Elérhető link "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás')" kurrens példánya. A dokumentum link
1. A használói igényekből tervezi vissza a könyvtári tevékenységeket.
2. A könyvtárosok megbecsülésének növelését a minőségi munkavégzést támogató szolgáltatások sorával javasolja megvalósítani.
3. A könyvtári rendszer bővülését a szakma határain túlról érkező megrendelések, felvállalt közös szolgáltatások által éri el.

Számos könyvtári szakember tudása, javaslatai épült be eddig a dokumentumba:
1. Dr. Aczél-Partos Adrienn (szakkönyvtár)
2. Czupi Gyula (ny. közkönyvtár-igazgató, Nagykanizsa)
3. Dömsödy Andrea (iskolai könyvtári, könyvtárpedagógiai szakértő)
4. Dr. Hajnal Ward Judit - külföldi könyvtárak (Rutgers Egyetem, USA)
5. Dr. Horváth Sándor Domonkos (közkönyvtáros)
6. Dr. Mikulás Gábor (könyvtár, információs tanácsadás, pr, szervezeti kultúra)
7. Moldován István (felsőoktatási könyvtár)
8. Schmöltz Margit (közkönyvtár, Esztergom)
9. Somorjai Noémi (felsőoktatási könyvtár, egészségügy)
10. Szakmári Klára (iskolai könyvtár)
11-15. név nélkül (közkönyvtárosok, országos szakkönyvtár igazgatója, határon túli magyar könyvtárak igazgatói).

Tudatosan bevont külső szakértelem (így érhettük el, hogy most készülő nemkönyvtári stratégia is utal lehetséges könyvtári együttműködésekre):
16. Drótos László (webarchiválás)
17. Hadi Péter (vezérigazgató, eVisit Zrt., teleegészségügy)
18. Mikulás Bence (programozó informatikus)
19. Dr. Németh Márton (webarchiválás)
20. Szabó Gellért (elnök, Magyar Faluszövetség)
21. Dr. Z. Karvalics László (információtudós, az MTA doktora)
22-25. név nélkül (szociális gyerekvédelem szakértője, SNI-s gyerekek képzőintézményének igazgatója, múzeumi főtanácsos, közlekedésszervező).

A stratégiai oldal tartalmai még:
- Dr. Aczél-Partos Adrienn nyilatkozata link a stratégia témakörében, melyben az eddig elérhető rendszerszintű könyvtárstratégiai koncepciókat tekinti át
- a magyar könyvtári stratégiáról szóló ppt-előadást link a Magyar Könyvtárosok Egyesülete kecskeméti vándorgyűléséről (2026. jún. 25.)
- több mint hír a KIT Hírlevléből a mélyebben érdeklődők számára link .

A könyvtárak megtartása és számuk teljesítményemelkedés általi növekedése érdekében A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás') dokumentum link felhasználta az alábbi holland tapasztalatokat is. (MG)

A statisztikai trendek alapján a holland könyvtárügy történetének egyik legdinamikusabb átalakulását éli át. Mark Deckers könyvtári tanácsadó jelzi: a klasszikus kölcsönzőhelyekből sikeres társadalmi-oktatási központokká (community library) válnak az intézmények. A legfontosabb statisztikai trendek és tanulságok:

- Látogatások - a látogatószám stabilan növekszik (bár még nem érte el a járvány előtti 60 milliós rekordot), amiben nagy szerepe van a meghosszabbított nyitva tartásnak és a 35 új fiókkönyvtárnak. A látogatók egyre több időt (gyakran másfél óránál is többet) töltenek a könyvtárban. (A statisztikákban érdemes lenne a puszta látogatószám helyett a "teljes tartózkodási időt" is mérni, mert ez sokkal pontosabban mutatja a könyvtári terek fizikai leterheltségét.)
- A könyvtár mint rendezvényhelyszín: a betérők 10%-a már célzottan valamilyen rendezvényre (képzések, közösségi programok) érkezik. Arányuk 2019-ben még csak 3,4% volt.
- A tagok száma robbanásszerűen nő, a kölcsönzés stagnál: a fiatal felnőttek (18-30 év) számára bevezetett ingyenes tagság miatt a felnőtt tagok száma brutálisan, 22%-kal nőtt. A fizikai kölcsönzések száma viszont 54 millió körül stagnál (vagyis egy főre egyre kevesebb kölcsönzés jut: a 2015-ös 20,1-es átlag 2025-re 14,1-re esett). Kialakulóban van egy "új típusú tagság", amely már nem kölcsönzésről, hanem a helybenhasználatról és a programlátogatásról szól.
- Munkaerő: hat év alatt 33%-kal nőtt a fizetett státuszok száma, főként az olvasásfejlesztési és digitális kompetenciafejlesztési állami programoknak (pl. Boekstart) köszönhetően. Erőteljes a fiatalodás: az 50 év felettiek aránya 65%-ról 45%-ra csökkent. 10 éve alatt megháromszorozódott az önkéntesek száma, ami nem a spórolás, hanem a közösségi beágyazódottság jele.
- A finanszírozási anomália: bár a teljes önkormányzati támogatás papíron nőtt, a statisztikai torzít. A növekedés ugyanis abból az évi 60 millió eurós központi keretből származik, amelyet a kormány célzottan a helyi könyvtárak fejlesztésére (pl. Digitális Információs Pontok működtetésére) utalt ki az önkormányzatoknak. Ám sok önkormányzat ezt az összeget nem - vagy nem teljesen - továbbítja a könyvtáraknak, nem indexálták a támogatásokat az inflációval, sőt volt, ahol csökkentették is a helyi hozzájárulást. Bár a könyvtárak egy főre jutó támogatása tíz év alatt 16%-kal nőtt, az infláció ugyanebben az időszakban 35% volt, így a könyvtárak reálértéken jelentős forrásokat vesztettek.

Konklúzió: A holland könyvtárügy rendkívül sikeresen pozícionálta újra magát (széllel béleltek a vitorlák). A jövő kihívása a tömegesen érkező fiatal felnőtt tagok megtartása, a társadalmi hatás (impact) mérése, valamint a könyvtárügybe pumpált állami pénzek helyi, önkormányzati szintű elvonásának vagy elinflálásának megakadályozása. (Gemini, MG)

(Egy éve írtuk. A norvég mintát A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás') is tartalmazza.) A norvég könyvtári stratégia egyik legizgalmasabb újítása a nemzeti olvasójegy megújítása, amely egységes, digitális belépőt kínál a könyvtári rendszerhez. A cél az, hogy a felhasználók egyetlen azonosítóval hozzáférjenek az ország összes köz- és szakkönyvtárának szolgáltatásaihoz - legyen szó kölcsönzésről, e-könyvek olvasásáról vagy online adatbázisok eléréséről. Az új rendszer része egy átfogó metaadat-tárház kialakítása is (ha tetszik: könyvtári minerva, mely megmondja: milyen adatforrások vannak és hol találhatóak), amely a norvég könyvtári tartalmak központi gyűjtőhelyeként működik. Ez lehetővé teszi, hogy a különböző könyvtári katalógusok és digitális archívumok összekapcsolódjanak, és a felhasználók gyorsabban, egyszerűbben találjanak meg mindent egy helyen. Ez magában foglalja például:
- a dokumentumok leíró adatait (szerző, cím, témakör, kiadás),
- a digitális fájlok technikai metaadatait (formátum, fájltípus, elérhetőség),
- valamint a hozzáférési és jogosultsági információkat.

A projektet a Norvég Nemzeti Könyvtár link koordinálja, szoros együttműködésben a helyi könyvtárakkal és az önkormányzatokkal [vö.: szubszidiaritás link - szerk.]. A fejlesztés kulcsfontosságú lépés a digitális infrastruktúra egységesítése felé, és várhatóan jelentősen csökkenti a szolgáltatások közötti különbségeket. A kezdeményezés előkészíti a terepet egy olyan jövőbeli könyvtári ökoszisztémának, ahol a fizikai és digitális terek összefonódnak. A tervek szerint a kártya később más közszolgáltatásokkal - például oktatási platformokkal - is integrálható lesz. Ez az innováció nemcsak kényelmi fejlesztés, hanem a norvég könyvtári rendszer modernizációjának szimbóluma is.

A jövőben a norvég olvasó egy kereséssel találhat meg könyveket, e-könyveket, hangoskönyveket, archív anyagokat vagy múzeumi dokumentumokat, függetlenül attól, melyik intézményben vannak.
Tehát nem külön adatbázisokban kell keresnie, hanem egy közös portálon, amely mögött a metaadat-tárház biztosítja az egységes háttéradatokat. (ChatGPT, MG)

Milyen a tajvani közkönyvtárakban a fogyatékossággal élő emberek befogadásának fejlődése a formális befogadástól az érdemi befogadásig? - A formális befogadás az akadálymentesítési előírásoknak és a szakpolitikai kereteknek való megfelelés (pl. az előírásoknak megfelelő, akadálymentes épület megléte). Az érdemi befogadás az értelmes részvételre, a felhasználói felhatalmazásra és a kulturális méltányosságra épít. Cél: A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (CRPD) által vezérelve és az utcai szintű bürokrácia elméletén alapulva a tanulmány azt vizsgálja, hogy a könyvtárosok hogyan navigálnak az intézményi nyomás és a korlátozott erőforrások közepette, továbbá a szakmai autonómiájuk révén az inkluzív szolgáltatások végrehajtásában.

Frontvonalbeli könyvtárosokkal végzett kvalitatív kutatás 15 félig strukturált interjúja alapján úgy találták: a könyvtárak nagyrészt formálisan megfeleltek a hozzáférhetőségi követelményeknek. A valódi befogadást azonban továbbra is korlátozzák az elavult értékelési rendszerek, a kevés munkaerő és a nem megfelelő szakmai fejlődési lehetőségek. A könyvtárosok elkötelezettek és kreatívak: informális stratégiákat alkalmaznak, és együttműködéseket alakítanak ki az intézményi kihívások leküzdésére. A szervezeti kultúra átalakulása értelmében a befogadást alapvető szakmai felelősségként definiálják, nem pedig a jótékonysági segítségnyújtás egyik formájaként. Javaslatok:

1. A befogadás háromrétegű keretét javasolják, mivel az inkluzív (befogadó) átalakulás dinamikus folyamat. Három dimenziója: gyakorlati, kulturális és intézményi.
2. Olyan visszajelzés-orientált értékelési keretet kell kidolgozni, amely integrálja a felhasználói élménymutatókat.
3. Dedikált pozíciók (pl. az érintettekkel foglalkozó, felelős személyek) kijelölése és folyamatos képzés az inkluzív szolgáltatási kompetenciák megerősítése céljából.
4. Szakmai tanulási hálózatok intézményesítése az inkluzív kulturális értékek fenntartása érdekében.

Akkor lehet érdemi befogadás, ha a politika, szakmai gyakorlat és szervezeti kultúra kölcsönhatásba lépnek a tanulás és alkalmazkodás folyamatos ciklusában. (Ref.: Szabó Eszter)

Az Egyesült Királyságban és nemzetközi szinten a felsőoktatási intézmények és a gyűjteményeket kezelő szervezetek egyre inkább arra törekszenek, hogy jobban tükrözzék az általuk szolgált közösségek összetételét. Ennek következtében az akadémiai és kutatói könyvtárak központi szerepet töltenek be a gyűjtemények diverzifikálására, a tudástermelés történelmi egyensúlytalanságainak felszámolására, valamint az inkluzívabb oktatási és kutatási gyakorlatok támogatására irányuló erőfeszítésekben.

Az egyesült királyságbeli intézményekben végzett munka középpontjában a gyűjteményalapú dekolonizáció áll, amely terület számos könyvtár számára gyorsan prioritássá válik. Ennek során felülvizsgálják a katalogizálási gyakorlatokat, változatossá teszik az olvasmánylistákat, feltárják a rejtett történelmi eseményeket, újragondolják a gyűjteményleírásokat, inkluzív kiállításokat rendeznek, és újraértékelik a gyűjteményfejlesztési irányelveket. Ezek a tevékenységek gyakran szorosan kapcsolódnak az egyenlőség, a sokszínűség és az inklúzió terén megfogalmazott, tágabb intézményi prioritásokhoz.

A gyűjtemények diverzifikálása lehetővé teszi a könyvtárak számára, hogy pontosabban tükrözzék a kortárs társadalmat, és foglalkozzanak a gyűjteményekbe és a tudásszervezési rendszerekbe beágyazott történelmi egyenlőtlenségekkel. Sok könyvtár számára ez a munka a hallgatókkal, kutatókkal, akadémikusokkal és a helyi közösségekkel való kapcsolattartást is erősíti. Az inkluzív gyűjtemények fokozottabb tartozásérzetet és felelősségvállalást kelthetnek az alulreprezentált csoportok körében, miközben gazdagítják a tanítást, a tanulást és a kutatást.

Felismerve, hogy a gyűjteményalapú dekolonizációs munkához strukturáltabb támogatásra van szükség, az RLUK (Research Libraries UK: Kutató Könyvtárak az Egyesült Királyságban) kidolgozott egy képzési segédanyagot "Inkluzív gyűjtemények kialakítása: Útmutató a reflektív gyakorlathoz saját tempóban" címmel, amelynek célja, hogy pótolja az ágazatban a szakmai továbbképzés terén fennálló jelentős hiányosságot. Az útmutató keretrendszert kínál a korai és késői szakaszban zajló folyamatos szakmai továbbképzéshez. A reflexív gyakorlat köré épülve lehetővé teszi a könyvtári szakemberek számára, hogy fokozatosan bővítsék ismereteiket, miközben átgondolják, hogyan alkalmazhatók a dekolonizációs elvek saját intézményi kontextusukban. Fontos, hogy az útmutató nem a technikai folyamatokkal kezdődik, hanem azokkal az interperszonális készségekkel, amelyek szükségesek a tartalmas változás fenntartásához: aktív hallgatás, a nyitottság, az együttérzés, az együttműködés és a kritikus önismeret.

A következő szakasz az olvasási listák kidolgozásával foglalkozik az intézményi dekolonizációs erőfeszítések részeként; ezt a munkát általában az akadémikusok vezetik, de a könyvtárak elengedhetetlen támogató szerepet játszanak benne. Az útmutató további része a gyűjtemény népszerűsítésével, fejlesztésével és felfedezésével foglalkozik. A rejtett történetek felszínre hozatala és a történelmileg marginalizált közösségek hangjának megerősítése központi szerepet játszik a gyűjteményalapú dekolonizációban. Egy másik tárgyalt terület a gyűjteményi anyagok azonosítása és népszerűsítése ünnepségek, évfordulók és egyéb megemlékezések keretében. Végül az útmutató kitér a gyűjteményi szintű nyilatkozatok kidolgozására is, amely megközelítést az intézmények egyre gyakrabban alkalmazzák a gyűjteményeikben található káros vagy érzékeny tartalmak elismerése érdekében.

Az RLUK tagintézményeinek tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyűjteményalapú dekolonizációra irányuló fenntartható megközelítések és módszerek kidolgozása nem egy egyszeri projekt vagy feladat. Ez egy folyamatos elkötelezettség, amely megfontolást, kapcsolatok kiépítését és fenntartását, valamint intézményi változásokat igényel. Emellett azt is megköveteli a könyvtáraktól, hogy a gyűjteményalapú dekolonizációt ne egy szűk körű vagy szakértői kérdésnek tekintsék, hanem a könyvtári tevékenység központi elemeként. (Ref.: Aux Eliza)

A merchandising (magyarul gyakran mörcs vagy polcszerviz) olyan eladásösztönző és kereskedelmi tevékenység, amely azt a célt szolgálja, hogy a termékeket a a megfelelő helyen, a megfelelő időben és a megfelelő módon mutassák be a vásárlóknak. A nemzetközi könyvtári szférában a merchandizing (ajándéktárgyak, arculati termékek értékesítése) mára túlmutat a logózott tollak és vászontáskák árusításán. A modern "Library Store" egyszerre szolgál bevételteremtő forrásként, márkaépítő eszközként és a helyi közösséggel való kapcsolat erősítéseként. Nézzünk néhány példát. Intézményi stratégiába ágyazott nemzetközi példák, amelyek mintaként szolgálhatnak a hazai könyvtárak számára is:

A könyvtár mint "lifestyle" márka: New York Public Library (NYPL) Shop link a világ valószínűleg legismertebb könyvtári boltja, amely önálló kiskereskedelmi márkaként működik fizikai és óriási e-kereskedelmi (webshop) jelenléttel. Koncepciójuk: a NYPL tudatosan épít az intézmény kulturális státuszára. A termékkínálat a magas minőségű irodalmi ajándékoktól kezdve a ruházati cikkekig terjed. A legismertebb vizuális elemeik a főépület bejáratát őrző két kőoroszlán, "Patience" és "Fortitude" (Türelem és Lelkierő), amelyek kabalaként plüssfigurákon, zoknikon és ékszereken is megjelennek. Stratégiai céljuk, hogy a könyvtári brand eljusson az otthonokba, miközben a teljes bevételt a könyvtár ingyenes szolgáltatásainak fenntartására (pl. digitalizálás, gyermekprogramok) fordítják.

A Los Angeles Public Library (LAPL) a helyi szubkultúrákhoz és fiatalokhoz kapcsolódik. A The Library Store link a Los Angeles-i Központi Könyvtárban található, és a Library Foundation of Los Angeles (LFLA) üzemelteti. Nem véletlen, hogy a Los Angeles Times a belváros egyik legjobb ajándékboltjának választotta. Szakítottak a hagyományos, "poros" könyvtári dizájnnal. Kifejezetten helyi kortárs művészekkel, grafikusokkal és dizájnerekkel (pl. a Gallery 1988 alkotóival) dolgoznak együtt. Kínálatukban egyedi tervezésű streetwear (utcai ruházat), zománc kitűzők (enamel pins), gördeszka-lapok és exkluzív írószerek szerepelnek. Stratégiai céljuk, hogy bevonzzák a fiatalabb, urbánus demográfiai csoportokat, és a könyvtár pozicionálása mint "cool", kortárs kulturális tér. A termékek beszerzésénél előnyben részesítik a helyi, kisebbségi tulajdonú kisvállalkozásokat. (Gemini, MG)

A linzi városi könyvtárban 2021-től van tárgykölcsönzés. A "Dingelei(h)" az osztrák fenntartható könyvtári modell (Green Library) egyik legsikeresebb példája. A KIT a Wissensturmban (Tudástorony) lévő központi könyvtárban nézett körül (fotók: link , KIT, Stadtbibliothek Linz), Markus Danner könyvtári osztályvezető kalauzolásában.

A gyűjteményben közel 200 tárgy található. Tudatosan olyan használati tárgyak, amelyeket a háztartások ritkán használnak, és megvásárlásuk felesleges anyagi vagy térbeli terhet jelentene: barkács- és háztartási eszközök: fúrógépek, csiszológépek, ablaktisztító gépek, hőkamerák. A kreatív és DIY eszközök között: varrógépek, vágóplotterek, dombornyomók, ragasztópisztolyok. Szabadidő és technológia terén: Stand Up Paddle (SUP) deszka, GoPro akciókamera, Toniebox-ok gyerekeknek, e-könyv olvasók (utazáshoz kipróbálásra), programozható robotok és társasjátékok. Konyhai ritkaságok: aszalógépek, tésztagépek, különleges sütőformák.

A szolgáltatás teljes mértékben integrált a könyvtári rendszerbe: 14 év felettieknek érvényes olvasójeggyel ingyenes a kölcsönzés 2 hétre (max. 3x hosszabbítható, késedelmi díj: napi 1 euró. 100 euró feletti értékű tárgyak esetében 18 éves kor a limit. A használók szerződésben vállalják, hogy a tárgyakat tisztán, épségben és működőképesen hozzák vissza. A kopóanyagokról (pl. elem, cérna) a használónak kell gondoskodnia.

Mint írják: "A kölcsönzés egyszerű
1. Válassza ki a kívánt dokumentumot.
2. Kérje meg a könyvtárost, hogy nyissa ki a szekrényét.
3. Első kölcsönzéshez: Írja alá a kölcsönzési szerződést.
4. Használja a dokumentumot, és időben vigye vissza.
A kölcsönzési feltételeket a Linzi Városi Könyvtár weboldalán találja: link
Vannak ötletei új dokumentumokra? Írja meg nekünk ötletét üzenetben, vagy küldjön e-mailt a bib@mag.linz.at címre." (MG, Gemini) (folyt. köv.)

A kutatók a Jakarta-Cikini Könyvtár link megközelíthetőségét és épületét vették górcső alá. A vizsgálat alanyai azok a fogyatékkal élő felhasználók (mozgásukban korlátozott emberek, mentális és/vagy érzékszervi fogyatékossággal rendelkezők), akik már jártak a Jakarta Könyvtárban, és igénybe vették az ottani fizikai akadálymentesítési megoldásokat. Az adatgyűjtés interjúk, megfigyelés és dokumentumelemzés segítségével történt. A használt IFLA szabványok link rendkívül részletesen taglalják a könyvtárakban biztosítandó, fogyatékossággal élők számára szükséges akadálymentességi megoldásokat. Eredmény: a Jakarta-Cikini Könyvtár épületének akadálymentesítése "jó" a fogyatékkal élők számára. Részletesebben:

1. A könyvtáron kívüli környezet: a könyvtár megközelíthetősége jól megoldott, pl. kerekesszékesek számára kialakított útvonal is van (egy állandóan nyitva tartott üvegajtó, hogy ne kelljen bajlódni a kilincsekkel). A taktilis vezetősávok következetesek. A lépcső nem túl meredek, sima és csúszásmentes a burkolat, stb. Ám a mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhely kialakítása kevésbé ideális: nem a bejárat közelében található. A jelzés színe megkopott. A terület nincs megfelelően kivilágítva.
2. A könyvtárban: noha belül is jónak mondható az akadálymentesítés, az üvegajtókon még hiányoznak a figyelmeztető jelzések vagy matricák. Az üvegajtókat és -falakat képi vagy szöveges jelöléssel kell ellátni, hogy a vak vagy gyengénlátó felhasználók is felismerhessék. A könyvtár belső tereiben nincsenek taktilis vezetősávok. A liftek Braille-írással ellátott gombjainak karbantartása hiányos.
3. Fizikai tér: a könyvespolcok kerekesszékesek számára is elérhetőek. A közlekedőutak szélesek és szabadok. A székek nem rendelkeznek karfával, noha stabil karfa kell - itt ez volt az egyetlen hiányosság. Az olvasóasztalok magassága megfelelő. Szükség esetén személyzet áll a látogatók rendelkezésére. A munkatársakat kiképezték arra, hogyan kommunikáljanak a fogyatékkal élő felhasználókkal, és hogyan szolgálják ki őket.
4. Mosdó: noha van akadálymentes WC, a kapaszkodókat (mindkét oldalon!) fel kellene szerelni, hogy a fogyatékkal élők könnyebben fel tudjanak állni és kényelmesen használhassák.
5. Kölcsönzőpult: minden olvasóteremben megtalálható a bejáratnál, megfelelő magasságú, ülőhely is van a közelében, de indukciós hurokrendszer (hearing loop) még nincs a könyvtárban (ez olyan jelátvivő, amely a beszélő hangját közvetlenül a hallókészülékhez továbbítja - segítségével könnyebb a siketek, nagyothallók számára a kommunikáció a könyvtárossal és a háttérzaj is kiszűrhető). [A KIT-ben erről ld.: link ]
6. Információs/tájékoztató pult: minden olvasóteremben megtalálható a kölcsönzőpulthoz csatlakoztatva, de az indukciós hurokrendszer ott is hiányzik.
7. Gyermekrészleg: továbbra is hiányoznak a gyermekrészleghez vezető vagy az "oda" irányt mutató színes, tapintható sávok vagy vezetőburkolatok. (Ref.: Copilot, Szabó Eszter)

A Mit tesz az agyunkkal, ha nem olvasunk? podcastban hallható: - Van egy nagyon izgalmas kísérlet, az e-könyv és a papírkönyv közötti különbségről. Ugyanazt a novellát kell elolvasni 10 egyetemista kísérleti személynek papíron, 10-nek pedig e-könyv-olvasón. Utána megkérdezik őket, hogy mire emlékeznek, rögtön utána és egy nappal később. És egy nappal később az, aki e-könyv olvasón olvasta, harmadannyi információra vagy történetszálra emlékszik, mint aki papíron olvasta. És ami a legérdekesebb, hogy a végét, teljesen másként mondják el.

Ennek az az oka, hogy papírkönyvben haladunk és megyünk a vége felé, beárazzuk, lezárjuk a történetszálakat; ezért megy a vége felé a fejünkbe az egész. Az e-könyv-olvasón hiába van ott egy százalékjel, ez [a hatás] nincs. Ez nem jelenti, hogy aki sok e-könyvet olvas, ne tudná átállítani az agyát, de ez nem magától értetődő. Tehát, sosem mondanám azt, hogy ne olvassatok e-könyvet, mert nem fogjátok megjegyezni, ami ott van, mert nagyon sokan meg tudják csinálni.

Van barátom, aki egyfolytában repül Amerika és Magyarország között, és a fél világirodalmat repülőn olvasta el, és szerintem elég jól beleásta magát. Tehát át lehet állni, csak nem olyan egyszerű, mert az agyunk a digitális betűt meg a képernyőt már úgy árazza be, hogy az csak egy ránkzúdított információmennyiség, és ezért másként áll hozzá.

Nem tudom, hogy így van-e, de nagyon jól hangzik (és legalább 10 éve olvastam), hogy egy nyugati ember az információrobbanás, az internet korában, egyetlen nap alatt annyi egyedi információval szembesül, annyit kéne feldolgoznia, mint egy Shakespeare korabeli embernek egész életében. Közben biológiailag ugyanazok vagyunk. Nyilvánvalóan védekezik az agyunk az információs áradat ellen ilyen trükkökkel, hogy akkor csak a vastagot [olvassuk].

A legfrissebb nemzetközi kutatások szerint az általános iskolás diákok 7,1 százaléka diszlexiás, és ebbe nem tartoznak bele az egyéb olvasási nehézségekkel vagy zavarokkal küzdő gyerekek. A legutóbbi PISA-jelentés adatai szerint pedig a magyar gyerekek közel egyharmada esélyes rá, hogy felnőttkorára funkcionális analfabéta legyen. "Azelőtt 26 százaléka tartozott a magyar gyerekeknek ebbe a kategóriába, óriási. [...] A mostani mérések szerint 32 százalék, a magas kategóriában teljesítők viszont visszaestek" - foglalta össze Steklács János olvasáskutató.

Magyarországon immár több generáció nőtt fel úgy, hogy nem kapott hathatós segítséget az olvasási nehézségeire, sőt sokan a diagnózisig sem jutottak el. Ennek társadalmi, szociális és földrajzi okai egyaránt vannak, jó hír azonban, hogy a szakértők szerint akár van olvasási nehézsége valakinek, akár nincs, ma már mindenki meg tud tanulni jobban olvasni. A szorongás testi tünetekben jelentkezik. "Ha megnézzük az olvasási profilt, minden egyes tényezője fejleszthető, tehát nincsen olyan, hogy ez márpedig ilyen és befejeződött. És az egész életünkön keresztül fejleszthető" - mondta Steklács János. A PTE professzora azt is kiemelte, hogy az egész világon minden átlagostól eltérő tulajdonságból egyre több van.

Diszlexia, diszgráfia, olvasási nehézség, szövegértési zavar. Noha a tünetek között van átfedés, egymástól határozottan elkülönülő fogalmakról van szó. Az olvasási nehézség hátterében legtöbbször környezeti tényezők bújnak meg, átmeneti állapotként definiálható, és viszonylag rövid idő alatt át lehet hidalni. Ezzel szemben a diszlexiának és a diszgráfiának genetikai okai is vannak. A diszlexia egy komplex idegrendszeri fejlődési probléma, amely rendkívül makacs, ezért elengedhetetlen a szakszerű segítség az érintettek számára. Steklács János egyebek mellett szemmozgásvizsgálatok segítségével kutatja, hogyan olvasunk. Szerinte mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy fejezzük ki az olvasási nehézségekkel küzdőknek, nincsenek egyedül, nem kirívó, amivel küzdenek, és ma már léteznek olyan módszerek, amelyekkel enyhíthető a legtöbb olvasáshoz köthető akadály.

(Előző rész: link ) Nézzünk néhány további lehetőséget...

Szenzoros terek és csendes órák (Sensory Hours) fordulnak elő több amerikai és ausztrál könyvtárhálózatban. A New York Public Library, Melbourne City Libraries pl. dedikált "érzékszervi órákat" vezetett be, amikor a könyvtárat nyitás előtt vagy csendesebb idősávban csak az érzékeny, neurodivergens gyermekek és családjaik látogathatják tompított fények és lekapcsolt hangjelzések mellett. Ezek része még a szenzoros terek vagy sátrak kialakítása, ahol súlyozott takarók, buborékoszlopok, zajszűrő fülhallgatók és babzsákok segítik a túlterheltség (meltdown) elkerülését.

Szenzoros mesedélutánok (Sensory Storytimes): a hagyományos felolvasásokkal szemben vizuális napirendi kártyákkal (PECS) kísért, kis létszámú foglalkozások, ahol a mozgás, a felállás vagy a babrálás (fidget toys) teljesen elfogadott, és a történeteket taktilis elemekkel (különböző tapintású tárgyak, hanghatások) teszik kézzelfoghatóvá.

Olvasást segítő kutyák (R.E.A.D. program) keretén belül kiképzett terápiás kutyákat vonnak be, amelyeknek a diszlexiás, beszédhibás vagy szorongó gyermekek hangosan olvasnak. A kutya jelenléte megszünteti a megítéléstől és a hibázástól való félelmet, ami bizonyítottan javítja az olvasási kedvet és önbizalmat. (Gemini, MG)

Múlt heti kérdésünkre kapott nem reprezentatív válaszok:
8 - Együttműködést szorgalmazó pályázati pénzek
13 - Egymás munkájának megismerése
4 - Teljesítményre építés (pozíció helyett)
5 - Saját tevékenységünk hatékonyabb bemutatása
Somorjai Noémi e-mailben küldött megjegyzése: Mielőtt nekifutnék a feltett kérdés megválaszolásának, a könyvtárak együttműködésének feltétele, hogy a könyvtárakat magukban hagyják úgy működni, ahogy ők akarnak, ahogyan a helyi viszonyok alapján jónak látják. Ha hagyjuk a könyvtárakat kibontakozni és önmagukban kivirágozni, ami szerintem az első lépés, utána már fogják tudni, hogyan működjenek együtt. Amíg lenyomjuk őket, nem fognak tudni egymással együttműködni.

A 10 évvel ezelőtt kapott válaszok arányaival együtt nézve: link . Eszerint örvendetesen növekedett a belső körülményekre helyezett hangsúly: egymás tevékenységeinek megismerése és ennek elősegítése. (MG)

Új kutatóközpontot nyitott a londoni Shakespeare's Globe. A szeptember 22. óta látogatható könyvtárban több mint hatezer kötet, az archívumban pedig előadásfelvételek és a színházi munka különleges dokumentumai várják a kutatókat.

A Globe épülete alatt kialakított Audre D. Carlin olvasóterem gyűjteménye Shakespeare műveivel, a kora újkori irodalommal és kultúrával, valamint a színházi előadások történetével foglalkozik. A könyvtár mellett a látogatók a Globe előadásarchívumát is kutathatják.

Az archívum nemcsak kész produkciókat őriz, hanem azt is megmutatja, hogyan születtek az előadások. Találhatók benne művérrel pettyezett rendezőpéldányok, szövetmintákkal teli jelmezdokumentációk és eredeti kották. Digitális gyűjteményében előadások, nyilvános beszélgetések és műhelyfoglalkozások felvételei érhetők el.

A John Wolfson ritkakönyv-teremben csaknem ötszáz, a 16-17. századból származó kötetet őriznek: drámákat, verseket, elbeszéléseket, valamint történeti, filozófiai és vallási munkákat. A Globe szerint a gyűjtemény képet adhat arról, milyen olvasmányok vették körül Shakespeare-t és kortársait.

Az új központ előadótermet, különleges tárolási körülményeket biztosító archívumi raktárt és időszaki kiállításoknak helyet adó előcsarnokot is magában foglal. Megnyitásával Sam Wanamakernek, a rekonstruált Globe színház kezdeményezőjének régi elképzelése valósult meg: a színház mellett egy önálló kutatási hely jött létre. Az archívum a mai Globe felépítésének és működésének történetét is dokumentálja.

A Globe közlése szerint ez London egyetlen kifejezetten Shakespeare-re szakosodott könyvtára. A gyűjtemény ingyenesen kutatható, de a látogatáshoz legalább két héttel korábban időpontot kell foglalni. Az olvasótermek kedden, szerdán és csütörtökön 10 és 17 óra között tartanak nyitva, 13 és 14 óra közötti szünettel.

Magyarországon jelenleg több megyében üzemel az egyébként komoly múltra visszatekintő könyvtárbusz intézménye: Baranyában kettő, Borsodban, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Heves megyében pedig egy-egy busz fut az utakon. Ez a járgány, amelyen állunk, 2019-ben pályázati támogatással készülhetett el, és valójában egy átalakított kamion.

- "Kincsek úton, útfélen" a könyvtárbusz szlogenje, és a kincsek nem csak a könyveket jelentik - erősíti meg Somogyi Kristóf, a Faluház kulturális szervezője. - Egy kis faluban a könyvtárbusz érkezése esemény. Sokan jönnek ide azért is, hogy beszélgethessenek. Egymással, vagy Lacival, aki már ismeri a kölcsönzők ízlését, családi történeteit, számtalan apróságot megosztanak vele a falubeliek.

- Az olvasás öröme, a beszélgetési és találkozási lehetőségek mellett a könyvtárbusz további programokat is visz a falvakba - fűzi hozzá lelkesen Komló-­Szabó ­Ágnes. - Évi három-négy közösségépítő eseményt szervezünk a megállóhelyekre. A legnépszerűbb témák közé tartozik az egészséges életmód, a gyógynövények ismerete, használata, a mesterséges intelligencia felfedezése és az önismeret.

Dr. Újszászi Bogár László meggyőzéstechnikai szakértő: - A Google-hatás - kognitív torzítás. Különösen a fiatal generációnál figyelték meg, hogy a könnyen elérhető információkat kevésbé kezdik el tárolni a fiatalok. Azaz, hogyha tudom, hogy Google-ben úgyis pikpakk elérem, akkor minek jegyezzem meg?! És elkezdték nem megjegyezni azokat az információkat, amelyek könnyen elérhetőek, mert egyszerűen azt mondja az agy, hogy erre most nem kell kognitív erőfeszítést szánni; tudom, hogy hol kell keresni. Ez tudod, hol ijesztő nagyon? - Az iskolarendszerünkben, mely nagyon nem erre épül. Kifejezetten arra épül, hogy megtanulod és visszamondod. Erre itt van a Google-hatás, ami pontosan az ellenkezőjéről szól. Ebből van és lesz némi konfliktus...

Bazu: Mi a helyzet az AI-jal szerinted? Mert volt régen az, hogy könyvekben elolvasunk valamit, kikeressük; elmegyünk könyvtárba, megkeressük, elolvassuk... A Google-ban már csak rákeresünk. Az AI pedig már kiszámolja nekünk, és kódolja nekünk.
UBL: A Google-hatásra alapozva mondom a véleményemet: jóval kevesebb ilyen információt fognak rögzíteni. Mert mit mond? - "Majd megkérdezem az AI-t."

Bazu: Mi lesz velünk? Mondjuk, hogy előre tekintünk 10 évet, hova tart a világ?
UBL: Azt gondolom, hogy a fő változás az lesz, hogy mire helyezi majd az agy a hangsúlyt. És nem az, hogy helyez-e hangsúlyt vagy sem. Oktatási analógiával: eddig a lexikális tudásra helyezték a hangsúlyt és a műveltséget. Ez mondjuk átalakulhat úgy, hogy az összefüggések meglátására helyezik a hangsúlyt. Tehát nem az lesz az okos, aki el tudja mondani, hogy mi volt az az öt évszám, hanem aki meg tudja mondani, hogy az öt évszám között mi volt az összefüggés, és miért volt ennek nagy hatása a magyar gazdaságra. Csak úgy mondom ezt mint egy gondolkodó fiatalember, tehát nem mint szakember.

Rövid ideje létezik és már nem sokáig marad egyben, mégis súlyos örökséget hagy majd maga után az Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNKK), Demeter Szilárd számos múzeumi intézmény összevonására épülő, nagy ívű projektje. Az MNMKK alig két éve, 2024 július 1-én alakult meg formálisan, benne több nagy intézménnyel, mint amilyen a Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Természettudományi Múzeum, valamint számos kisebb-nagyobb tag- és fiókintézmény, szinte áttekinthetetlen konglomerátumot alkotva. Tarr Zoltán kultúráért felelős miniszter a napokban jelentette be, hogy 2027 január 1-től "az érintett intézmények visszakapják jogi és szakmai önállóságukat".

"A Nemzeti Múzeumban évtizedek óta létező gyakorlat, hogy olyan plusz feladatokat látnak el a szakemberek, akár hétvégén is, amikért jó esetben egy-egy extra szabadnapot kapnak kompenzáció gyanánt, de leginkább semmit. Így működik 2024 december vége óta az ügyeleti rendszer is a Nemzeti Múzeumban. Az egyheti ügyeletért ugyan jár 4 szabadnap, de a Munka Törvénykönyvében rögzített hétvégi pótlékot többszöri kérésünk ellenére sem fizették ki, a szerződéses munkarendtől való eltérést sosem rendelték el vezetői szinten." Az Országos Széchényi Könyvtárban sem kapnak semmit a dolgozók bizonyos munkaidőn kívüli feladatokért - például 2024 óta nem jár pénz azért, ha extra időben pakolják el a könyveket, folyóiratokat, ami pedig rendszeres. A túlóra ki nem fizetése azonban csak egy a szürke zónás megoldások közül, hiszen ilyen a túlmunka is: a múzeumi konglomerátumból több helyről is hallani arról, hogy a távozó kollégák munkáját a többiekre terhelik rá, megint csak kompenzálás nélkül.

Mitől működik maga a kulturális intézmény? A válasz, amit a magyar gyakorlat ad - csatoljuk, cseréljük le a vezetőjét, vonjuk össze valamivel -, a legdrágább válaszok egyike, éppen azért, mert ingyenesnek látszik. Az összevonás a 2020-as évek magyar államigazgatásában már politikai nyelv volt: ezen a nyelven közölte a politika, hogy cselekszik. (...) Ezért gyanakodjunk mindenre, ami egyetlen szervezeti formában kínálja a megváltást: a forma a legjobb esetben is csak keret, amelyben a munka vagy megtörténik, vagy nem.

A vezérillúziónak az átszervezés csak az egyik fele. A másik a kinevezés: az a feltevés, hogy a szakma legjobbja lesz a szakma legjobb vezetője. Politikailag ez is tökéletes döntés - és nem is alaptalan: a szakmáját kiválóan ismerő vezető sok mindent lát, amit egy kívülről érkezett menedzser sosem venne észre. A gond ott kezdődik, hogy a kinevezéssel a feladat is kicserélődik. Aki eddig azért felelt, hogy egy előadás jó legyen, ezután azért felel, hogy háromszáz ember munkája évekre kiszámítható legyen. A kettőt ugyanaz a név köti össze - a napi munka semmiben nem hasonlít.

És van egy mélyebb ok is, amiért a vezetőcsere önmagában keveset ér. Michael Lipsky klasszikus vizsgálata mutatta meg, hogy a közszolgáltatások valósága nem a vezetői emeleten dől el, hanem a földszinten: a múzeumpedagógus, a szervező, a próbateremben álló művészeti vezető napi apró döntései teszik ki azt, amit a polgár az intézményből ténylegesen megtapasztal. Ezek a döntések nem programozhatók felülről, mert a munka természete mérlegelést kíván. A vezércsere ezt a szintet el sem éri, és azt a réteget sem, amelyen a változás valójában átmegy: a középvezetőkét, akik a felső szándékot napi munkává fordítják - vagy nem. Mert az intézmény ott változik meg, ahol a munkatársak másképp kezdenek dolgozni - vagy nem változik meg. Végső soron a szervezetet emberek működtetik. Ezért lehet egy intézményt kettévágni, összevonni, átnevezni úgy, hogy közben minden pontosan ugyanúgy megy tovább - és ezért lehet egy intézményt a szervezeti ábra érintése nélkül újjáépíteni.

Rendhagyó történelem órát tartottak a megyei könyvtárban kedden délelőtt. Az előadó dr. Mészáros Kálmán, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze és kutatója a 350 éve született II. Rákóczi Ferenc állatokhoz fűződő viszonyáról mesélt a megjelent hatodik évfolyamos általános iskolásoknak.

- Rákóczi fejedelem életét végigkísérik az állatok, kis kedvencek. Mint kutatónak, ez különösen szemet szúr, a levéltári keresgélések során külön kijegyzetelem magamnak, ha valami érdekeset találok. Ilyen például, hogy a kuruc emigránsok Isztambulba érkezve látnak először életükben elefántot, amit az akkor 60 éves Mikes Kelemen levélben meg is örökít - nyilatkozta a Mészáros Kálmán előadó, aki a történelemre nem túl fogékony gyermeke miatt kezdte el összekapcsolni az állatvilágot a magyarság egyik legismertebb nagyjának életével.

A mesterséges intelligencia gyors terjedése és az automatizált eszközök használata súlyos etikai kérdéseket vet fel az akadémiai könyvtárakban és a felsőoktatásban. Brandi Hart, a Coloradói Egyetem könyvtárosa hangsúlyozza, hogy a generatív MI nem rendelkezik valódi intelligenciával, csupán az emberi cselekvést és gondolkodást utánozza. Az etikai szempontok mérlegelése elengedhetetlen ahhoz, hogy megelőzzük az emberi méltóság és a kritikus gondolkodás sérülését.

A MI etikus használatának megértéséhez a szerző három kategóriába sorolja az alkalmazási területeket:
1. A hasznos alkalmazás az emberiség és a környezet javát szolgálja, mint az orvosi kutatások támogatása vagy a klímaváltozás monitorozása.
2. A káros használat a szándékos visszaéléseket jelenti, mint a kibercselekmények, a tömeges megfigyelés vagy a propaganda terjesztése.
3. A túlzott és felesleges használat a kényelemből végzett, jelentéktelen feladatokra vonatkozik, mint az e-mail-írás vagy az MI-képek generálása.

A felesleges MI-használat nemcsak a kritikus gondolkodást sorvasztja el, hanem súlyos környezeti károkat is okoz. Egyetlen ChatGPT-kérdés tízszer több áramot fogyaszt, mint egy hagyományos keresés, az adatközpontok hatalmas energiaigénye pedig felgyorsítja a klímaváltozást.

A cikk üzenete a hazai könyvtáros közösség számára is iránymutató az MI-eszközök bevezetése során. A könyvtárosoknak mérlegelniük kell, hogy egy technológiai alkalmazás valóban hozzáadott értéket teremt-e, és a kényelmi szempontok helyett az emberi szakértelmet, a kritikai szemléletet és a környezeti fenntarthatóságot kell előtérbe helyezniük. (ref.: Gemini, HL)

Z. Karvalics László: Minden túlélésre érdemes könyvpéldány mikroörökség-objektum: könyvtári nézőpontból értelmezhetetlenek, de a könyvkultúra szempontjából potenciális értékhordozók. S amíg ki nem derül, hogy melyik darab milyen szempontból érdemesül valamilyen típusú túlélésre, amíg nem találkozik szelektáló szemmel, kézzel és elmével, addig az egyetlen értelmes tett a korábbi rendszereikből kikerülő könyvek hatalmas gyűjtőhelyeken történő őrzése. Nem könyvtárosi feladatként, hanem közösségi és önkéntes alapon.

Bárhová kerülnek tömegesen könyvpéldányok, bárhogy építenek belőlük akárhány helyen sokféle elrendezés szerint gyűjteményeket, még a leginkább értékmentesnek tűnő elhelyezésük is hordoz egy újdonatúj értékformát, amit nevezzünk jobb híján jelenlét- és látványértéknek.

A ritkaság- és állományérték itt jóval nagyobb (a felhasználás jellege miatt a lapszámok könnyen és gyorsan semmisülnek meg, kevésbé őrzik meg őket, a hiányok is sokkal fájóbbak, még a nagy közgyűjteményekben is. Pár éve a Széchenyi Könyvtár kényszerült átvenni az Országgyűlési Könyvtár leselejtezett folyóiratállományának nagy részét, mert a saját tám- és tartalék-példányaik állaga annyira leromlott az olvasói használattól. Más formában ugyanis szinte reménytelen lett volna hozzájutnia számos kis példányszámú, régi vidéki folyóirathoz. Akármekkora példányszámban jelentek is meg egykori csúcstartó újságok (Nők Lapja, Ludas Matyi, Füles, Pajtás), ma már alig találunk belőlük teljes és jó állapotú sorozatokat. Ki gondolta volna egykor, hogy a Pajtás, a kamaszkorúak úttörőmozgalomra hangolt lapja a hazai képregénykultúra egyik pionírjaként hajtja fel az érdeklődést a megmaradt lapszámok után?

"A tudomány kicsit olyan, mint egy kirándulás. Hallottad, hogy van valahol egy érdekes, gyönyörű vízesés. Ezért úgy döntesz, néhány barátoddal elmész túrázni, hogy megkeresd, de ehhez készítened kell egy térképet. Néha eltévedtek, de talán eközben is felfedeztek valami mást, ami érdekesnek tűnik, és feljegyzitek. Úton a vízesés felé, a távolban megláttok egy még látványosabb vízesést. Oda még nem tudtok eljutni, de talán egy jövőbeli túrázó kitalál majd egy utat ahhoz is. Van tehát egy folyamat, amíg eljutsz a célodhoz, ami önmagában is nagyon értékes. De ezek az AI-eszközök olyanok, mint a helikopterek, amelyek közvetlenül elrepítenek a vízeséshez, megnézheted, majd visszarepülsz. Semmit sem tanulsz arról, hogyan lehet oda eljutni. Lehet, hogy nem veszel észre más érdekes jelenségeket sem, csak azt a konkrét dolgot, amit kiválasztottál." Így foglalta össze a Big Think YouTube-csatornának adott interjújában Terence Tao, mi a matematikusok problémája a mesterséges intelligencia legújabb felfedezéseivel, eszközeivel. Véleménye sokat nyom a latba: a Kaliforniai Egyetem (UCLA) professzora a matematika legrangosabb elismerésének számító Fields-érem 2006-os kitüntetettje.

Véleménye szerint fennáll a túlillesztés veszélye is. Vagyis az, hogy az AI-modellek a korábban általában helyesnek bizonyult mintázatokat követve igyekeznek "mindenáron" azokhoz közelíteni. Hogy mi ezzel a gond, azt a tudománytörténet leghíresebb példája segíthet megérteni. Annak idején, a geocentrikus világképen dolgozó tudósok, akik abból indultak ki, hogy a bolygók a Föld körül keringenek, a végtelenségig toldozták-foldozták elméletüket. Amikor egy megfigyelés ellentmondott a teóriának, akkor egyszerűen hozzácsaptak még egy paramétert az adatokhoz, majd újra és újra ugyanígy. A végeredmény egy olyan, végtelenségig bonyolított matematikai rendszer lett, amely ugyan még Johannes Kepler korai heliocentrikus megközelítésénél is pontosabban jelezte előre a bolygók várható jövőbeli helyzetét, csak közben alapvetően tévedett a Naprendszer felépítésével és működésével kapcsolatban. Hasonlóan csúszhat félre a mesterséges intelligencia munkája is az eredményt hajszolva.

A mostani átgondolatlan, versenyszerű eredményhajhászás következtében viszont könnyen elveszhet a kudarcokból kovácsolt tudás és a türelmes tanulás általi ismeretszerzés lényege.

Kovách Imre szociológus: Hiába utasította el a NER teljes mértékben a régi eliteket, és tett is meg mindent a leváltásukért, csak politikai és gazdasági vonalon járt sikerrel, kulturális téren nem tudta minden tekintetben érvényesíteni a jobboldal dominanciáját. "Úgy tűnik, a magyar társadalom jelentős része nem veszítette el az értékek iránti érzékét" - vonja le a megnyugtató következtetést a vele készített interjúban Kovách Imre szociológus.

A Mozgó Világ legutóbbi, július-augusztusi számában közzétett beszélgetésben az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora ugyanakkor aggasztónak találja, hogy a magyar társadalmat mára "aktív elitfrakciókkal szemben álló atomizált, szervezetlen, érdekképviseletre nem képes tömeg alkotja". Magyarán nincs kellőképpen erős polgárság, amely segíthetné az államot a szociális problémák hatékony kezelésében, elsősorban az "alul lévők" (értsd: legszegényebbek) képviseletében, felemelésében, például úgy, hogy közvetíti az alatta lévők vágyait, igényeit, szükségleteit a kormánynak. A polgárosodás annak ellenére megfeneklett az elmúlt évtizedekben, hogy "a teljes magyar lakosságban elementáris a vágy a polgári életkörülmények iránt".

Az ígértnél két héttel később, de megnyílik az a bárki számára elérhető internetes adatbázis, amelyben az ügynöklistákat lehet majd böngészni. Noha az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára részben túl is teljesíti a törvényben rárótt feladatot, a kép közel sem lesz teljes. Mutatjuk, hogy mikor mit találhatunk az adatbázisban, és azt is, mi fog abból hiányozni.

nyitottaktak.hu - ez az internetes cím lesz alaposan leterhelve 2026. november 4-én. A tervekkel ellentétben ugyanis nem október 22-én, hanem a szovjet bevonulás évfordulóján teszik közzé az úgynevezett "ügynöklistákat", azaz az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kezelésében lévő, egyes beszervezett személyekről szóló adatokat.

A lista alapja a 6-os karton, azaz a beszervezettekről vezetett nyilvántartó lap lesz, emellett a mágnesszalagokon megmaradt elektronikus nyilvántartásban lévő beszervezettek adatait is közzéteszik. Szintén a tervekkel ellentétben már novemberben közzéteszik a beszervezési dossziék nyilvántartására szolgáló B-naplókat is, magukat a dossziékat azonban csak 2027. február végén ismerheti meg a közvélemény.

A Tisza-kormány a kezdetektől azt ígérte, hogy az 1990-ben elmulasztott információs kárpótlást megvalósítja. Ennek érdekében eddig két törvényt és egy kormányhatározatot is hoztak, végül a második törvény lett az, amely újraszabályozza az állambiztonság megmaradt iratainak egész kérdéskörét. A szeptember elején elfogadott törvény felváltja a 2003-as, az ÁBTL létrehozásáról szóló törvényt. A kormány azt ígérte, végre szembenéznek az állambiztonsági múlttal, és minél több adatot hoznak nyilvánosságra.