A 2024-2027-es könyvtári megállapodás megújítása a holland könyvtárak működtetésében érintett összes szervezet aláírásával ellátott stratégiai dokumentum első pontja A művelt társadalom kihívása link . Célja, hogy az írni és olvasni tudás gyakorlatával minden ember legyen felvértezve. Mint írják: "... hogy részt vehessünk a társadalom életében. Hogy hozzájárulhassunk ahhoz. Hogy megragadhassuk a lehetőségeket. Ötleteket és új ismereteket szerezhessünk. És ha ez egyelőre nem sikerül, akkor támaszkodhatunk a környezetünkben élőkre. És a szervezeteinkre. Ezt értjük művelt társadalom alatt.

Terveinket az elmúlt évek eredményeire építjük. Hiszen már sokat tettünk érte. Megerősítjük és fenntartjuk az oktatással való adminisztratív és stratégiai együttműködést, és a gyakorlatból szeretnénk tanulni. A következő években ezekre összpontosítunk: 1. Öröm és hozzáférés. 2. Olvasás - élethossziglan." [Itt, most az elsőt ismertetjük - szerk.]

"1. Öröm és hozzáférés
- A műveltséget (literátusságot) úgy erősítjük, hogy a nyelvet és az olvasást élvezetessé és hozzáférhetővé tesszük. A nyelv iránti öröm otthon, az iskolában és a könyvtárban kezdődik. Aki élvezi az olvasást, többet akar foglalkozni vele, és így természetesen egyre jobb lesz benne. Az emberek beszélnek róla, ami másokat is lelkesít. A nyelv pedig szórakoztató is: történeteket hoz magával. Olyan történeteket, amelyekbe belefeledkezhetsz, amelyek meglepnek vagy megérintenek. Örömöt nyújtanak, és segítenek jobban megérteni önmagadat, a másikat és a világot.
- Ezért fontos a hozzáférés. Azaz, hogy a nyelv legyen elérhető saját környezetedben. Legyenek könyvek a saját nyelveden, a te szinteden, és olyan témákról, amelyek érdekelnek. Mert olvasni mindig lehet! Gyűjteményünkkel, nyelvi tevékenységeinkkel és nyilvános tereinkkel remek hely vagyunk az online és offline nyelvi és olvasási öröm fokozására. Még akkor is, ha már jól boldogulsz a nyelvvel és az olvasással. Szakértők vagyunk ezen a területen, és ezt a tudást beépítjük hálózatainkba." (folyt. köv.) (ford.: MG)

Nemzeti bibliográfia, tárgyszavazás, központi szolgáltatások lehetősége. A témával foglalkozó kollégák véleményét várjuk, bármilyen könyvtártípusból. Az anonim kérdőív link kitöltése 2-3 percet vesz igénybe. Az eredmények a KIT-ben lesznek olvashatók, illetve egyes részek a vándorgyűlési B2B2C előadásban is elő fognak kerülni.

Ha tehát ha a témával foglalkozóként kitöltöd link , viszontláthatod és hasonlíthatod a többi kolléga sommázott véleményét is a témában.

Sorozatunkat folytatva a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatójának 10 pontját közöljük:

1. A legfontosabbnak azt tartom, hogy újraértelmezzük, mit jelent a közkönyvtár a 21. század városában és társadalmában; mégpedig nem egyszerűen dokumentumokat őrző intézményként, hanem társadalmi alap-infrastruktúraként: olyan nyitott, biztonságos és demokratikus közszolgáltatásként, amely egyszerre támogatja a tanulást, a tájékozódást, a kulturális részvételt, a digitális jelenlétet és az emberi kapcsolatokat.

2. A könyvtár ma már nem csupán kulturális intézmény, hanem a helyi közösségek mindennapi infrastruktúrájának része, a tanulás, a digitális hozzáférés, a közösségi részvétel és a párbeszéd tere. Egyfajta "városi nappali": olyan nyitott és biztonságos közeg, ahol az emberek nemcsak információhoz jutnak, hanem jelen lehetnek, kapcsolódhatnak, tanulhatnak és közösségben lehetnek. Éppen ezért fontos lenne, hogy ezt a szerepet a szabályozás, a finanszírozás és a fejlesztéspolitika is egyértelműbben tükrözze.

3. Ez pedig szervezeti szinten is változást jelent. A könyvtáraknak rugalmasabbá, együttműködőbbé, reziliensebbé (ellenállóbbá) és projektalapúbbá kell válniuk. A hagyományos funkciók és működés stabilitása továbbra is alap és érték, de önmagában már nem elegendő. Olyan szervezeti kultúrára van szükség, amelyben a kísérletezés, az innováció, a partnerségépítés és együttműködés, valamint a folyamatos tanulás természetes része a mindennapoknak.

4. Úgy gondolom, a 21. századi könyvtár egyik legfontosabb változása a gyűjteményközpontú működésről a kapcsolatorientált működés felé való elmozdulás. Nem általában olvasókat szolgálunk ki, hanem nagyon különböző élethelyzetben lévő embereket, eltérő szükségletekkel, ritmusokkal és problémákkal. Ehhez pedig olyan közösségvezérelt működésre van szükség, amelyben a könyvtár nem pusztán szolgáltatásokat kínál, hanem valóban figyel a közösségére, kérdez, bevon és együtt gondolkodik vele.

5. Ugyanakkor az alapműködés nem lehet projekt- vagy pályázatfüggő. Kiszámítható finanszírozásra van szükség a humán erőforrás, az állomány, a nyitva tartás, az alap (digitális) szolgáltatások, valamint a beruházások és fejlesztések (terek, eszközök, szolgáltatások stb.) biztosításához. Emellett fontos lenne a szabályozási és működési környezet korszerűsítése is: egyszerűbb rendszerekre, tisztább felelősségi szintekre és nagyobb helyi mozgástérre van szükség ahhoz, hogy a könyvtárak valóban rugalmasan tudjanak reagálni a közösségi igényekre.

6. Az innováció alatt én nem elsősorban és nem csak technológiai fejlesztéseket, látványosságokat értek. Sokkal fontosabbnak tartom azokat a szolgáltatási és közösségi innovációkat, amelyek valós társadalmi problémákra reagálnak: az egyenlő esélyű hozzáférésre, a digitális esélyegyenlőségre, a magányra és izolációra, az információs bizonytalanságra, a fenntarthatóságra - környezeti, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt - vagy akár a városi közösségek szétesésére.
Egy könyvtár ma éppúgy lehet közösségi alkotótér, digitális segítségnyújtó pont, helyi tudásközpont vagy éppen a "15 perces város" egyik legfontosabb közintézménye is.

7. A könyvtár egyik legfontosabb feladata ma az, hogy válaszokat adjon a kor alapélményeire: az információs túlterheltségre, a szétszórt figyelemre, a bizalomhiányra, a polarizációra, a magányra és az elszigeteltségre stb.

8. Országos szinten kulcskérdésnek látom a könyvtárak társadalmi láthatóságát és presztízsét. A szakma sokszor többet tud és tesz annál, mint amit a nyilvánosság érzékel belőle.
Jobban kell tudnunk megmutatni, hogy a könyvtár nem múltidéző intézmény, hanem aktív szereplője a társadalmi innovációnak, az oktatásnak, a kulturális hozzáférésnek és a demokratikus működésnek.

9. A könyvtárak jövőjének egyik legfontosabb kérdése ugyanakkor a humán erőforrás. Olyan könyvtárosokra van szükség, akik szakmailag felkészültek, nyitottak, együttműködők és kíváncsiak. Ma már egy jó könyvtáros nem csak információt közvetít, hanem kapcsolatot épít, közösséget szervez és segít eligazodni egy egyre bonyolultabb világban. Vö. "teller" és "listener" (megmondó és (meg)hallgató). Vagyis készen kell lennünk arra, hogy figyeljünk, kérdezzünk, megpróbáljuk megérteni a közösség szükségleteit, és partnerként együttműködni velük.

10. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos szakmai fejlődés, a valódi szakmai autonómia, valamint a nemzetközi kapcsolódás is: a nyelvtudás, az új modellek és jó gyakorlatok megismerése és adaptálása, illetve az is, hogy a magyar könyvtári eredmények láthatóbbá váljanak nemzetközi szinten.


Összességében fontosnak tartanám egy közös szakmai jövőkép és hosszú távú stratégia megfogalmazását, amely képes összekapcsolni a könyvtárak hagyományos értékeit a gyorsan változó társadalmi és technológiai környezettel. A könyvtárak ügye ugyanis, ezt hiszem, nem pusztán szakmai, hanem társadalmi kérdés is.

Folytatva Monok István múlt héten megkezdett link teendő-sorozatát:

10. Minden közgyűjtemény kapjon lehetőséget a gyűjteményi elemeinek újraértékelésére, vagyis a darabonkénti metaadatok pontosítására, intézménytípusonként szükséges elmélyítésére: rekatalogizáció. Ennek mentén, és ehhez kötve minden intézmény kapjon lehetőséget saját dolgozói tudományos munkájának külön elismerésére (doktori képzésben és tudományos rendezvényeken való részvétel támogatása, tudományos publikációk segítése).
11. Az állományvédelmi kérdéseket közgyűjteményi ágazatonként át kell tekinteni, az intézmények közösen fogalmazzanak meg terveket az (1) állományvédelmi szakemberek képzésének fejlesztésére, (2) a raktározás (esetenként a közös intézményi akarattal létrehozott és fenntartott) közös megoldására, illetve (3) a közös raktárakból történő kiszolgálás rendjének kialakítására. A közös raktárakhoz telepített közös állományvédelmi szakembergárda is legyen közös döntés eredménye.
12. Az intézmények közösen készítsék el a nagyobb - jelentős évfordulókhoz kötődő - kiállítások tervüket öt évre előre (ne lehessen komoly kiállítást rendezni egy-két év alatt, és tudományos katalógus nélkül). A nagy kiállítások finanszírozásának feladata a kormányé, külön keretből. Az intézmények által közösen kiválasztott intézmény(ek) erről az éves költségvetésüktől független öt évre szóló szerződést köthessenek az illetékes minisztériummal, vagy fenntartó intézménnyel, az éves maradvány pedig automatikusan legyen továbbvihető.
13. A nemzeti intézmények feladatrendszerének olyan értelmű közös újragondolása szükséges, hogy más ágazati szereplők miként vonhatók be a végrehajtásba. Dokumentumtípusonkénti központi adatbázisok építése közösen, elosztott metaadatírási munkával. (Minden intézmény megőrzi a saját anyagát, de a kijelölt egy mindenkiét gyűjti. Példaként: országos digitális arcképcsarnok, egy-egy tárgytípus országos közös nyilvántartása, teljes Mohács előtti dokumentumállományi nyilvántartás, nyílt hozzáférésű digitális repozitóriummal stb.).
14. A közös adatbázisokra épített mesterséges intelligenciaprogramok kialakítása, külső szereplőkkel.
15. Az intézmény kiadói - könyv, évkönyv, könyvsorozat, katalógusok - tevékenységének a nyílt tudomány és a nyílt hozzáférés elvei mentén történő átalakítása (Open Journal System / Open Monograph Press, DOI, ORCID stb.); segítve ezzel a közgyűjteményi dolgozók tudományos munkásságának rendszerszintű regisztrálását, és az erről való tájékoztatás lehetőségét, a művek láthatóságát.
16. Az Elektronikus Információszolgáltatási Nemzeti Program (EISZ) központi keretének bővítése úgy, hogy a közgyűjtemények által használt adatbázisok is kerüljenek be a központilag vásárolt infromációkörbe. Továbbá úgy, hogy a közgyűjteményi tudományos kibocsátás nyílt hozzáférési díjait is a keretbe integráljuk, segítve ezzel a munkák megjelenését és szabad hozzáférését, vagyis disszeminációját és láthatóságát is.

Az MKE kecskeméti vándorgyűlése alatt link ismét lesz KIT-kocsma: jún. 25. (csüt.), 20.00., Veloroom (Arany János u., a megyei könyvtár épülete mellett).

Benne: 10 perces előadások, 10 perces kérdésblokkokkal:
- A hazai B2B2C modell informatikai feltételei - Balázs László, programtervező matematikus
- "Miért kell erről beszélni?" - Egy kérdőíves, pl. könyvtári LMBTQ-kutatás tanulságai - Hanzli Péter, Könyvtári LMBTQ Munkacsoport, önkéntes
- Ahogyan a könyvtároshallgatók a szakmát látják - Dr. Habók Lilla, üzleti elemző, oktatás-informatikai kutató
- Új könyvtári stratégia lehetőségei - Dr. Mikulás Gábor, tulajdonos, KIT Hírlevél; információs tanácsadó.

Az előadásokkal kapcsolatban a KIT Hírlevélben link előzeteseket közlünk, hogy minden vendég felkészülhessen keresztkérdéseivel.

Hogyan ültetik át a könyvtárak a széleskörű, hosszú távú (2030-ig tartó) fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos vállalásaikat a helyi gyakorlatba?
- A fenntartható fejlődési célok (SDG-k) politikai döntéshozók nyelvét adják a könyvtáraknak. A könyvtárak gyakran jól kommunikálnak egymással, ám ez nem mindig olyan nyelv, ami könnyen érthető a kormányok, finanszírozók vagy döntéshozók számára; pl. ha megkérdezed, hogyan járulnak hozzá a könyvtárak az írástudáshoz, a nemek közötti egyenlőséghez, az oktatáshoz, az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a félretájékoztatáshoz, a foglalkoztatáshoz vagy a társadalmi fejlődéshez, ebbe a beszélgetésbe a külső partnerek könnyebben bekapcsolódhatnak.

A könyvtárakat gyakran alábecsülik. Egy gyakorlati szakemberekre fókuszáló beszélgetéssorozat sokat jelenthet a könyvtárak számára. A láthatóság is számít: a könyvtár megjelenik-e az intézmény saját fenntarthatósági jelentéseiben? Ha egy egyetem azt mondja, hogy elkötelezett a fenntartható fejlődés iránt, akkor a könyvtár látható-e ebben a beszámolóban? Ha nem, az is egy jelzés!
Fontos: a személyzet ne nyűgként, hanem lehetőségként élje meg a fenntarthatósági célok megvalósítása érdekében végzett munkát (pl. küldetésnyilatkozat, jelentések stb.).

Politikai és pénzügyi szempontból is fontos lenne, hogy a kultúra 2030 után is önálló, fenntarthatósági célként szerepelhessen. Tágabb értelemben a könyvtáraknak strukturális elismerésre van szükségük. Ott kell lenniük a vezetők asztalán, nem csupán a máshol kidolgozott politikákat kellene végrehajtaniuk.

Mi lesz a főáram a könyvtárakban 2030-ra - és mi nem fog megtörténni beavatkozás nélkül?
- A mesterséges intelligenciával való felelősségteljes együttműködés bekerül a főáramba - egy valóban befogadó fejlesztési modell azonban nem fog megvalósulni beavatkozás nélkül.
- A nyílt infrastruktúra továbbra is bővülni fog - ugyanakkor a finanszírozási és irányítási modellek rendezetlenek.

További probléma: hogyan tartsuk fenn a nyílt rendszereket anélkül, hogy ugyanazokat az egyenlőtlenségeket más formában reprodukálnánk? (A beszélgetéssorozatot folytatják. A nyitó beszélgetés más kérdését is érint, én ezeket emeltem ki. Ref.: Szabó Eszter)

Megszoktuk a masszív tájékoztatópultokat: Ezek egyrészt kényelmesek, biztonságot nyújtanak, egyfajta státuszt biztosítanak. Olyannyira, hogy ha mellvédünk is van link , még inkább védve érezhetjük magunkat. Sőt, ha a monitort úgy állítjuk be, hogy az a használók felé blokkolja a kilátást, akkor saját, kényelmes kis birodalmunkban érezhetjük magunkat. Ha olvasó közelít, mi kényelmesen ülhetünk, és kissé felfele nézve beszélhetünk az álló olvasóval.

Vannak más megfontolások is: mi legyünk a lehető leginkább elérhetők a használóink számára! Még véletlenül se legyen közöttünk státusz- vagy szintkülönbség! Még látszólag sem... Ilyenkor ülőhellyel kínáljuk az olvasót, hogy azonos szinten beszélgethessünk egymással. A monitort felváltja a könnyen akárhová elvihető laptop (nyilván minden elérhető rajta, akár a fix gépen). Sőt, nem is kell kinevezett pult! Sokkal kényelmesebb mindkét fél számára, ha - mint egy klubban - oda ülünk, ahol a feleknek a legkényelmesebb. Az se baj, ha mi telepedünk a használó mellé, így feloldhatunk minden formalitást, mert... miért is legyen bármilyen fizikai vagy vizuális, elméleti fal könyvtáros és használó között?! Pláne, ha a könyvtárban is fontos az "UX" (user experience), azaz az ügyfélélmény.
E koncepcióra pl. a hazai Telekom-üzletekben láthatunk példát. (MG)

Podcaststúdió, konyha, tanulószoba, csoportfoglalkozás, színházterem, foglalkoztatószoba, számítógépes gépterem (fotókat ld.: link ). - Holmlia, Oslo legdélebbi városrésze sok bevándorlónak ad lakhelyet. A városrész természetesen rendelkezik mecsettel is, a könyvtár pedig igyekszik minden lakos kultúráját reprezentálni, pl. a "hasukon keresztül", a változatos helyi ételeket tartalmazó szakácskönyv kiadásával link és hozzá kapcsolódó közös főzésekkel.

A hagyományos könyvtári szolgáltatásokat kiegészítendő és körüket kibővítendő a könyvtárba betérő számos vonzó funkcióval találkozik.
- A tanterem előadások, oktatások színhelye lehet, de
- hasonló funkciót kínál a kisebb csoportszoba. Ami persze üzleti megbeszélések színhelye is lehet. A foglalás online lehetséges (online könyvtári foglalási rendszerről ld. még: link ).
- A konyha a fent már említett rendezvények által építi a közösséget.
- A színházterem egyaránt lehetővé teszi a helyi, illetve máshonnan meghívott előadások megtartását.
- Makerspace, azaz alkotói tér kézműves foglalkozások, 3D-nyomtatás, festés és még számtalan szórakoztató és oktatási tevékenységhez eszközöket és teret.
- A gépterem egyrészt azokat a fiatalokat szólítja, akik nem rendelkeznek saját erős számítógéppel, másrészt idősebb emberek informatikai írástudását segíti, a vonatkozó foglalkozások keretében. (MG)

Az IDO (Digitális Kormányzati Információs Pontok; vö.: link ) szerepkörre való felkészítés tudatos folyamat, hiszen a könyvtárosok nem szakértői pl. az adójognak vagy az egészségügynek, hanem "digitális navigátorokként" vannak jelen.

1. "A kérdés mögötti kérdés" - A facilitátori tréningben a legfontosabb készség nem a technikai tudás, hanem a diagnosztika. Sok látogató szégyelli, hogy nem ért valamihez, ezért kerülőúton fogalmaz (pl. "elromlott a gép", miközben csak nem tud belépni a DigiD-be). A könyvtárosok elsajátítják a türelmes, ítélkezésmentes kérdezéstechnikát. A határok kijelölése a legnehezebb rész. A képzés azt hangsúlyozza, hogy a könyvtáros nem hozhat döntést az ügyfél helyett (pl. nem nyomhat rá a "Beküldés" gombra az adóbevallásnál), mert az jogi felelősséggel járna. Ő csak "utat mutat" a képernyőn.
2. Pszichológiai felkészítés és konfliktuskezelés - Az IDO-pontokon megjelenő emberek gyakran feszültek és kétségbeesettek (pl. kilakoltatás fenyegeti őket, vagy nem kapták meg a családi pótlékot). Az empátia-tréning segít azoknak a kezelésében, akik dühösek a "rendszerre", de a haragjukat a könyvtároson töltik ki. Az gyenge írástudás felismerésének készségével felismerhetőek a rejtett jelek (pl. "otthon maradt a szemüvegem"), és hogy a könyvtárosok ennek megfelelően, egyszerű nyelven kommunikáljanak.
3. Technikai és partnerismereti tudástár - A könyvtárosoknak ismerniük kell a kormányzati digitális ökoszisztémát, de nem kell minden részletet fejből tudniuk. Az IDO-eszközkészlet belső, folyamatosan frissülő online adatbázis, amelyben minden gyakori problémához (DigiD, adó, nyugdíj) találnak egy "lépésről lépésre" útmutatót. A helyi hálózati térképet használva pontosan tudniuk kell, kit hívhatnak fel, ha az ügyfélnek jogsegélyre vagy szociális munkásra van szüksége. A képzés része a helyi társszervekkel (pl. jogi illetve menekültügyi segítő szervezetek) való személyes kapcsolatfelvétel.
4. Folyamatos tanulás - Mivel a digitális ügyintézés és a jogszabályok hetente változhatnak, ezért a könyvtárosok egy regionális tanulóközösségekbe tömörülnek. Havonta találkoznak (online vagy élőben), hogy megbeszéljék a "nehéz eseteket". Megosztják egymással a legújabb digitális csalások (phishing) típusait, hogy figyelmeztethessék a látogatókat.

A rendszert az működteti, hogy a holland könyvtárakban a házigazda szemlélet uralkodik: Nem informatikust faragnak a könyvtárosból, hanem olyan egy segítőt, aki biztonságot és bizalmat sugároz a látogatója felé. Amint azt egy holland szakértő megfogalmazta: "Az IDO-nál nem a technológiát javítjuk meg, hanem az ember önbizalmát a technológiával szemben." A modell nemzetközi szinten is példaértékű, és egyre több ország (köztük skandináv államok és Ausztria is) kezdi adaptálni a "holland módszert" a saját könyvtári hálózatában. (Gemini, MG)

A múlt heti kérdésünkre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
7 - Isten őrizz!
17 - Izgalmas; persze, emberi kontrollal
4 - A mostaninál már az is jobb lehet
4 - Nem tudom...
1 - Haladni kell a korral...

Mindez diagramon: link . Ennek alapján úgy tűnik, a válaszadóknak több mint a fele nem riad vissza a MI alkalmazásától. Konkrétan az ABS (ágens alapú modellezés) alapján MAS - multi-ágens - rendszerek jöhetnek pl. szóba link a műfajban. 12% őszintén bizonytalan a kérdésben. Ne becsüljük le e válaszadókat; hierarchikus rendszerekben kevesen merik vállalni nyíltan saját tudatlanságukat, sokan inkább úgy is nyilatkoznak, hogy nincs ismeretük az adott területen. Másik felmerülő megközelítés, hogy a módszert eddig még soha nem alkalmazták, azaz esélyes a "trial-and-error" munkamódszer, azaz a tévedésekből való tanulás. Ennek hiányában viszont nincs innováció... (MG)

Egy friss iparági felmérés szerint a könyvtárosok jelentik az intellektuális előrejelző-rendszert az MI térnyerése kapcsán, és a szakma képviselői között jóval magasabb az MI-vel szembeni ellenállás, mint a tartalomipar (például a könyvkiadás) más szereplőinél.

1. Magas a szkepticizmus, de nem a tudatlanság miatt
A BISG felmérése szerint a könyvtárosok mintegy harmada egyáltalán nem használ mesterséges intelligenciát, nem is tervezi, és nagyjából 34%-uk etikai okokból ellenzi azt. R. David Lankes könyvtári kutató rávilágított egy nagyon fontos összefüggésre: ez az ellenállás nem abból fakad, hogy a könyvtárosok ne értenék a technológiát (ahogy a múltban az internetet vagy a közösségi médiát kezdetben sokan elutasították). Épp ellenkezőleg: a "Soha MI-t"-tábor tagjai mélyen értik a nagy nyelvi modellek működését, és pontosan, technikailag tudják megindokolni, hogy miért tartják megbízhatatlannak ezeket az eszközöket. Számukra az MI bevezetése a könyvtárba azt az üzenetet közvetítené, ami ellentétes a könyvtár alapvető küldetésével.

2. A "slop" (MI-szemét) elleni küzdelem a mindennapokban
A könyvtárosok nem elméleti síkon aggódnak; már most is a frontvonalban küzdenek a következményekkel. Az idejük jelentős részét az emészti fel, hogy a katalógusokból gyenge minőségű, MI által generált tartalmakat ("slop" - kb.: moslék, pocsolya) szűrjenek ki, és harcoljanak a hamis vagy félrevezető információk terjedése ellen. (folyt. köv.: 2. Kritikus használat) (ref.: Gemini, MG)

Olyan generáció nő fel, amely folyékony, magabiztosnak tűnő információk között él, de nincs gyakorlata abban, hogyan döntse el, miben bízhat. A 20. századi gyerekek megtanulták megkülönböztetni a híreket a reklámoktól, és felismerni, hogy egy riporter neve másfajta tekintélyt jelent, mint egy szakértő véleménye. Az internet nehezebb feladatot jelent, mert bárki bármit közzétehet, és egy csinos weboldal nem feltétlenül megbízható. A mesterséges intelligencia ennek a folyamatnak a legújabb fordulópontja, és még tovább bonyolítja a feladatot: a chatbot válasza magabiztos és hivatkozások nélkül érkezik, potenciálisan hibákkal teli, jól megfogalmazott mondatokban, anélkül, hogy látható lenne, ki és hogyan készítette. Így egy értékelési készségekkel nem rendelkező gyermek számára egy hírcikk és egy vírusként terjedő bejegyzés nagyjából ugyanolyan súllyal bírhat, ha nem tudja megkülönböztetni őket.

A könyvtártudomány már több mint egy évszázada foglalkozik az értékelési készségek fejlesztésével, és a terület rendelkezik ezek oktatására szolgáló hivatalos keretrendszerrel. 2016-ban az Egyetemi és Kutatói Könyvtárak Szövetsége (Association of College and Research Libraries) közzétette a felsőoktatási információs műveltség keretrendszerét. Az a gyerek, akit megtanítottak ezekre a keretekre, nem csupán ismeri a forrásértékelés eljárási lépéseit; másképp látja az információt, és ez segít neki eligazodni az élet során új eszközök és kontextusok között. Egy lektorált cikk és egy AI-válasz egyaránt állíthatja magáról, hogy tudásforrás, de ezeket radikálisan különböző folyamatok hozták létre; ez a folyamat határozza meg, hogy milyen tudást hordozhatnak. Egy lektorált cikk elkészítése hónapokig vagy évekig tart, és több körös szakértői lektoráláson esik át, mielőtt megjelenik. Egy chatbot-válasz generálása másodpercek alatt megtörténik, és az írás pillanatában nincs benne emberi szerkesztő. Mindkettő információként jelenik meg az olvasó előtt, de csak az egyiket alakította ki egy olyan folyamat, amelynek célja a hibák kiszűrése. A reklámok célja a nézők vásárlókká alakítása, ami meghatározza, milyen állításokat tesznek és milyen bizonyítékokat nyújtanak. A politikai üzenetek ugyanazt a logikát követik, csak más cél érdekében: a tartalmat úgy alakítják, hogy a közönséget egy bizonyos álláspont felé tereljék. (folyt. köv.) (ref.: Aux Eliza)

Különleges, biciklis könyvtári programokat és kedvezményeket kínál a békéscsabai bibliotéka annak apropóján, hogy május 13-án, szerdán a nemzetközi kerékpáros verseny Békéscsabára érkezik. Juhász Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója kiemelte, hogy a békéscsabai bibliotékában a lehetőségekhez mérten csatlakoznak helyi és országos kezdeményezésekhez. Fontosnak ítélik, hogy erősítsék az intézmény turizmusban betöltött szerepvállalását, így a május 13-án a városba érkező Tour de Hongrie apropóján több eseménnyel is készülnek.

Milyen könyvtári programok lesznek a Tour de Hongrie apropóján?
- Május 12-én, kedden 13 órától az érdeklődők megismerhetik Békéscsaba egyetlen bringás podcastjét, az Agyváltót, valamint annak tagjait, Erdei-Kovács Zsoltot, Földesi Mihályt és Zsíros Andrást. A podcast létrejöttéről, a mindennapi és országúti kerékpározásról, a Tour de Hongrie-ról a stábbal a könyvtár munkatársa, Földesi Csenge beszélget.
- Május 14-én, csütörtökön 17 órakor mutatják be Borsik Miklós Futárlíra című verseskötetét, amely egyaránt kapcsolódik az irodalomhoz és a kerékpározáshoz. A költő a koronavírus-járvány idején bicajos futárként dolgozott Budapesten, és ennek hatására írta a költeményeit.

A kölcsönzőtér is átalakul. A kerékpáros versenyhez kapcsolódóan tematikus könyveket kínálnak - például Lance Armstrong életéről, a Tour de France történetéről, kerékpáros túraútvonalakról. A bibliotékából pedig akár kerékpárral is távozhatnak a látogatók, ugyanis a klasszikus dokumentumokon túl Csepel női kerékpárokat is lehet kölcsönözni, további praktikus kiegészítők - mint a kerékpártáska, a távcső, az éjjellátó - mellett.

A köznyelvben, közgondolkodásban a tankönyv kifejezés forog inkább, mivel azok a taneszközök voltak csak megrendelhetők, melyek szerepeltek a hivatalos tankönyvlistán. Fontos a tankönyvek, segédkönyvek választékának bővítése, a több/jobb tankönyv/ek, segédkönyv/ek elkészítése, bevezetése, de szerintem egyre helyesebb ma már arról beszélni, hogy ne csak tankönyvet és kötelező olvasmányokat lehessen a tankönyvi normatívából vásárolni, hanem a helyi pedagógiai programnak, szemléletnek, gyakorlatnak, tanulócsoportnak megfelelő többféle dokumentumtípus, taneszköz álljon rendelkezésre.

"Az ingyenes tankönyveket tudjuk tartani, de úgy, hogy a minőség és az esélyegyenlőség egyaránt meglegyen. Ha kinyitjuk a tankönyvpiacot - nem nagyon, de egy kicsit többre -, a későbbiekben kicsit jobb színvonalú tankönyveket is fogunk készíteni. Lesz egy keret, ami mentén az iskola gazdálkodhat a tankönyvekből. Abból, ha kijön az ingyenes tankönyv, és remélhetőleg ki fog jönni, tehát ez továbbra is így lesz" (leirat) ... fejtette ki Lannert Judit, leendő gyermek- és oktatásügyi miniszter az Országgyűlés Oktatási Bizottsága előtt. A könyvtárak felől nézve a dolgot, néhány szempont:
- nagyobb választék lesz szükséges az iskolai és közkönyvtárakban
- a tankönyvraktárhoz képest fontosabbá válik az iskolai könyvtár, lehetőséggé lép elő a megváltozó tanulási környezetben
- az iskolai könyvtár teret ad a többféle dokumentumtípusból, taneszközből való tanulásra/tanításra diáknak és tanárnak egyaránt
- az iskolai könyvtáros dokumentumismerete szerteágazóbbá válik
- a lehetséges taneszközök bemutatása, mint funkció, segítség a pedagógusok választásának előkészítésében
- nagyobb beszerzési keret lesz szükséges, rugalmasabb szabályokkal
- erősödik a többkönyvűség és a különféle dokumentumtípusok használata
- szerteágazóbb pedagógiai szemlélet, módszertan, tudás ígérete. (Szakmári Klára)

Miskolcon a kukások az óvodák új sztárjai. A helyi szemétszállító cég meseterapeuta segítségével írt egy mesekönyvet Muki és a Fekete Királyság címmel, amelyben a kukások a lovagok, a kukásautó pedig a sárkány, amely megeszi a szemetet. A mese környezettudatosságra tanítja a gyerekeket, amit maguk a kukások olvasnak fel nekik az óvodákban. A felolvasás egyszeri akciónak indult, a Hangos Olvasás Világnapján, de akkora sikere lett, hogy a szemétszállítók azóta is járják az óvodákat. Az olvasás után a gyerekek a kukásautókba is beülhetnek, és a szemétszállítók ruháját is felpróbálhatják. Nem csoda, hogy Miskolcon most a legtöbb gyerek kukás szeretne lenni.

A jó protokoll legnagyobb teljesítménye éppen az, hogy nem történik semmi rendkívüli: ezt nevezte Karl Weick szervezetkutató "dinamikus nem-eseménynek". A biztonságos, megbízható működés sok apró korrekció eredménye, de a siker láthatatlan marad. A repülő nem zuhan le. A fertőzés nem terjed el. A közpénz nem tűnik el. A hatóság nem szelektíven alkalmazza a szabályokat, és a bíró nem kap politikai utasításokat. Ezért olyan nehéz politikailag eladni a protokollokat.

Az április végén indult Protocol Institute bemutatkozó írása is erre a láthatatlanságra épít: a protokollok értéke gyakran abban áll, ami nem történik meg. Botrányból hír lesz, a nem-botrányról ritkán írnak híradásokat. Ez Frédéric Bastiat 19. századi francia közgazdász régi felismerése: a rossz közgazdász csak a közvetlenül látható következményt veszi észre, a jó közgazdász azt is, ami nem látható azonnal, de éppoly valóságos hatás.

Az elmúlt másfél évtizedben a politikai hatalom Magyarországon nagyon pontosan értette a protokollok jelentőségét. Nem biztos, hogy így nevezte őket, de használta őket. A rendszer nem csupán törvényeket változtatott meg, hanem a döntések útvonalát is újratervezte. (...) Elég volt a kinevezési, előmeneteli, igazgatási és fegyelmi protokollok stratégiai átalakítása. Ahol a döntési pontokat átrendezik, ott a rendszer idővel magától igazodik.

(...) A protokollok ezért figyelmi deficittel küzdenek. Amikor baj van, mindenki reformot akar. Amikor a baj elmarad, mindenki másra kezd figyelni. Ez a veszély különösen nagy egy rendszerváltás után. Az első időszakban még erős az emlékezet: mindenki tudja, mit kellett lebontani, miért volt szükség új eljárásokra. Aztán jönnek az új válságok, új költségvetési viták, új személyi konfliktusok, új politikai harcok, a protokollok pedig lassan elszürkülnek. A forma megmarad, a cél elhalványul.

Ekkor lép életbe Goodhart törvénye, Charles Goodhart brit közgazdász 1975-ben megfogalmazott tétele: "Amikor egy mutató céllá válik, megszűnik jó mutatónak lenni." A protokollok világában ez úgy néz ki, hogy minden papír elkészül, minden űrlapot kitöltenek, minden határidőt formálisan betartanak - csak éppen a rendszer már nem akadályoz meg semmit.
Ez volt a NER egyik fontos technikája is: a formális megfelelés és a tényleges befolyásolás összehangolása.

Nyilvános ismerősség... írtunk róla többször is a KIT-ben, mint a társadalmi kötőszövet egyik alsó, ha tetszik, alapszintje, amelyre később építeni lehet a következő elemeket. (NG)

Mindenkit fárasztanak ezek a kis csevegések, de talán mégsem annyira, mint azt sokan gondolják. Egy 1800 embert bevonó kísérlet azonban megállapította azt, hogy az emberek sokkal jobban élvezték a bájcsevejt, mint azt előre gondolták volna.

Elisabeth Trinh, a Michigani Egyetem doktori hallhatója egyik kísérletében a résztvevők nem beszélgettek senkivel, helyette unalmas témákról szóló beszélgetéseket olvastak vagy néztek. Az előrejelzés náluk bejött: pontosan annyira unatkoztak, mint amennyire várták. A várakozás és a tapasztalat közötti különbség tehát csak akkor jelent meg, amikor az emberek valóban beszélgettek egymással: nem a téma számított, hanem a részvétel.
A kutatók ezt a hatást több országban is észrevették, ami arra utal, hogy nem kulturális véletlenről van szó.

Trinh szerint a small talk közben az emberek túlzottan is a témára koncentrálnak, de amint beszélgetni kezdenek, igazából a kapcsolódás válik fontossá. "Ha az ember úgy érzi, hogy meghallgatják, válaszokat kérhet és kaphat, és váratlan részleteket fedezhet fel valakinek az életéről, az még egy hétköznapi témát is jelentőssé tehet."

De mit tegyünk, ha szeretnénk nyitottabbá válni az ilyen beszélgetésekre? A tanulmány szerzője, Elizabeth Trinh azt javasolja, hogy egyszerűen csak legyünk jelen, és figyeljünk oda a másikra. Ha csak a szabadulás jár az eszünkben, vagy telefonálás, videóhívás közben mással foglalkozunk, épp a lényegi résztől fosztjuk meg magunkat.

Egy texasi kőbánya, egy Facebook-adatközpont és egy könyvtár együttműködése is szerepel azok között a példák között, amelyekkel az amerikai könyvtárak új finanszírozási lehetőségeket keresnek a bizonytalan költségvetési környezetben. A Library Journal cikke azt mutatja be, hogyan próbálnak az intézmények a hagyományos állami és önkormányzati forrásokon túl új partnerségeket és támogatókat találni.

Az írás hangsúlyozza: az amerikai helyzet sajátos, hiszen a könyvtárak finanszírozása erősen függ a helyi adóbevételektől, pályázatoktól és alapítványi támogatásoktól. A politikai viták, az állami támogatások bizonytalansága és a szövetségi források átalakulása miatt sok intézmény alternatív megoldásokat keres. A magyar könyvtári rendszer működése ettől eltér, de a partnerségi modellek és szemlélet inspiráló lehet.

A cikkben szereplő példák:
- Texasban a Texas Rural Funders nevű szervezet segít könyvtárakat összekapcsolni helyi alapítványokkal, vállalkozásokkal és más támogatási lehetőségekkel.
- Egy új könyvtárépülethez egy helyi kőbánya építőanyagot ajánlott fel, ami további adományozókat vonzott.
- Új-Mexikóban a Belén Public Library hotspot-kölcsönzési programját egy nonprofit távközlési szervezet és a Meta adatközpontjának közösségi támogatása mentette meg.
- Több helyen a könyvtárak egészségügyi, digitális készségfejlesztési vagy munkaerőpiaci programokhoz kapcsolódva jutnak támogatásokhoz.
- A Seattle Public Library Foundation egy állandó könyvtári támogató hálózatot épít, amely egyszerre segíti az érdekképviseletet és az adománygyűjtést.

A cikk tanulsága, hogy a könyvtáraknak érdemes "a saját szektorukon kívül" is gondolkodniuk, és olyan helyi szereplőket keresniük, akik számára a könyvtár közösségi értéke fontos lehet. (ref.: ChatGPT, HL)

Ma is sokan olvasnak, és mindig is lesznek olvasó emberek, a szavakra épülő történetmesélés túl régóta van jelen az emberi civilizációban ahhoz, hogy csak úgy véget érjen. De szülőként és emberként nekünk is van felelősségünk abban, hogy olvasó embereket neveljünk magunkból, egymásból, a gyerekeinkből.
Erről írtam egyszer pár gyors, vázlatszerű gondolatot, aztán a lista egyre nőtt és nőtt ahogy évről évre újra átgondoltam, javítottam, bővítettem [a kifejtéseket ld. a forrásklinken - szerk.]:
1. Mutassunk példát, olvassunk magunk is, vegyük erre rá a párunkat is!
2. Olvassunk fel rendszeresen a gyerekeinknek, esténként, vagy bármikor!
3. Olvassunk fel a párunkkal is gyakran egymásnak is, ha nem is egész regényeket!
4. Tegyük a hangoskönyveket minél előbb az életünk részeivé!
5. Autózáskor is hallgassunk közösen hangoskönyveket!
6. Olvassunk közösen, halk zene, gyertya mellett!
7. Építsünk olvasókuckót vagy zugot nekik (vagy éppen magunknak)!
8. Adjunk célzottan könyveket a gyerekek kezébe, menjünk velük közösen könyvesboltba és könyvtárba, csodálatos gyerekkönyvárak és gyerekkönyvtárosok vannak mindenhol az országban!
9. Vigyük a gyerekeinket könyves programokra, mutassuk be őket élő íróknak, sőt dedikáltassunk velük!
10. Ne féljünk a képregényektől, adjunk azt is bátran a kezükbe, a nyelvtanulásnál is nagyon jól jönnek majd...
11. Ne féljünk a zsánertől, ponyvától, adjunk nyugodtan sci-fit, krimit, lányregényt a kezükbe!
12. Szabad legyen abbahagyni az olvasást, hiszen nem baj, ha nem tetszik a tartalom!
13. Használjuk bátran a filmeket, vagyis az adaptációkat, de ha lehet, csak azután, miután már legalább részben ismerik az eredeti könyvet!
14. Nagyon sok videójátékhoz kapcsolódó könyv létezik - ezekkel is lehet próbálkozni!
15. Ne ijedjünk meg, ha éppen olvasásmentes szakaszok vannak az életükben!
16. Biztassuk őket arra, hogy írjanak olvasónaplót! (bár ez a szó sokaknál rossz emlékeket kavar fel)
17. Ha a helyzet reménytelennek látszik, vezessünk be akár napokra családi képernyő-tilalmat!
18. Használjuk kreatívan a képernyőkultúrát, barátkozzunk meg az ebook olvasókkal!
19. Használjuk és mutassuk meg gyerekeinknek az online közösségeket, nagyon hasznosak tudnak lenni a különböző csoportok, olvasókörök!
20. Menjünk közösen könyvesboltba, vásároljunk együtt és egymásnak könyveket!
21. Egész kicsikkel nézhetünk régi diafilmeket, az is jó bevezető lehet az olvasásba!
22. Vegyünk gyerekmagazinokat, gyereklapokat, sőt fizessünk elő ezekre!
23. Néha minden erőfeszítésünk ellenére se sikerül átadni a szenvedélyt, ne adjuk fel!

Ha valaki nosztalgiát érezne a 80-as évek walkmanje iránt, annak érdemes egy pillantást vetnie egy 2026-os hordozható kazettásmagnóra. Első ránézésre olyan, mint a 80-as évek népszerű készüléke, viszont modern funkciókkal is felruházták.

Érdekesen alakulnak manapság a zenehallgatási trendek. Miközben a valójában kényelmes streaming jóvoltából szinte minden zeneszám könnyen elérhető, kezdenek újra divatossá válni az egykori zeneeszközök és -hordozók, a lemezjátszó és a bakelitlemez, a CD-játszó és a CD-k, a kazettásmagnók és a kazetták. Ami kicsit meglepő, erre a nosztalgiavonatra nemcsak az idősebbek ülnek fel, hanem a fiatalok is felkéredzkednek: egyre trendibb ilyen eszközöket használni.

Az okok sokrétűek. A szakemberek többek között az úgynevezett digitális/döntési fáradtságot említik, ami a streaming kínálatának a következménye. Szóba kerül még a fizikai érintés iránti igény, miután a digitális világban minden láthatatlan. Ez az érintés amúgy tulajdonjogot is közvetít - a streamingnél csak hozzáférése van a felhasználónak, és ha valamiért leáll a szolgáltatás, akkor a zene is elvész. A fiatalok számára pedig új az élmény, az analóg "különlegesebb", mint a digitális, és a retro dizájn esztétikailag is menő.

Ebbe a nosztalgiavilágba érkezett meg egy újabb, a 80-as évek vége által ihletett készülék, a japán Gadhouse cég miko nevű modellje, amely ugyan egy régi vágású kazettás lejátszó, viszont olyan modern kényelmi funkciói vannak, mint a Bluetooth-kapcsolat (ami lehetővé teszi a kazettákon lévő zenék átvitelét modern fejhallgatókra vagy hangszórókra), számos felvételi mód és akár USB-C-n keresztüli töltés.

"... te nem azért vagy ott, hogy gondolkodj, hanem hogy azt csináld, amit mondanak neked." A könyvtár híreket közvetít. Optimális esetben igaz, vagy legalábbis legjobb tudás szerint annak vélt híreket. Bonyolódik a helyzet, ha kiderül: a szolgáltatott dokumentumok tudottan hamis, manipulatív híreket továbbítanak. A könyvtáros dilemmája, hogy míg régen az információ őre (gatekeeper) volt, aki megválogatta a minőséget, addig ma az internet és a közösségi média korában az információbőségben inkább iránytűként kell funkcionálnia. Nem a dokumentumok eltávolítása a cél (mert az cenzúra), hanem az olvasók edukálása, hogy ők maguk képesek legyenek különbséget tenni a hiteles és a hamisított források között. (Gemini, MG)

Az alább linkelt podcastban egykori és jelenlegi közmédiás dolgozók - Közmédia, MTI, közrádió, híradó.hu - mesélnek arról, hogyan zajlott a politikai befolyásolás az elmúlt 16 évben. A kérdezés megtiltása, hazugságok, orosz propaganda, politikai komisszárok.

Lelkiismereti kérdésekről is kérdeztük őket: van, aki elindult a szembenézés útján, szerinte bocsánatkérés kell, hogy a megtisztulás elinduljon. Más viszont felmenti magát, úgy véli, ha ő nem csinálja meg ezt a munkát, találnak a helyére mást. Van, aki azóta pszichológusként dolgozik, és terápiákon tapasztalta már, mekkora pusztítást okoz, ha a közmédia hazug propagandát terjeszt. És még mindig nem esett ki minden csontváz a szekrényből.

Igen, ne vess meg! Ugyanis éppen csökkentjük a stresszhormon szintjét, javítjuk keringésünket, csökkentjük a vérnyomást, felszabadítjuk a jóllét és boldogság hormonjait, késleltetjük az alzheimert. Vulgo: hosszabb és egészségesebb életre pályázunk. Ha lehet, akkor könyvtári rendezvényen. (További előnyök: a forráslinkan.) (MG)

Lélektanilag is számtalan előnye van, például oldja a stresszt és a szorongást, javítja a hangulatot, ami remek megküzdési mód a nehézségekkel, különösen az idősek számára, akiknek amúgy is különféle betegségekkel, veszteségekkel kell szembenézniük - magyarázza Bányavölgyi Éva pszichológus, akinek tavaly jelent meg Öregedj sikeresen! - Kezdő öregedők kézikönyve című kötete. Azzal, hogy valaki humorral kezeli a nehézségeit és meglátja a nehéz helyzetekben a fura, vicces összefüggéseket, az növeli a lelki edzettségét, csökkenti a problémába való bevonódás mértékét, így az kevésbé nyomja agyon.

Idősebb korban, betegségektől terhelve különösen felértékelődik ennek a derűs hozzáállásnak a szerepe, mert segít elkerülni, hogy eluralkodjon az érintetten a depresszió, a reménytelenség. Nagy szerepe van ilyenkor a családtagoknak abban, hogy minél többet beszéltessék az idős hozzátartozójukat, idézzenek fel együtt régi, nosztalgikus történeteket, családi legendákat, vidám helyzeteket a múltból, mert már pár perc nevetés is kimutatható jótékony élettani hatással jár, csökkenti a feszültséget - ajánlja a szakember.

Azt, hogy a humor idős korban valódi megküzdési mechanizmusként működhet, nemrég egy brit kutatás is kimutatta. A mélyinterjúkban megszólaltatott érintettek úgy fogalmaztak, hogy a humor számukra alkalmazkodási stratégia és a méltóság megőrzésének egyik eszköze, amellyel enyhíthetik az egészségügyi panaszaik miatti aggodalmaikat, és fenntarthatják társas kapcsolataikat. "Ha nem nevetnék, sírnék" - fogalmazott egyikük. "Lelki járókeret" - ad ugyanerre rendhagyó definíciót Bányavölgyi Éva.

Az utóbbi időben többször szóltunk - pl. link vagy link - a könyvtári beszélgetőkörök hazai lehetőségeiről, mint az emberek közötti (politikai árkok mentén való) megosztottság csökkentésének lehetősége. Az emberek véleményének sarkossága az általuk használt e-források is befolyásolják... (MG)

A közösségi média üzleti modellje a figyelemre épül: minél tovább görgetsz, annál több hirdetést látsz. Az algoritmusok megtanulták, hogy a felháborodás, a félelem és a düh tartja legtovább a képernyőn az embert - ezért ezeket az érzelmeket jutalmazzák, ezeket tolják előre. Az AI nagy nyelvi modelljeit (LLM) ezzel szemben más logika mentén képezték ki: a moderálási irányelvek, a visszajelzésen alapuló tréning és a tartalombiztonsági döntések összességében arra kondicionálják őket, hogy kerüljék a leghevesebb, legsarkalatosabb pozíciókat. Burn-Murdoch konkrétan is megnézte az egyes chatbotokat: a Grok jobbközépre tolja a diskurzust, a ChatGPT és a Gemini balközépre - de mindkét esetben a szélsőségektől való távolodás a domináns irány.

A botok különböző stílusokban szálltak szembe a résztvevők legszélsőségesebb állításaival. A legeredményesebb megközelítés az volt, amelyik nem egyszerűen cáfolta a felhasználók állításait, hanem érdeklődve "hallgatta" őket: visszakérdezett, megerősítette, hogy érti az álláspontot, majd szelíden szembesítette az embert az ellentétes érvekkel. A résztvevők ennek hatására nemcsak mérsékeltebb politikai nézeteket sajátítottak el, hanem jobb szívvel gondoltak az ellentétes véleményű emberekre is, vagyis fokozta bennük az empátiát.

Az idén elhunyt filozófus-szociológusról elnevezett Habermas Machine AI-rendszer meggyőzés helyett szintetizált: iteratív körökben gyűjtötte a csoport tagjainak álláspontjait, kritikáit, módosító javaslatait, majd ezekből olyan konszenzusos állításokat gyártott, amelyek a lehető legtöbb résztvevő számára elfogadhatók. Az 5734 résztvevős kísérletben az alanyok 56 százaléka jobbnak ítélte az AI-összefoglalókat a humán moderátorok verzióinál - tisztábbnak, kiegyensúlyozottabbnak, a csoport valódi véleményét hívebben tükrözőnek.

Tiltakozásokkal, lemondásokkal folytatódott a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) zajló botrány. Az ügy kirobbantója Molnár Áron volt, aki nyilvánosságra hozta: az elvben kulturális programok finanszírozására szolgáló, egyebek közt a szerzői jogok közös jogkezelő szervezeteinek befizetéseiből gazdálkodó szervezet 17 milliárd forintot szórt ki egy ideiglenes kollégiumon keresztül, döntő részben kormányközeli előadóknak, zenészeknek, illetve szervezeteknek. Több olyan cég is több százmilliót kapott, amelyik csak röviddel a - nyilvánosan meg sem jelent - pályázat előtt jött létre, így referenciája sem lehetett. Ilyen-olyan bontásban lényegében minden választókerületbe jutott 100-100 millió forint a fideszes jelölt kampányát segítő személyeknek, alapítványoknak. Hankó Balázs leköszönő kulturális miniszter az ATV-ben azt mondta: a támogatások odaítélésében a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok tisztelete volt a szempont. A kulturális szcéna szereplői tiltakoznak, mert a pénzszórás közben évtizedek óta bizonyított programok, kulturális műhelyek semmit vagy csak alamizsnát kaptak az államtól, és az elosztás szempontja is politikai motivációra enged következtetni. Az eset felveti a bűncselekmény gyanúját, a döntések ugyanis még az NKA állandó bizottságai előtt is rejtve maradtak. Ezért Bús Balázs alelnök után lemondott a kuratóriumi tagságáról Baán László, Both Miklós és Vidnyánszky Attila is. Tarr Zoltán leendő kulturális miniszter átfogó vizsgálatot ígért. Laczó Adrienn vezető ügyvéd Szántai Irén, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő főigazgató-helyettesének jogi képviselőjeként pedig hűtlen kezelés gyanújával feljelentést tett. (HVG)

"A magyar irodalmi folyóiratok idén tavaszra végzetesen nehéz helyzetbe kerültek. A támogatás összértéke jelentősen csökkent, a szerződéskötés elmaradása pedig ellehetetleníti a folyamatos működést. Miközben a hírek szerint az év végén a Nemzeti Kulturális Alap 17 milliárdot szórt szét, a magyar folyóiratok a megszűnés szélére jutottak" - áll abban a nyílt levélben, amelyet tizenkét irodalmi folyóirat fogalmazott meg a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által év elején megítélt támogatások folyósításának késlekedése ügyében. (Karakter)

Krekó Péter, a Political Capital igazgatója korábbi tanulmánya szerint: Magyarország sajátos hibrid rezsimként írható le, melyet információs autokráciaként vagy "spindiktatúraként" írhatunk le. A fogalom maga Szergej Gurijev és Daniel Treisman találmánya. (Előbbi Medvegyev tanácsadója volt 2008-2012 között, mielőtt szembefordult volna a Putyin-rendszerrel, tehát belülről is ismeri az autokratikus rendszerek és a rendszerszintű propaganda működését). Ezen rendszerek hatalomgyakorlásának elsődleges eszköze nem a nyílt erőszak, hanem az információ rendszerszintű manipulációja: torzítása, meghamisítása és visszatartása, a demokratikus díszletek fenntartása mellett. Ennek megfelelően sajátos módon ötvözi a (látszólag) demokratikus és autokratikus jegyeket.

Mind a 2018-as, mind a 2022-es választások körüli kutatások arról tanúskodtak, hogy a kormányzat által terjesztett összeesküvés-elméletek és dezinformációk taroltak a közvéleményben, és ezek hatottak a választói preferenciákra. (...) 2022 áprilisában a választók több, mint fele annak tükrében hozta meg a döntését, hogy meg volt róla győződve: Márki-Zay Péter magyar katonákat és fegyvereket küldene Ukrajnába. A választók 42 százaléka azt gondolta, hogy "a baloldal elvenné a 13. havi nyugdíjat", és több mint harmaduk meg volt győződve arról, hogy "a baloldal támogatja a nemátalakító műtétek népszerűsítését". Ezen minden valóságalapot nélkülöző értelmezések ilyen széles körű elterjedtségének tükrében talán nem meglepő, hogy a Fidesz 2022-ben még a listás szavazatok 54 százalékával tudott győzni.

A 2026. április 12-i választói forradalmat nem a fekete-fehér logikában gondolkodó, megalapozatlan politikai mítoszokat terjesztő pártos média, hanem a magasabb minőségi sztenderdek szerint működő független média tette lehetővé. Az elmúlt években a magyar információs autokrácia működtetői intézményes pszichológiai hadviselést folytattak a magyar állampolgárokkal szemben. Ennek a háborúnak a lezárásához és a károk enyhítéséhez politikai és szakpolitikai akarat is kell. Információs demokrácia tehát csak akkor építhető ki
- ha az információszolgáltatás pluralizáltabbá válik
- megtörnek vagy meggyengülnek a médiamonopóliumok
- és növekszik az egyenlőség a minőségi információkhoz való hozzáférés lehetőségeiben
- és az azokkal való élni tudás képességében - ideértve a mesterséges intelligencia által tovább mélyített digitális szakadék kezelését - írja Krekó Péter.