatásban, gyermekgondozásban, családi támogatásban, képzésben, kultúrában, sportban és egyéb tevékenységekben való részvételi lehetőségeire.
A Muntpunt ezen kiegészítő támogatásának köszönhetően a brüsszeli holland nyelvű szolgáltatásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos információk és az azokhoz való hozzáférés elérheti azokat, akiknek a leginkább szükségük van rájuk.

KIT: Hogyan képzik az illetékes kollégákat erre a pozícióra?
KVW: Az információs személyzet jól ismeri a Brüsszelben elérhető támogató szolgáltatásokat és tevékenységeket, rálát a szabadidős tevékenységekre, valamint a holland nyelvtanulás és -gyakorlás lehetőségeire. Bevonják a partnerszervezetek információs munkatársait is. Szakterületek: oktatás, képzés, foglalkoztatási szolgáltatások, önkéntes lehetőségek.

KIT: Ez a szolgáltatás csak a Muntpuntban található, csak offline?
KVW: Fizikailag igen, a Muntpuntban. Itt a látogatók személyes segítséget kaphatnak. Ám más kommunikációs csatornákon, például e-mailben és telefonon keresztül is válaszolunk a kérdésekre. Együttműködünk más brüsszeli információs pontokkal is, így szükség esetén a legmegfelelőbb szolgáltatáshoz tudjuk irányítani a látogatókat. Emellett gondolkodunk a munka kiterjesztésén, beleértve egy különböző helyszíneken működő mobil információs központtal végzett kísérleteket.

A KIT nyilván nem hisz a propagandában. Sőt, a "népszerűsítéstől" is idegenkedik, ehelyett amellett is kardoskodik, hogy az olvasásnak vagy könyvtárnak nem népszerűnek, érdekesnek kell lennie, ne divatból látogassák, hanem azért, mert egyszerűen megéri; mert szükség van rá, gyakorlatias és hasznos. Ahogyan a cipőt sem népszerűség miatt hordják, hanem azért, mert nélkülözhetetlen.
Legyen ilyen a könyvtár is. (MG)

Z. Karvalics László:
- Az elmúlt évtizedekben (...) a könyv világa mégis méretes szélárnyékba került idehaza. S ha ennek okait nem az áttekintő ismeretek hiányában, a részletekbe menő autentikus tudás birtoklásának zavaraiban, vagy a friss fejleményekkel kapcsolatos információs késésben kell keresnünk, akkor egyetlen fő okot azonosíthatunk: a mindenkori magyar kormányok és döntési helyzetbe kerülő elitcsoportok stratégiai tudatosságának tartós deficitjét.
Más szavakkal: a korszerű és versenyképes könyvszakma révén megnövelhető kulturális tőke ígérete soha nem késztette a politikát arra, hogy erőforrásként tekintsen a könyv világára és annak több tízezer "munkására", kiemelt fontosságúvá téve az egyes beavatkozási területek tudatos, következetes és hosszú távú fejlesztését. Fenntartóként (a könyvtári hálózat esetében) és szabályozóként (a kiadói és kereskedelmi területen) nemcsak a stratégiai lépések ismételt és egyre megjósolhatóbb elmaradását volt fájdalmas konstatálni, hanem még a jogi-irányítási eszközökkel kezelhető működési zavarok megszüntetésére irányuló akaratképzés teljes hiányát is.
Az elmaradt könyves hasznok egyre fájdalmasabb megélése önvédelmi jellegű közönybe fordult át, a merész jövőképalkotás helyét a tűzoltás fáradt hétköznapjai vették át.

- A 2026. áprilisi parlamenti választások eredményeként esély kínálkozik arra, hogy az évtizedek mulasztását behozva Magyarországon is kialakul egy szakmai hangoltságú, kultúraközpontú, társadalmi szempontokra és bevontságra épülő átfogó, stratégiai természetű könyvpolitikai tervezés és gyakorlat.

- Szembesülni kell azzal, hogy mindazokban, akik még ismeretekkel bírnak arról, milyen is volt a Révai-, majd Aczél-féle kulturális politika részeként a voluntarista szocialista könyvpolitika Magyarországon a maga üzemi könyvtáraival, művelődéspolitikai megfontolásokból dotált olcsó könyvsorozataival és olvasásszociológiai vizsgálataival, esetleg felébredhetett egy erős rossz érzés. (...)
Ne feledjük azonban, hogy a hiteles nóvumot és a jó példát nem egyes gondolatokban vagy projektekben kell keresnünk, hanem (...) ahogyan és amilyen megfontolások alapján a könyves szcénát politikai és fejlesztési prioritásként kezelik. S ráadásul még a szocialista könyvpolitika sem annyira fekete-fehér.
A pártállamok könyves buzgalmában egyszerre volt mindig is jelen az ideológia és a "népért dolgozó munkáspárt" propagandarezsimje, ám eközben a közoktatáson keresztül az írni-olvasni tudóvá tétel és az olvasásösztönzés valódi eredményeket is termett.

Hol és hogyan ismerkedjenek meg a mai fiatalok? - hallhatjuk a kérdést "A Z Generáció Lemondott a Gyerekvállalásról?" c. Tízes Lista podcastban a Youtube-on. ... A fizikai közösségi terek szó szerint eltűntek a fiatalok mindennapjaiból. A családalapítás nulladik lépése, hogy egyáltalán találj valakit, akihez kapcsolódni tudsz, a fizikai tér elengedhetetlen.
A szociológusok ezt úgy hívják, hogy harmadik tér: az első tér az otthonod, a második a suli vagy a munkahely, a harmadik pedig az a hely, ahol csak úgy vagy, pl. park, sarki kocsma, helyi könyvtár, vagy az utcasarok - mindegy. Ezek olyan helyek, melyeknek nincs kötelező tagsága, senki nem néz ki senkit, ha nincs pénze, és ahol a társadalmi különbségek a háttérbe szorulnak. Ezek a helyek adták évszázadokon át az alapot a spontán ismerkedéshez és a valódi közösségi élethez. Csakhogy a modern városokban ezek a terek szinte teljesen megsemmisültek, vagy elnyelte őket a kapitalizmus.

A modern plázákban, a franchise éttermekben és a kávézóláncokban a jelenlétnek nem ritkán borsos ára van a fogyasztás miatt. A fiatalok a kilátástalanság miatt sokszor pont ilyesmire, mondjuk egy túlárazott lattéra szórják el a pénzüket a doomspending [őrült pénzszórás] jegyében, de ez nem pótolja a valódi közösségi tereket.

Egy igazi harmadik tér lényege ugyanis pont az, hogy a jelenlétnek nincs kötelező ára. Ha minden egyes találkozás, minden egyes délutáni bandázás alapfeltétele a folyamatos költés, az egy olyan mesterséges gátat szab a szocializációnak, ami teljesen megöli a spontaneitást. Nem lehet minden nap órákon át egy kávézóban lógni, mert ha épp nem veszel semmit, a személyzet előbb-utóbb kinéz.

És ha valaki úgy döntene, hogy akkor kimegy az ingyenes köztérre, mondjuk egy parkba vagy egy aluljáróba, ahol egy egészen másfajta akadállyal szembesül: az úgynevezett ellenséges építészet jelenségével. Biztosan láttál már olyat, hogy a padok közepére indokolatlan karfákat szereltek, vagy kényelmetlen kövekkel rakták ki a peremeket, esetleg éjszaka reflektorokkal világítják meg a teret. Bár sokan azt hiszik, hogy ez a kirekesztő formatervezés csak a hajléktalanok ellen szól. A valóságban a városvezetés és a nagy áruházak pontosan ugyanígy lehetetleníti el a rendbontónak ítélt hangos tínédzsereket, a deszkásokat, vagy csak az úgy bandázó fiatalok csoportosulását is.
Az üzenet egyértelmű: a város fizikai terei nem nektek lettek kitalálva. Szóval otthon nem tudnak kettesben lenni a szülők miatt, kint pedig nem látják őket szívesen.

Mi marad? A virtuális tér. Muszáj látni, hogy a fiatalok nem csak maguktól költöztek az online térben, mert hogy milyen modernek, hanem elüldözték őket oda.

A Zöld Könyvtárak Hete 2026. október 21-én, szerdától október 28-án, szerdáig tart: az éghajlatra és a fenntarthatóságra összpontosítva ünneplik a könyvtárakat.
A CILIP által évente megrendezett Zöld Könyvtárak Hete az Egyesült Királyság-szerte zajló könyvtári ünnepségsorozat, amely minden könyvtártípust egybefog; a nemzeti-, nyilvános- és a szakkönyvtárak bemutatják, hogy ők milyen kreatív, inspiráló tevékenységeket, éghajlati és fenntarthatósági kezdeményezéseket vezettek be vagy fognak bevezetni a felhasználóik és közösségeik érdekében.

A hét során a helyi közösségeket és a médiát is bevonják rávilágítani arra, milyen sokféle módon dolgoznak együtt a könyvtárak a felhasználókkal a fejlesztések érdekében. A kezdeményezés összeköti az angol, walesi, észak-írországi és a skóciai könyvtárakat, hogy támogassa őket zöld kezdeményezéseikben.

Az idei téma: Klímatények egy zöldebb jövőért: Hogyan lehet eligazodni a téves és hamis információk között a könyvtárakban?

A CILIP hozzáférhetővé tette a zöld olvasmánylistát külön felnőttek és gyermekek számára műfajok szerint csoportosítva. A gyermekek számára ajánlott "zöld olvasmányok" itt érhetők el: link A felnőttek pedig innen válogathatnak maguknak könyveket a témában: link
A zöld könyvtárak térképe évente frissül: a regisztrációs űrlap segítségével küldhetik be az adott évre tervezett zöld eseményeiket a jelentkezők. A tavalyi év térképe: link (Ref.: Aux Eliza)

A kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
26 - 1 (egyáltalán nem)
12 - 2
20 - 3
7 - 4
4 - 5 (teljes egészében)
Mindez diagramon ábrázolva, a korábbi hasonló adatokkal is egybevetve:
link . A helyzet felettébb elgondolkodtató és tanulságos. A könyvtári HR krónikus betegségben szenved, nemcsak az utánpótlás, hatékonyság, külső elismertség és - felmérésünk kapcsán - a belső elismertség ügyében egyaránt. Masszívan legtöbben vannak azok, akik a könyvtári szervezeten belül érzik a megbecsültség hiányát. Valóban csak szlogen volt "az ember a legértékesebb erőforrás" a szakmában az utóbbi évtizedekben. Márpedig motiválatlan emberekkel nemigen lehet építkezni. S ez nyilván stratégiai kérdés.

A helyzetben van azonban nagyon halvány biztató is. A kapott "iskolai osztályzatok" átlagát tekintve:
2016: 2,70
2021: 2,27
2026: 2,28
Azaz: egy századnyi elégedettség-növekedés. Summa: van mit tenni, stratégiai és taktikai szinten egyaránt - a "legfőbb erőforrás" felhatalmazása érdekében. (MG)

A múlt héten közölt hírre - Kúl olvasmányokkal foghatjuk meg a fiatalokat - de melyek azok? link - kaptunk kommentárt...

A kötelező olvasmányokról régóta és nagyjából ugyanazt mondják az érintett szakmák: Hosszú évtizedek óta féltik a gyerekeket a magyartanárok, könyvtárostanárok, irodalmárok, olvasáskutatók a nem korosztályuknak szóló, a kánon által értékesnek mondott regényektől. Ezek mellett - a radikálisabbak akár helyett is - kortárs, nem feltétlen az irodalom élvonalába tartozó ifjúsági regényeket ajánlanak kötelező olvasmánynak. A szakma már a "dolog" átnevezésére is tett javaslatot: hívjuk inkább közös vagy kölcsönös olvasmánynak.

Most sokan várják a változást az oktatásban, így a kötelező olvasmányok terén is. Az igazság az, hogy ebben a jelenlegi tantervek is adnak szabadságot, de a korábbiak még többet adtak, a gyakorlatban mégis minimálisan történt elmozdulás.
A szemlélet, a módszertani kultúra lassan változik, arra nem elegendő lehetőséget adni, azt ösztönözni és támogatni is kell.
A Szilágyi Zsófia által megfogalmazott gondolatok azt bizonyítják, hogy a változások túl kevés helyen történtek meg. Nemcsak a Kádár-korszakban játszódó, de még a 19. század végi iskolai témájú irodalmi művekben is ráismerhetünk saját élményeinkre.

Az új tantervekkel kapcsolatosan vigyáznunk kell arra, hogy az elsősorban szabadságot adjon, műfaji kereteket határozzon meg, és ne új műlistákat alkosson. Különösen az első 8-10 évfolyamon. Mindemellett pedig valóban probléma, hogy az olvasó fiatalok ízlése is rétegzett, az olvasási trendek nagyon gyorsan változnak.

Az akár osztályonkénti szabad választás szakmailag régóta indokolható, de kellenek hozzá kortárs irodalmat is tartalmazó iskolai könyvtárak, műveket ajánlani tudó könyvtárostanárok, nem egy műre fókuszáló irodalomtankönyvek. Emellett pedig azt is szükséges lehet átgondolni, hogy a nagy példányszámban beszerzett, de már nem azt olvastatott regények köteteit hogyan lehet az iskolai könyvtárak között hatékonyan forgatni.

Az átalakulási folyamat során valóban fel kell tennünk a kérdést: az irodalomtanítás, és ezzel kapcsolatban az olvasás, az iskolai könyvtárak oktatásban betöltött szerepéről. Erre jó alkalom az iskolákban az újonnan bevezetett "Gyermekek és diákok hangja" témanap, amihez a cikk interjúalanyának Iskolatáska c. kötete is adhat ötleteket, hiszen ezek mind iskoláról szóló regények elemzései. Ilyen feladatot a KTE gyűjteménye is ajánl, de más módszerekkel is gondolkodhatunk közösen a jövő iskolájáról és iskolai könyvtárairól: link

A Justh Zsigmond Városi Könyvtár az évek során rengeteg mindent adott a városnak. A folyamatosan bővülő könyves kínálat mellett rendkívül különleges programokkal, eseményekkel színesítik Orosháza életét. Itt az ideje, hogy mindezt a jót visszaadjuk. Ehhez pedig nem kell mást tenni, mint a bevásárlás után kapott zsetont a megfelelő hengerbe dobni a Tesco Orosháza bevásárlóközpontjában.

A Tesco-GLOBAL Zrt. üzleteiben bizonyos időközönként zsetonokat kapunk a vásárlás után. Ezzel a zsetonnal egy általunk kiválasztott szervezetet, intézményt, egy jó ügyet támogathatunk. Augusztus 10-től az orosházi bevásárlóközpontban ismét megjelentek a műanyag hengerek, melyek közül az egyiken az áll: Justh Zsigmond Városi Könyvtár "Könyvtári kincsvadászat".

- "Könyvtári kincsvadászat" című projektünk bejutott a Tesco "Start a jövőért" programjának szavazatgyűjtő fordulójába. A projekt során egy rendhagyó könyvtári óra keretein belül a középiskolás korosztály számára szervezünk nyomozós játékot a könyvtárban. A feladatok megvalósításához azonban szükségünk volna a jelenleginél korszerűbb eszközökre - írja közösségi oldalán az intézmény.

A Justh Zsigmond Városi Könyvtárra adott szavazatokkal abban segítjük őket, hogy új laptopot, tabletet szerezhessenek be, így a diákoknak szervezett játék még nagyobb élményt nyújthat. Ehhez nem kell mást tenni, mint a szavazatgyűjtés időszakában a vásárlás után kapott zsetont bedobni a megfelelő helyre az erre kijelölt ponton.
- Kérjük, a vásárlás után kapott Tesco zsetonjaiddal szavazz ránk, hogy céljainkat megvalósíthassuk!

A könyvtár tereinek minősége hatással van az ismeretszerzés eredményességére, az emberek élettartamára, de még a demográfiára is. És persze az használók különbözőek, sőt: hol ilyen, hogy olyan tevékenységre vágynak.
Ezért fontos, hogy a könyvtár tevékenységek szerint elkülönülő helyiségfajták széles kínálatával rendelkezzen. alacsony intenzitású találkozási helyektől a magas intenzitású rendezvénytermekig. Kisebb könyvtárak esetén a többfunkciós megoldások látszanak megoldhatónak (szerda délelőtt orvosi konzultáció, utána időseknek informatikai képzés, délután tanulószoba, utána kártyaparti funkció), de egy olyan nagy könyvtárban, mint az osloi Björvika, megengedheti a differenciálódást. A link képgalérián:
- konzultációs, csoportos tanulási helyiség
- laza beszélgetések tere
- büfé / étkező
- mozi
- színházterem
- játszóház
- videójáték-helyiség
- tárgyaló
- előadó
- kreatív alkotó tevékenységek tere
- csendes pihenő.
Egyes helyiségek szabadon használhatók, mások előzetes foglalást igényelnek (vö.: link ) . A téma kapcsán előkerülhetett volna a kerthelyiség, vagy olyan specialitás is, mint sószoba (vö.: link ). (MG)

Újabb rangos szakmai elismerést kapott az egri Bródy Sándor Könyvtár: az intézmény ismét elnyerte az "Arany minősítésű Felelős Foglalkoztató" címet. A független szakmai értékelés szerint a könyvtár országosan is példaértékű, értékalapú és emberközpontú munkahelyként működik.

Az OFA Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. tanácsadói értékelése alapján újraminősítették a Bródy Sándor Könyvtárat, amely ismét a Felelős Foglalkoztató minősítés arany fokozatát érdemelte ki. A szakmai felmérés szerint az intézmény nemcsak Eger és Heves vármegye egyik meghatározó kulturális intézménye és közösségi tere, hanem foglalkoztatói szemlélete alapján országosan is példaértékű munkahely.

Az értékelés külön kiemelte a könyvtár vezetésének elkötelezettségét a munkatársak megbecsülése, szakmai fejlődése és hosszú távú megtartása mellett. A szervezeti kultúra fontos eleme a nyílt kommunikáció és a munkatársak véleményének figyelembevétele is. Ezt támasztja alá a 2026-os dolgozói elégedettségmérés eredménye is, amelynek kitöltési aránya elérte a 86 százalékot. Az intézmény szerint ez a magas részvétel a szervezeten belüli bizalom és a nyílt kommunikáció erősségét is mutatja.

Az elismerést hétfőn, a könyvtár összdolgozói értekezletén vette át Tőzsér Istvánné igazgató Kövesdi Kittitől, az OFA Kft. tanácsadójától. Az ünnepi alkalmon Gulyás László, Eger Megyei Jogú Város alpolgármestere is felszólalt. Hangsúlyozta: egy könyvtár életében különösen fontos az a szemlélet, amely nemcsak a könyvtárhasználók igényeire fordít kiemelt figyelmet, hanem az intézményben dolgozó kollégák véleményét, igényeit és javaslatait is figyelembe veszi. Az újraminősítés így nem csupán a Bródy Sándor Könyvtár szakmai munkájának, hanem az intézményen belül kialakított munkahelyi kultúrának és foglalkoztatói szemléletnek is fontos visszaigazolása.

A világban számos izgalmas, rugalmas, hatékony könyvtári tér látható. Bár a '80-as években tervezett, a '90-es években átadott épület díjakat is kapott, kérdés, hogy a kecskemétiek igényelnek-e ilyen tereket (van-e összehasonlítási alapjuk egyáltalán), a fenntartó számára mennyire kívánatos szempont a hatékonyság, a munkatársaknak pedig a rugalmas munkaszervezés? (MG)

Harminc évvel ezelőtt, 1996. augusztus 16-án adták át a kecskeméti Katona József Könyvtár új épületét. A mai ünnepségen a Piaristák terén felépült kultúrpalotát ünnepelték az intézmény dolgozói, a társintézmények, partnerek és az olvasók. Köszöntőt mondott a jelenlegi igazgató, Bujdosóné dr. Dani Erzsébet is, akit az épület mai használhatóságáról és az esetleges változtatásokról kérdeztünk. Az igazgatónő látja az újabb 30 év lehetőségét az épületben, komolyabb átalakítások nélkül is.

- Többször átalakítottuk már a tereinket. Próbáltunk átlátható, gondolkodást is segítő terekben gondolkodni, de megint át kell gondolnunk. A helyigény, az egy olyan dolog, nem tudjuk tágítani a falakat, de azt hiszem, hogy valahogy konstruktívan megpróbáljuk megoldani. Igen, látok benne nem csak 30 évet, hanem sok-sok évet - nyilatkozta a Kecskeméti Médiacentrumnak Bujdosóné dr. Dani Erzsébet a Katona József Könyvtár igazgatója.

A köszöntőket követően az ünnepség résztvevői meghallgatták Bene-Kovács Márta könyvtárszakmai főosztályvezetőt, aki az olvasókért végzett munkáról tartott összefoglalót. Virág Barnabás igazgatóhelyettes a kultúra, közösség, kapcsolódás hármasságát érzékeltette az intézmény életében. Katona Tibor, a tájékoztatási osztály vezetője az értékmegőrzés és a digitális térhódítás helyi eredményeit ismertette. Végül Táguló perspektíva széleskörű szakmai együttműködések címmel Bujdosóné dr. Dani Erzsébet igazgató vázolta fel a könyvtár közeljövőben esedékes feladatait. A program végén a Katona József Könyvtár kórusa énekelt Virág Barnabás vezényletével.

A tizenkilencedik századi oszmán katonai építészet egyik kiemelkedő emléke, az isztambuli Rami laktanya [könyvtár: link ] nyerte el idén a Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) nagyléptékű projekteknek járó fenntarthatósági díját. A történelmi épület modern, környezettudatos kulturális központtá alakítása nemzetközi szinten is iránymutató példaként szolgál a katonai műemlékek civil és ökológiai szempontú újrahasznosítására.

- Az épületegyüttes közel két évszázadon át megőrizte katonai funkcióját, mielőtt a török állam egy átfogó rehabilitációs program keretében kulturális célokra hasznosította volna. A 2023-ban átadott intézmény esetében a szakemberek kiemelt figyelmet fordítottak az eredeti történelmi karakter és az építőanyagok megőrzésére, miközben a tereket a modern elvárásokhoz igazították.
- Az egykori laktanya területén egy harminchatezer négyzetméteres, négyezer-kétszáz olvasó befogadására alkalmas belső teret alakítottak ki, amelyhez egy ötvenegyezer négyzetméteres ökológiai park csatlakozik. A zöldterületen közel hétszáz fát és kilencvenkilencezer cserjét telepítettek, a városi biodiverzitást és a helyi mikroklíma javítását pedig biológiai tavak, illetve mesterséges nádasok biztosítják.
- Az épület üzemeltetése során a tetőfelületekre hulló csapadékot összegyűjtik, amelyet a növényzet öntözésére és a mosdók öblítésére használnak fel. A komplexum energiaigényét napenergia hasznosításával, szenzoros rendszerekkel és korszerű világítástechnikával optimalizálják, kiegészítve a helyi szelektív hulladékkezeléssel.
- A 2023-as nyitástól 2025 végéig mintegy nyolcmillió-kétszázezer látogatót fogadó intézmény folyamatos környezetvédelmi képzésekkel és gyakorlati programokkal segíti a lakosság edukációját, bizonyítva, hogy egy katonai műemlék miként válhat egy modern metropolisz fenntartható kulturális központjává.

3 nap alatt hihetetlen, 25.000 bejegyzéselérést ért el a belgiumi Turnhout könyvtárában fényképezett vicces-abszurd "Ne egyél a könyvtárban..." kezdetű "hangyás" felirat képe a Facebook Könyvtárosok csoportjában link (azóta már 34.67 a bejegyzéselérés). De tényleg ne egyenek-igyanak a használók a könyvtárban?! Magyarországon jellemzően ez az álláspont, leginkább állományvédelmi okokra hivatkozva.

Turnhout könyvtárában link , a nagy sikerű felirattól 15 m-re önkiszolgáló kávéfőzőgép üzemel. Mondjuk ez valóban ital, nem étel. Étkező embereket a könyvtár teraszán - tehát az állománytól távolabb - lehetett látni.

Elmondható, hogy minden könyvtárban az étkezést és a könyvek, folyóiratok olvasásának helyét többé-kevésbé igyekeznek (belenézve fotótáramba, pl.: Deventer-Keizerslanden, Turnhout, Zwolle) elválasztani egymástól; nálunk szigorúbban, mint Nyugat- vagy Észak-Európában. De az utóbbi helyeken mégis gyakoribb, hogy kávé, tea fogyasztható a folyóiratok, újságok közelében is. (És itt természetesen nem muzeális gyűjteményekről beszélünk.) (MG)

Tromsö Bibliotek og byarkiv egy összevett önkormányzati Könyvtár és Városi Archivum központ Norvégia, a könyvtár épület korábban a Fokus Cinema (1969-1973) volt, és 2003-2005-ig könyvtárként működött.
Fényképekért kattints!
link

- Tudjátok, mi a különbség a szépirodalom-olvasás és a ponyvaolvasás között? - tette fel a kérdést Szász Máté neurobiológus a Mit tesz az agyunkkal, ha nem olvasunk? podcastban.
Nyáry Krisztián: Az absztrakció szintje. A készen kapott válaszok nem bomlasztják meg annyira... [az elménket].
SzM: Mondjuk Leslie L. Lawrence és Dosztojevszkij...
NyK: Bizonyos olvasmánytípusokat - nevezhetjük ezeket ponyvának is - azért olvassuk, mert mindig ugyanazt akarjuk olvasni. Van 4 vagy 5 féle konstelláció (talán nem is Lawrence, hanem a Romana regények), melyet ismételni akar az olvasó... A szép vagy magas irodalom kizökkenti ezeket a gondolkodási struktúrákat. Kertész Imre mondta, hogy neki fiatalkorában Dosztojevszkij olvasása olyan volt, mint egy szívre mért, elháríthatatlan csapás. Megállt, és nem kapott levegőt attól, amit ott olvasott. Az a funkciója tehát, hogy valami újfajta választ kapok olyan kérdésre, amit talán még fel sem tettem. Ezt a Romana-regényből nem kapom meg, de nem is ezért olvasom. (...)
Bánhalmi Kata: A komplexitás jutott először eszembe. Valami egyszerű és nem kell gondolkodnom, csak folyatom rajta a szemem. Vagy valami annyira megszólít, hogy megáll a világ és mélyebb szinten kell gondolkodnom róla.
SzM: Neurológiailag mérhető, hogy amit olvasol, az ponyva, vagy szépirodalom. A ponyvában - mely lehet szép, igényes is - a karakterek sztereotípok. Mivel ismered a karaktert, ki tudod számítani a viselkedését. A theory of mind (elmeolvasás) szerint az olvasás közben meg akarom érteni a karaktert, és ki akarom számítani, mit fog csinálni. Szimulálom őt és a helyzetét. A ponyva-karakterek annyira sztereotípok, nem változók a karakterek (pl. Darth Vader mindig gonosz), s így minden cselekedete logikus. Nem kell magam beleásnom az ő világába. A szépirodalomban az agyam tanácstalan. A karakter mozaikos, töredezett és változik. A személyiségfejlődése miatt az agyadnak újra és újra kell generálni a modelljét a szereplő motivációinak megértéséhez. Ez az igazi affektív theory of mind funkciója az agynak: default mode networkre [vö.: link ] van szükség. Ezért nagyobb agytornára kényszeríti az agyat. Ehhez képest a ponyva a rózsaszín súlyzóval való edzés. (Itt vagyok podcast)

Analógiásan gondolkodva: a szakmai "ponyvák" - évtizedek óta ismételt sablonok - hasonló válaszokat hoznak, mint amilyenek a jelen helyzetbe kormányozták (vagy talán: hagyták folydogálni) szakmánkat. Ha azonban a jelen helyzettel nem vagyunk megelégedve, jobbat szeretnénk, látva megváltozott környezetünket (vö.: VUCA - sebezhető, bizonytalan, összetett, többértelmű), akkor szakmai szinten is más - összetettebb, dinamikusabb - jelenségekkel, környezettel kell szembesülnünk. Csak ekkor van lehetőségünk egy kedvezőbb helyzet előállítását segítenünk. (MG)

A KIT-ben önálló címke a könyvtáros mentálhigiénéje. A téma azért is érdekes, mert
- brutálisan visszaesett a könyvtárosképzés volumene
- egyre nehezebb könyvtári munkaerőt találni
- folyamatosan növekszik a könyvtárosok átlagéletkora
- továbbra is bürokratikus a könyvtári szervezeti kultúra.
Érdemes tehát olyan példát nézni, amely legalább részben hasonló szervezeti kultúra mellett szembesül a helyzettel, és javítási szándékot fogalmaz meg. (MG)

A maga nemében egyedülálló könyvben számol be hivatásának ébredéséről, megéléséről, majd válságáról Hodász András. Mivel az egykori katolikus pap műve tanulságos lehet - mai és jövendő - kollégáinak is, megkértük a papok, lelkészek mentális egészségével foglalkozó Járay Márton lelkigondozót, református lelkészt, hogy szakmai szemmel kommentálja a kötetet.

Hazánkban az utóbbi évtizedben sok erőforrás ment az egyházi ingatlanok felújítására. Ezek közül sok indokolt, sőt egyes esetekben elkerülhetetlen volt. Ugyanakkor csak az utóbbi pár évre jellemző, hogy az egyházak vezetői elkezdtek anyagi erőforrást fordítani a lelkipásztori hivatások megerősítésére - képzési rendszerekre vagy támogató, segítő szolgálatokra. (Lásd például a reformátusok Gyökössy Intézetét). Emögött az a fájdalmas felismerés áll, hogy a legtöbb hazai felekezetben egyre kevesebb a friss hivatás, viszont sok a pályaelhagyó, vagy hivatásában megsérült lelkész és a következő években minden egyháznak szembe kell nézni azzal, hogy egy meghatározó nemzedék vonul nyugdíjba. Ebből adódóan a lelkipásztoroknak megnövekedett munkaterheléssel kell számolniuk, ami a kutatások alapján romló fizikai és lelkiegészség-mutatókkal társul. A kifáradt lelkipásztori kar viszont nem tudja elvégezni azt a missziói szolgálatot, ami életet vinne a felújított, de kiürült ingatlanokba.

A hagyományos, órákig tartó tanfolyamok helyett a munkafolyamatba épített, azonnali tudásmegosztás jelentheti a megoldást a könyvtári dolgozók és önkéntesek képzésére. A "just-in-time" (éppen időben) képzési modell lényege, hogy a munkatársak pontosan akkor kapnak támogatást, amikor a feladat elvégzéséhez szükségük van rá. Ez a módszer csökkenti a hibák számát, gyorsítja az új dolgozók beilleszkedését, és lényegesen költséghatékonyabb a megszokott képzéseknél.

A megközelítés sikere abban rejlik, hogy az információ azonnal alkalmazható, így sokkal jobban rögzül a mindennapi gyakorlatban. A módszer hatékonyan használható az új munkatársak betanításánál, a helyettesítésekre való felkészítésnél és a front-office feladatok gördülékeny ellátásánál is.
A "just-in-time" képzési anyagok létrehozása 5 lépésben valósítható meg:
1. Beazonosítjuk azokat a pontokat, ahol a munkatársak elakadnak, elgépelnek vagy gyakran kérdeznek.
2. Priorizáljuk a témákat, és megtervezzük a legmegfelelőbb formátumot.
3. Elkészítjük a rövid, könnyen átlátható segédletet (pl. ellenőrzőlistát, rövid videót, döntési fát).
4. Elérhetővé tesszük az anyagot közvetlenül a munkavégzés helyén, akár egy QR-kód formájában az adott eszközön.
5. Mérjük a használatot és az eredményességet, majd a visszajelzések alapján finomítjuk a tartalmat.

A magyar könyvtárakban - ahol a szakemberhiány és a leterheltség mindennapos kihívás - kiemelten hasznos ez a megközelítés. A terjedelmes szabályzatok és hosszú oktatások helyett a munkaterületen elhelyezett, rövid segédletekkel jelentősen növelhető a napi munka hatékonysága és a szolgáltatások minősége. (ref.: Gemini, HL)

A digitális készségek fejlesztése és a generatív MI eszközök kipróbálása kiemelten foglalkoztatja a könyvtáros szakmát, ám az online képzések sikere a jól átgondolt módszertanon múlik. A résztvevők szeretnének aktívan beleszólni abba, miként kísérleteznek az új technológiákkal, ehhez pedig befogadó, alacsony belépési küszöböt biztosító tanulási környezetre van szükségük. A sikeres online műhelyfunkciók kulcsa a tapasztalati tanulás és a "digitális fáradtság" tudatos elkerülése.

A félnapos, közvetlen oktatási formák nem ültethetők át egy az egyben az online térbe, mert a képernyő előtti jelenlét gyorsan kimeríti a résztvevőket. A hatékony online műhelymunkák szervezésekor ezért érdemes a következő szempontokat figyelembe venni:
- A hosszabb képzéseket több rövid, szünetekkel megszakított blokkra kell bontani.
- A kiscsoportos szobák (breakout rooms) használata ösztönzi a beszélgetést és a kérdések feltevését, de ezeket moderálni kell, nem irányítani.
- A szavazásokat és interaktív funkciókat mértékkel érdemes alkalmazni, elkerülve a felesleges szoftveres bonyolítást.
- A technológiai funkciók csak akkor hasznosak, ha valódi pedagógiai többletértéket adnak a tanulási folyamathoz.

A tapasztalatok a hazai könyvtáros közösség számára is rendkívül tanulságosak a továbbképzések és a saját olvasói workshopok szervezése során. Az új technológiák és az MI megismerése csak akkor lesz sikeres, ha a képzések során a technikai részletek helyett a gyakorlati tapasztalatszerzésre és a biztonságos, kisléptékű próbálkozásokra helyezzük a hangsúlyt. (ref.: Gemini, HL)

A gyógytornász szerint különösen fontos a hosszan fenntartott statikus testhelyzetek kerülése, mivel a mozdulatlan ülés fokozza az izmok kifáradását és a szövetek terhelését. Az ülést javasolt rendszeresen megszakítani, kb. 30-60 percenként felállni, néhány percet sétálni vagy testhelyzetet változtatni. Hasznosak a napjainkban már elérhető állítható magasságú munkaasztalok, amelyek ülő és álló helyzetben egyaránt használhatók. Több kutatás arra utal, hogy már 1-2 perces szünetek is kedvezően befolyásolják a keringést, és csökkenthetik a mozgásszervi panaszok kialakulásának kockázatát. A szakmai ajánlások tehát nem egyetlen "tökéletes" testhelyzet kitartását hangsúlyozzák, hanem a megfelelő munkapozíció mellett a rendszeres helyzetváltoztatást és a statikus terhelés megszakítását. (A pécsi orvoskaron, a YourLife programban több oktatóvideót készítettek arról, hogyan érdemes átmozgatni magunkat hosszú ülőmunka esetén, ezeket itt lehet megnézni: link )

Azt, hogy folyamatosan változtassuk a testhelyzetünket, elő is lehet segíteni dinamikus ülőfelületekkel, ezek lehetnek például az egyensúlyozó ülőpárnák, vagy a nagyméretű ülőlabdák is. Hasznosak lehetnek a hasonló célra kialakított szivacs párnák, valamint a térdelőszékek. Ha időről időre ezeket is használjuk, az elősegítheti a testtartás folyamatos finom korrekcióját, csökkentheti a statikus terhelést, valamint fokozhatja a törzs stabilizáló izmainak aktivitását.

Bár alkalmazásuk nem helyettesíti a rendszeres mozgást és a megfelelő munkaállomás kialakítását, kiegészítő eszközként hozzájárulhatnak a mozgásszervi panaszok megelőzéséhez.

Azt még kiemelte a Boldizsár Katalin gyógytornász, hogy a leghatékonyabb beavatkozási pont maga a munkahely. "Mivel a veszélyeztetett populáció tagjai itt töltik az idejük nagy részét, célzott munkahelyi egészségfejlesztési programokra és ergonómiai kockázatértékelésre van szükség" - figyelmeztetett.

Szövegértésből 21, matematikából 14 pontot veszítettek a magyar diákok az utolsó adatfelvétel óta, tehát mindössze három év alatt a PISA-teszten (Programme for International Student Assessment). A 2025-re vonatkozó, most közzétett adatok azt jelentik, hogy mindkét területen, tehát szövegértésből és matematikából is a PISA-mérések történetének leggyengébb magyar eredménye született.

A legrosszabb magyar eredmény szövegértésből született: a magyar átlag 452 pont volt, szemben az OECD-országok 461 pontos átlagával. Ez a különbség már statisztikailag is szignifikáns, magyarázta a sajtótájékoztatón Velkey Kristóf, az Oktatási Hivatal Köznevelési Elemzési Főosztályának vezetője, és Nahalka sem emlékszik olyan időszakra, amikor szövegértésből ennyire az OECD-átlag alá kerültünk volna.

Egyre több a gyengén teljesítő, miközben kevés a kiemelkedő diák. Magyarországon különösen erős az összefüggés a család társadalmi helyzete és a PISA-eredmények között.

Lannert szerint a szövegértési eredmények csökkenése mögött "egész biztosan a digitális eszközhasználat növekedése áll", és bizonyos adatok is ebbe az irányba mutatnak. Velkey az élményszerző olvasás visszaszorulásáról és a közösségi média gyors, erős impulzusokra épülő tartalomfogyasztási szokásainak terjedéséről is beszélt, amik veszélyeztethetik azt a képességet, hogy a diákok összetett szövegekkel és adatokkal elmélyülten és értő módon foglalkozzanak.

Szomorúnak nevezte Lannert, hogy a magyar 15 évesek kíváncsisága is csökkent. Tavaly már csak 67 százalékuk mondta, hogy "sok minden érdekli", szemben a 73 százalékos OECD-átlaggal, és ez az arány 2022 óta több mint 6 százalékponttal esett. "A kíváncsiságot és az aktivitást növelni, a kreativitást fejleszteni kell, a mesterséges intelligenciával pedig okosan kell bánni" - foglalta össze a tennivalókat a miniszter.

Könyvek között nőttem fel, azt hittem, könnyű lesz nekem írni és olvasni. Azt hittem, tudok is már írni, amikor iskolába kerültem. Nagyon szerettem ugyanis rajzolni, és nagyon sokszor rajzoltam le a Karl May regények ihlette vadnyugati indián fantázia-kalandjaim hősét, Árpit. Apám nevezte őt el, amikor kértem, hogy mondjon nekem egy igazi jó indián nevet. Hittem neki, és csak évekkel később jöttem rá, hogy tréfált. Kérésemre apám le is írta nekem a nevét: ÁRPI, csupa nagybetűvel. Ezt aztán minden rajzomra odaírtam. Vagyis inkább oda véstem, mert ökölbe szorítottam a kariókát (így hívtuk Erdélyben a filctollat), valahogy úgy, ahogy Árpi fogta a bowie kését, amivel nekiugrott a grizzly medvének, az volt a legnehezebb az egész rajzolásban, azokat a betűket a papírba vésni valahogy. De azért mindig sikerült, ott állt a rajzon Árpi, a nevével együtt, teljes harci díszben.

Amikor aztán iskolába kerültem, gyorsan kiderült, hogy az írás, az bizony nehezebb, mint az elképzelt grizzlyvadászat, marokra fogott tollal gyilkoltam, pacáztam, lyukasztottam a papírt. Olvasni még annál is nehezebb volt, a betűket külön-külön még láttam, de szavakká sehogy se tudtak összeállni, és a kis, papírból kivágott szótag-kártyák, amikből előbb szavakat, aztán mondatokat kellett volna összerakni, végképp sehogy se akartak megnyílni előttem.

Pedig én nagyon akartam olvasni. Már csak azért is, mert anya hiába olvasott fel nekem hosszú órákon át, valahogy mindig a legizgalmasabb részeknél maradtak abba a kalandok.
Az iskolában azért olvastam, úgy, ahogy a többiek: ujjal követtem a sorokat, hangosan szótagoltam, és az állam alá tettem a tenyerem, mert azt tanultam, hogy amikor hozzáér az állam a kezemhez, akkor van vége a szótagnak - de igazából ez nem volt valódi olvasás, mert hallás után meg bírtam jegyezni az egész olvasmányt, tudtam fejből az egészet, néztem a betűket és mondtam, amit kell, éppen csak látni nem láttam őket rendesen, valahogy szétcsúsztak, mintha még mindig a szótagkártyákat láttam volna.

Nagyon nehéz volt, igazi grizzlyvadászat. Sokáig azt hittem, mindenkinek ugyanolyan nehéz olvasni, mint énnekem, és küzdöttem, ahogy csak az erőmből tellett. Nagyon akartam már végre olvasni magamnak.
Egyszer aztán csoda történt. (...)

A lélekre is jó hatással lehet egy healing fiction regény. A kelet-ázsiai kortárs szerzők a veszteség, az elengedés, a kiégés súlyos témáit egyszerű nyelvezettel, olykor mágikus időutazással párosítják, segítve a műfaj széles körű elterjedését.

"Gyógyszeres ládika a léleknek" - biztatta a belépőt a thébai könyvtár bejárata fölötti felirat. Térben és időben ilyen messzire mehetünk vissza, ha a Japánból és Dél-Koreából a közelmúltban indult healing fictionnek, vagyis az irodalom mentális segítő hatásának gyökerét keressük. A ma divatos műfaj szoros kapcsolatban áll a pszichológiával és a biblioterápiával. Ez utóbbi eljárás a szövegek mélyreható, élményszerű, szakember vezette csoportos feldolgozásával fejleszti az önismeretet és a problémamegoldó képességet. A résztvevők a történetekben szembesülhetnek gondjaikkal, bajaikkal, és anélkül találhatnak ezekre megoldásokat, hogy önmagukon ki kellene kipróbálniuk.

A történetmesélés és az olvasás gyógyító erejéről szerzett ősi tapasztalatot is vonzóan vegyíti a healing fiction. Nem életvezetési tanácsadók ezek a művek, hanem regények, amelyek a krízisek, a kiégés, a stressz feldolgozásában nyújtanak segítséget. A történetek kerülik a drámai fordulatokat, bár gyakran nehéz témákat vetnek fel, mint a magány, a veszteség, a gyász, de empátiával és a közösség erejét felmutatva oldják meg. Esetleg némi mágikus cselekményszálat, időutazást is beleszőnek a cselekménybe, bár a misztikum inkább jelképes értelmet kap. A meghittséget, nyugalmat sugárzó helyeken, könyvesboltokban, bódító illatú virágüzletekben, könyvtárakban, kávézókban játszódó, egyszerű nyelvezetű regényeknek valós problémákkal küzdő, hétköznapi emberek a szereplői. A szerzők felélesztik a beleérző képességet, és így saját felismerésekhez juttatják, szembenézésre késztetik az olvasót. A meleg színárnyalatú könyvborítóik hívogatóak.

A műfaj a két ország történelmi és kulturális traumáira válaszul született. Japánban az 1940-es, Dél-Koreában az 1950-es években a háború egész városrészeket rombolt le, eltűntek a tárgyi emlékek, és mindezeket nosztalgikus, állandóságot ígérő történetekkel igyekeztek feledtetni. Később pedig a modernizáció sebességének, a túlhajszolt munkatempónak, az elszigetelődésnek váltak ellenszerévé a csendes, lassú tempójú regények.

Megesik, hogy valahol nincs internet, de nagy szükség van arra, hogy ekkor is eligazodhasson mondjuk túrázás közben. Az Organic Maps ebben segít, ráadásul előfizetés nélkül. A legtöbb térképes mobilalkalmazás internetet igényel a működéshez, amely azonban nem áll rendelkezésre mindenhol - túrázás közben, távol a településektől például ritka a megbízható mobilinternet-kapcsolat. Arról nem is beszélve, hogy külföldön sokszor óvatosan kell bánni az internettel, különben könnyen drága mulatság lehet egy ilyen kalandból.

Sok térképapp kínál offline opciót, ezek egy része azonban előfizetéshez van kötve. Az Organic Maps azonban kivétel, a térképet ugyanis szabadon, ingyenesen, előre letöltheti az eszközére, és ezután már nincs is szükség mobiladat-kapcsolatra.

Az alkalmazásban komplett régiók térképét lehet letölteni, de a döntés a felhasználó kezében van: ez lehet akár egy kisebb környék is, ha csak arra van szüksége, így nem foglal el sok tárhelyet a letöltött térkép. Rákereshet címekre, utcanevekre, vagy bármire, amit érdekesnek tart. Sőt, akár a kiszemelt útvonalat magát is letöltheti, amelyhez kapcsolódóan hangos navigációt is kérhet, legyen szó autózásról, kerékpározásról vagy sétáról. Az ígéret szerint az Organic Maps nem gyűjt semmilyen felhasználói adatot, így azt sem, hogy merre járt.

Az offline térképek, mint ez is, nem fogják teljesen kiváltani a nagy, online-fókuszú riválisokat, mint a Google Térkép, de remek alternatívák lehetnek, ha csak időszakosan, például egy külföldi túrázáshoz van szüksége térképes megoldásra.